Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hovi a kéziratok cimzendök. Riadó-hivatal: Hornyáns»ku Viktor könyvkeres'kedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árn : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. E<ryes szám ára tiO kr. Kísértetek. Sahibnak, a hindu napszámosnak házában kisértetek jártak. Félelmes éjjeli kisértetek, kiktől nem volt nyugta sem neki, sem háza népének. Nem volt olyan éjszaka, hogy fel ne verték volna legéclesb álmából. De hát nincsenek-e szent papok kik elűzzék az éjjeli rémeket, kik parancsoljanak a bősz látományoknak? El is jött a csodatevő szent pap. Bejárta a háznak minden zegét-zugát. Ajkáról pergett a szent mondások özöne, melyektől búvik a kisértet. Tömjéntartójából szerteszállt a jó illat, gonosz lelkek réme, messze kergetője. S hogy még bizonyosabb legyen az ördögűzés a ház ajtajára rászegezett a szent férfiú egy lapot. Egy darabkát a szent tekercsekből, mely iránt minden gonosz lélek respektussal van, s át nem lépi többé a hajlék küszöbét, a hol e sibboleth-tet látja. Nem is jött el többet a gonosz lélek rémítgetni Sahibot és jámbor háza népét. De hazajöttek Sahib gyermekei, kik a városban jártak iskolába. Gyermeki kíváncsisággal elkezdték betűzgetni a kiszegezett szent iratot. Az is lehet, hogy atyjok akarta látni tudományukat és olvastatta próbára ez írást Mikor ezután a tétovázó gyerek száj összeilleszté a betűket értelmes szavakká, ilyen mondatokat lehetett hallani: »Boldogok a szegények, mert övék a mennyeknek országacc. Istenem milyen szépek is azok a szent tekercsek! Ám csodák-csodája ím egyszer csak egy fehér hittérítő ajakáról hallják az ő amulettjük mondatait, ki azokat meg is magyarázza, egyszerű embernek érthetően, terhelt vállnak könyebséget adóan. Sürgető kérésre beszél még többet is arról a prófétáról, a ki így tanított, a kinek tanítását azonban nem a hindu szent tekercsek őrzik, hanem a keresztyének szent könyve: a Biblia. Ezt t. i. olcsón nagyon olcsón, ingyért adják, mint a kegyelmet, s drága »schastrák« helyett ezzel űz ördögöt, ezzel kerget gonosz lelket Bráhma élelmes papja. Sahibot és háza népét ettől kezdve végképen nem háborgatták a »sötétségnek lelkek, mert lőn neki világossága, ama mennyei világosság, s tudománya ama mennyei bölcseség. A kisértetek pedig nem szeretik a világosságot s a velők szembe néző tudományt. Ne mosolyogjon senki a jámbor Sahib kisértésein! Van nálunk is elég. Homályban járó, sötétségbe öltözött kísértetek, kik megzavarják éjjeli nyugalmunkat, nappali pihenésünket. Pedig mi is szeretjük a pihenést nemcsak Sahib. Hangos a mi házunk is ez a mi édes hazánk titokzatos hatalmak harcától, s mi legtöbbször úgy teszünk mint a gyermek, hogy behunyjuk szemeinket, valahogy meg ne lássuk azt a csúnya kisertetet. Vagy pedig úgy, mint a babonás hősök, hogy utánna vágjuk a szubjánkat, rásütjük fegyverünket, de még mindig csukott szemmel, és látva az ott maradt vércseppeket örvendünk, hogy no most már kiirtottuk a kísértetet. S csak akkor rémülünk el, ha ismét visszatér a lélek, sikoltozásával, lánccsörgésével zavarni nyugalmunkat. Mennyi ideig volt állandó kisértetünk, lelkészeink szegényes fizetése. A lukma-rendszer egyházpusztító lelke még mindig eljár hozzánk. Meddig néztük őket ijedségtől vagy félelemtől csukott szemmel, s mikor egyszer szemükbe néztünk világossal, az egyik íme megszűnt kísértet lenni, a másik is azon az úton van. De van nekünk s nemcsak nekünk, de az egész földnek egy nagy kísértete. A kiről csodás legendákat tud regélni, iszonyú történeteket beszélni, a mi behunyt szemű félelmünk. A kinek az elűzésére sok bűvös mondást pazaroltak, még több tömjénfüstöt égettek el. Megkísértették már erős, fegyveres hősök hozzá vágni karddal. Még' most is párolog Italia földje, Magyarország áldott