Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

üzérkedést folytat és azokat eredeti szent céljuktól elvonja. Ezt a kufárkoclást a szentségekkel egyaránt tiltja az egyházi s polgári büntetőjog. Milliókra meg milliókra rúgnak a szazadokon keresztül fölhalmozott mise-alapítványi pénzek. Az egész országban ós a külföldön, főként Svájcban és a eléli kath. államokban mérhetetlen vagyont képviselnek ezek a misealapítványok, a mi kitűnik abból is, hogy azok évi kamataiból rendelt miséket az ottani papság nem volna képes elvégezni, ha számra nézve tízszer annyi volna is. Egyházilag tehát a legsúlyosabb bűn, ha e pénzek rendeltetésüktől elvonatnak akár az által, hogy más célra fordítják az alapítványi tőkét, akár pedig az által, hogy az egyes misealapítvány évi kamatait nem szolgáltatják ki egész összegében a miséző papnak, ki az alapítványozó szándókához képest (intenció) mutatja be az áldozati imát, vagyis ha 1 — 5 frt helyett 30—40 krajcárt juttat neki az alapítvány kezelője vagy ennek közvetítője; ós ez utóbbi is súlyos egyházi vétség, bűnös visszaélés, hogy ugyanis a mise-intenció hasznát, annak anyagi értékét az élvezi, a ki a kikötött ellenszolgáltatast nem teljesíti. Mindkét eset egyaránt a legundokabb visszaélés, mert üzérkedés az egyház kegyszereivel, a legocsmányabb szentség-árulás, mely a legsúlyosabb exkommunikáció alá esik. Ez az üzérkedés már egész ügynökségeket foglalkoztat és a mise-intenciók valósággal nemzetközi áru- ós órtókforgalom tárgyai, melyekre úgyszólván titkos tőzsdék s piacok vannak berendezve. Bécsben pl. van egy ily alapon berendezett árubazár, mely intenció fejében még női és gyermekruhát is árul, mint ezt a klerikális lapok hirdetési rovataiban olvasni lehet. Nem is szólva arról, hogy a klerikális politikai lapok részben vagy egészben ezeken a mise-intenciókon élősködnek, általában a szegényebb papok bizonyos számú mise intenció fejében szoktak előfizetni bizonyos katholikus lapokra, könyvekre, képekre avagy egyéb klerikális szellemű irodalmi termékekre. Volt eset reá, hogy egy pap politikai lapot indított, melyhez a tőkét 100,000 (százezer) ezer frtot mise-intencióban kapta a külföldről, de három hónap alatt a kártyaasztalnál nyakára hágott a rengeteg összegnek ós oda lett a lap, oda a misék is, melyeket megholtak lelkiüdveért kellett volna az előfizető papoknak végezniök. Mások azonban jobban tudnak a mise-intenciókkal gazdálkodni s nagy vagyonra tesznek szert, minek itt a fővárosban is vannak példái. Azt mondhatná valaki, hogy hát ez a mesterkedés épen nem üldözhető cselekmény, mert hát az üzleti élelmesség szegény papok segélyezésére. Csakhogy tudnivaló dolog, hogy ezt pápai rendeletek tiltják, mert a mise-áldozat szentségével ellenkezik ós mindig visszaéléssel jár, a mennyiben a közvetítő soha sem adja meg a teljes alapítványi kamat értékét a misemondó papnak, hanem provízió és egyéb címen uzsorás hasznot húz belőle. A szent kánonok értelmében a mise-alapítvány kamata teljes összegében kiadandó a misét végző papnak; ámde ez a szegény lelkipásztor például 5 forint helyett csak harminc-negyven krajcárt kap, a többi, a 4 frt 70 kr. a közvetítő zsebében marad. Nincsen ennél nagyobb uzsora s jövedelmezőbb üzlet a világon. Még klerikális ultramontán pártpolitikai célokra is felhasználják ezeket a mise-intenciókat és a szegény megfélemlített papok, kik az ily párt terrorizmusa alatt nyögnek, gyakran még ilyen harminc krajcáros intenciókat sem kapnak. Arról pedig, hogy a közvetítők mily óriási hasznot húznak ezekből az intenciókból, fogalmat alkothatunk egy ilyen fő üzérnek egy évi üzleti eredményéből, mely bruttó százezer forintot, nettó pedig 70 ezer forintot eredményezett.« A római egyháznak nagy földi hatalomban duskálkodó alakjaival, a tisztító tűz kemencéjének építőjével, nem viaskodom azokkal, a kik lelkiismeretüket aranynak és ezüstnek csengő szavával áltatják a purgatoriumnak tüzes kemencéjét is aranybányává nemesítik, perbe nem szállok. Elhiszem a hírt, a mit ama sorsjátókról olvastam; vallom az igazságot, hogy a kit az Isten el akar veszíteni, lelki vaksággal veri meg azt, s ón sajnálom azokat, a kik lelki vakságban szenvednek; felháborodott indulattal nézem azt a fondorlatot, a mely »a szegény özvegyeknek házokat megemészti hosszú könyörgésnek szine alatt« s mintha hatalma volna reá, a mennyeknek országát bezárja, vagy kinyitja az emberek előtt— pénzért. Az ó-testamentum némely prófétái egynéhány marok árpáért ós darab kenyérért gyalázattal illették az Úrnak nevét; sok lélek pusztul el a mi napjainkban is azok miatt, a kik magukat a Krisztus igazsága hordozóinak tartják s az Istennek kegyelmét ós irgalmát, a tisztító tűztől való szabadulást pénzen vásárolható, szerencsejátékkal nyerhető áruként gyalázzák. Azt mondj a az Ur: »Tökéletes voltál a te utaidban attól a naptól fogva, a melyen teremttettél, míg nem álnokság találtaték benned . . . felemelkedett a te szíved a te szépséged miatt, elveszítetted a te bölcsességedet a te fényességedben ... a te álnokságodnak sokasága miatt ós hamis kereskedések miatt megfertőztetted a