Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

nappal ezelőtt királyi kitüntetést kapott, s a mely társulatnak élén Radó Kálmánnal, igazgatósági tagjai közé tartozik a többek közt br. Vav Dénes, lovag Lederer Sándor, az *Adria« magyar gőzhajózási társaság igazgatója, a legújabb időkig Kilényi Hugó miniszteri tanácsos, s közéletünk több jelesei. Én csak annak constatálására szorítkozom, hogy ez a társulat a többi elsőrangú intézetek ajánlatával szemben épületeink, tűzkár elleni biztosítására nézve a legkedvezőbb ajánlatot terjesztette be s kötelezte magát ezenfelül még arra is, hogy biztosítási díjainak 20 °/o'át évenként kerületünk pénztárába szolgáltatja be. Első évi elszámolása meg is történt s e címen kerek számban 1300 forintot fizetett be, mely ö.-szeget Igazgató-Tanácsunk részben a központi nyugdíjintézet gyarapítására, részben a kerületi tartalék-alaphoz leendő csatolásra javasol fordíttatni. E járulék az üzlet rohamos terjedése folytán évről-évre nőni fog, s kerületünk célzatai számára tíz évi jelentékeny hozzájárulást biztosít. Büszkeségemnek tartom, hogy ez intézet, alelnöke lehelek s ez ütőn is egyházkerületünk érdekeit szolgálhatom. Legyen szabad különben — mellesleg — megjegyeznem, hogy azon csekély mellékjövedelemnél, melyet e címen kapok, évente sokkal többet áldozok egyházkerületünk különböző céljaira, eltekintve attól, hogy püspöki jövedelmem az egyházpolitikai törvények folytán több ezer forinttal csökkent. Kerületünk pénzügyi helyzetének megvilágítására még csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni, hogy mérlegünk, illetőleg nyeremény- s veszteség-számlánk nagyon kedvező, a mennyiben a mult évi nyomott financiális és közgazdasági viszonyok dacára 13,478 frt 53 kr. egyenleget, mint rendelkezés alatt álló többletet tüntet töt. Egyházkerületünk nem jutott a tönk szélére, lianem fenséges küldetése útján a nehéz viszonyok közepette is halad mindig élőre. Nyilatkoznom kell a tervezett takarékpénztár ügyében is, mert e miatt igen heves és misztifikációkkal teljes megtámadásoknak voltam és vagyok kitéve. Csak pár szóban teszem ezt, mert Igazgató Tanácsunknak az egész kérdést megvilágító tüzetes előterjesztése van e tárgyban. Én csupán annak constatálására szorítkozom, hogy a főtiszt, kerületi Közgyűlés mult évi 52-ik sz. a. kelt végzésével egy takarékpénztár szervezését, első sorban a kepeváltság keresztülvitele s másodsorban a központ számára új jövevedelmi forrás nyitása érdekében elvileg elhatározta vala, s így Igazgató Tanácsunk s magam is kötelezve lettünk annak tervét kidolgozni, s véleményadás végett szétküldeni. A beérkezett vélemények nagy többsége, lényegtelen módosításokkal, a kidolgozott alapszabályokat elfogadásra ajánlja. Azokban szó sincs arról, hogy az egyházkerület mint testület, alapítson egy pénzintézetet, csak arról van benne szó, hogy az önállóan s az egyházkerülettől függetlenül szervezendő intézetnek kibocsátandó részvényeiből a kerület jegyezzen 25%-ot? s hívja fel az összes egyházközségeket, hogy egyes pénztárakban kezelt készpénzükből jegyezzenek részvényeket, mert az egész forgalom tiszta nyereségnek 54°/0

-a részvényeik s betéteik arányában javokra fog jutni. A tiszta nyereség 35°/0

~a

kizárólag kepeváltsági célokra lenne fordítandó, s 10%-a a kerületi pénztár javára jutna, melyből az a már-már tarthatlanná vált 5%~o

s

kamat fizetés fedezeti hiányait pótolhatná. A porszemek tömörülve sziklákat alkotnak; a csöppek egyesülve hatalmas áradattá nőnek. Ez a természet örök törvénye s érvényesül a nemzetgazdasági s pénzügyi téren is. Nem szükséges prófétai lélek annak kimondásához, hogy szétszórt parányi erőknek egyesítése folytán ez az intézet milliókra menő forgalmat hozhat létre s tiazta nyeresége folyton gyarapodó lenne. Hasonló alapelveken nyugvó szervezete van p. o. a nagy-szebeni takarékpénztárnak, melynek mult évi osztaléka szász egyházi, iskolai és kulturális célokra 50 ezer frtot juttatott s hatalmas tartalékalapjához a mult évi nyereségből 30 ezer frtot adott, holott alaptőkéje csak' 10 ezer forint volt. Kicsinyből nagygyá lett s versenyez az »Albiná«-val, mely román egyházi és iskolai célokat hatalmasan istápol. Tudom, hogy nálánk egy ily takarékzénztár megalapítása nehéz akadályokba ütközik, mert partialis érdekek hálózata útját állja s a nyilvánult ellenvélemény, mely a szenvedélyesség hangjában tör elő, gátul szolgál. Ezek az indokok késztették Igazgató-Tanácsunkat ama javaslatának előterjesztésére, hogy főtiszt, kerületi közgyűlés ne bocsátkozzék ezúttal ennek érdemleges tárgyalásába s várja be a felizgult kedélyek lecsillapodását s kedvezőbb általános pénzügyi helyzet bekövetkezését. Azzal azonban legyünk tisztában, hogy a k peváltság gyorsítása érdekében és pedig a központi erő segélyével, valamit tenni kell, mert a veszély közeleg, s ha kitör, nem egy helyt, tenni késő lesz. TÁRCA. Az Isten és a Halál. — Karasutras János. — Egy földműveshez, ki feküdt nagy betegen, Küld gyógyító halált az égi kegyelem, Hogy oldaná szegényt föl szenvedésitől, S mutatna oly helyet, hol enyhét leli föl. Halál sebten siet a kunyhó fedelén, Miként ibis madár leszáll, ül feketén. Hallatszik jaj, nyögés és sürü zokogás, Hangos lőn messziről a zsúpfedelű ház. Öt-hat kis árva sírt — vesztének már anyát — A haldokló atyát zokogva siraták. >Meghalsz atyánk! Kiálták mind jajongva ott, Elhagysz bennünket és pusztán marad lakod!* Meghallá a Halál és bánatos leve, Szánalmat érezett kegyetlen kebele. Ügyét nem végzi be, így tér az égbe meg. De mert az Úr szörnyű haragjától remeg, Az égnek ajtaján bús szótlanul megáll. — Elém üres kezekkel miért jövél, Halál ? — De hát ki lesz az árvák gondos gyámola Egyetlen támaszuk ha egyszer meghala ? — Rohanj, mondá az Úr, s térj vissza mielébb És hozd elém a tenger mélyének egy kövét! Szólott az Úr. Zuhanva mélybe hull alá, Miként egy ólomgolyó tüstént a Halál, S az égbe vissza ép oly gyorsan tére meg, Fölhozván a követ, a melyet keresett. Zúzd össze! — Nyomba, fogta két ujja közé, Egy féreg mász' elé, a mint azt széttöré. Az Úrnak szent haragja most szörnyen kitört, Megreszketett a mennybolt, a mint ajka dörg : — Felelj! a mély legmélyén ezt a férget itt