Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

csudálkozhatunk. A kultuszminisztérium kath. osztályának újból életbeléptetése, a májusi törvény végleges megszünte­tése, az állami népiskolának klerikalizálása, az egyháznak és püspökök nagyobb jogkörének biztosítása stb. stb. azok a régi óhajok, a melyeket a centrumpárt évek óta hangoz­tat a parlamentben, a sajtóban s a deklamáló pápás nagygyűléseken. Pedig Poroszországnak saját múltjáról kellene lemondania, ha egyik legszebb alkotását a nép­iskolát áldozná fel az ultramontanismus telhetetlen moloch­jának. A porosz népiskoláról épen nem mondható az, mintha a felekezetnélküliségnek vagy az atheismusnak szolgálatába állana. A porosz népiskolai vallásos-erkölcsi nevelés mintául szolgálhatna a többi államok vallásos oktatásának. Félő, hogy az ultramontanismus végveszélybe dönti az egységes itáliai királyságot, melyaa pápaság történeti szövetségeit közvetlenül ismeri és tapasztalta s azok jó­tékony hatásaiból még ma sem tudott teljesen felgyó­gyulni. Mint Spanyolország, úgy Olaszország is kezdi érezni a pápaságnak, mint »a trónt oltalmazó conservativ hatalomnak* rettenetes ítéletét. Megalkotta a garantiális törvényt, érintetlenül hagyta az egész hierarchiai orga­nismust, sorra egymásután engedi föléledni az elébb fel­oszlatott kolostorokat, késik a belső egyházi és gazdasági reformokkal, hogy aztán a hierarchia s a kúria annál könnyebben arassa a maga diadalait az egész vonalon. Nem kevesebbről van itt szó, mint arról, hogy az egy­séges Olaszországnak apró köztársaságokra való felosz­tása romjain épüljön fel teljes fényében a pápa világi hatalma. A milánói véres jelenetek az olasz katonaság fegyelmezett erején megtörtek ugyan, de azért éber figye­lemre hívják fel az olasz politikai közvéleményt. Az olasz királyság veszedelmének nagysága a pápaságnak a radi­kálisokkal való titkos szövetkezésében van, mely a zava­rosban halászva s a nyugtalanságot szítva az egyházi állam s a papi uralom helyreállítását célozza. Épen ez a radikális-klerikális káosz fenyegeti meg az olasz királyságot, és ha még soká késik az egészséges reformok keresztülvi­telével, könnyen áldozatul eshetik a belső ellenségeinek. A vallási babona, az élettelen ceremonalismus, a radikalis­mus s a fanatikus papság az egységes olasz királyság legnagyobb, ellensége ma épúgy, mint Machiavelli korában. Azért videant consules! Im ez a tanulsága a legújabb milanói véres eseményeknek! De másutt is ilyenek az ultramontanismus tanul­ságai. így Németország minden, a mi csak a római egy­ház szolgálatába léphet, püspökök, papok, szerzetesek, kongregációk és sajtó — a római propagandát szolgálja. Különösen a vegyesházasságok a propaganda hiven ápol­gatott meleg ágyai. így az 1895. porosz népszámlálás adatai szerint különösen a lengyel részekben a papok klerikális nemzeti fanatismusának befolyása alatt erősen tért. hódít a ultramontanismus, míg a többi részeken vesz­teségben van. A vegyesházasságból származó gyermekek közül 332,947 a prot., 264,648 ellenben a kath. vallásban neveltetik s így 68,299-cel több gyermek tanulja a prot., mint a kath. vallást. De nem is lehet az máskép abban a római egyházban, mely a vatikáni zsinat óta vallásos erkölcsös tekintetben határozottan retrogád irányban halad, s az evangéliumot száműzte a maga vallásos életéből. Pedig a német katholicismus tanultság és vallásos mély­ség és közvetlenség tekintetében messze fölötte áll a román népek katholicismusának, a melynek körében a Miss-Vaghan-Taxil-féle szédelgés sem okozott valami nagy föltűnést. Legnagyobb erőt fejt ki az ultramontanismus a sajtó terén. így a német nyelven megjelenő 435 kath. egyházi lap közül 331 a Németbirodalomra esik. Kath. lapja nincs Pomeránia és Schleswig-Holsteinnak, de van két lapja nyugati Poroszországnak, három a szász tarto­mánynak, hét a hesseni nagyhercegségnek, nyolc Nassau­nak és Elzász-Lotharingiának, 21 a würtembergi király­ságnak, 15 Hannoverának és Sziléziának, 17 a badeni nagyhercegségnek, 52 Westfáliának, 61a bajor királyság­nak s 120 a rajnai tartománynak. Bizonyára egész háló­zata ez a pápás sajtónak Németországban! S míg az ultramontanismus így erőlködik, addig mi protestánsok kölcsönösen gyengítjük egymást. Németor­szágban a theol. pártellentétek sorvasztják az egyházi életet és gyengítik a hitet, sőt vannak olyanok is, kik a theol. tudománytól féltik a vallást s az egyháziasságot. S gyengítjük magunkat különösen itt Magyarországon, íme Beyschlag s az erdélyi szászok jajkiáltásainak sike­rült ellenségünkké tenni az »Evang. Bund« elnökségét. Az erdélyi szász püspököt 70-ik születésnapja alkalmából üdvözölve fájdalommal konstatálja Magyarországon az erő­szakos magyarizálást (»magyaristische Treibereien*), mely újabban különösen a család- és helységnevek s az anya­nyelv megtagadásában nyilvánult. Ügy látszik, erdélyi szász testvéreink tervszerüleg idegenítik el tőlünk a mi német testvéreinket, a kikkel pedig közel 400 éves viszony­ban vagyunk s abban a hit, szeretet és tudomány-viszony­ban a jövőben is megmaradni akarunk. Őszintén sajnál­juk, hogy épen sok tekintetben dédelgetett szász atyánkfiai azok, kik ezt a mi történeti, egyházi és theologiai viszo­nyunkat a nagy Németországgal megbolygatni akarják. Pedig, ne tégy hamis tanúbizonyságot! mondja az írás. Mi itt Magyarország »nyelvi uniformizálásról és erőszakos­kodásról* mit sem tudunk, hazai nyelvünk és műveltsé­günk természetes terjedésének pedig az evangéliummal vagy az egyházzal útjában nem állhatunk. Ezt kivánja hazánk és egyházunk jól felfogott érdeke. Egyebekben pedig a jelenleg külföldön üdülő dr. Müller Frigyes er­délyi szász püspököt 70-ik születésnapjára mi is a leg­melegebben üdvözöljük s őszinte üdv és szerencsekivá­natainkkal legszívesebben elhalmozzuk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás.

Next

/
Thumbnails
Contents