Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-12 / 24. szám

r EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára ÜO kr. Szerkesztőség;: IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-liivatni : Hornyánszku Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Irodalmi Társaságunk IX-dik munkaéve. Titkári jelentés. Felolvastatott Kolozsvárott a június 1-én tartott nagygyűlésen. Tisztelt Közönség! Megállva itt a magyar protestantismus eme klasszikus földén, melyhez régi és újabb időből a protestáns kulturának és protestáns alkotásoknak annyi dicsősége fűződik; elgondolva ama nagy és magasztos irodalmi és egyháztársadalmi célokat, melyek megvalósítására ez a M. P. Irodalmi Társaság törekszik: most mikor ennek IX-dik munkaévéről beszámolni készülök, a mi Urunk Üdvözítőnk ama szavai jutnak eszembe, melyeket a köréje tódult sokaság láttára tanítványaihoz intézett: »Az aratásra való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy bocsássa ki az aratókat az aratasra « (Máté IX. 37—38). Bizony, bizony, ennek a mi Társaságunknak is nagyon sok az aratásra való gabonája. A végből alakult most tíz esztendeje, hogy a protestáns egyházi irodalmat művelje ós népszerűsítse; hogy ocla állva a templom és az iskola mellé a világhatalommá nőtt sajtó, hathatós eszközeivel szolgálja Istenországa szent ügyét; hogy valahára megszüntesse azt a sivár helyzetet, mely hazánkban negyedfél millió protestáns között a XlX-dik század szégyenére még mindig tapasztalható, hogy Magyarországon nincs valódi egyházi irodalom s nincs ennek se elég hivatott művelője, se elég Mecaenása, se kellő pártoló közönsége. Egyházi irodalmunknak e szégyenletes elhagyatottsága indította arra most tíz éve a protestantismus jobbjait, hogy a megelőző irodalmi egyesülés erélyes, de rövid ideig tartott működése után újabb intézményt szervezzenek a magyar egyházi kultura ós irodalom művelésének és népszerűsítésének a M. P. I. Társaságban. A lelkes kezdeményezők előtt az a magasztos cél lebegett, hogy a keresztyén vallás-erkölcsi irodalom által nemcsak az egyház ós iskola nevelő hatását erősítsék és nemesítsék, hanem hogy a nemzet általános kulturális és ethikai életébe is minél többet vigyenek be azokból az óletnemesítő erőkből, melyeknek a tiszta evangélium révén, az elvhű protestantismus mindenhol természetes letéteményese és legsajátabb birtokosa. Mert ezek a lelkes tervezők jól ismerték azt a veszélyt, mely az egyoldalú akár értelmi, akár anyagi kulturával mindig karöltve jár, ha és mikor a tudomány ellentétbe helyezkedik a vallással s ha a nemzet ós az egyesek lelkében az anyagiak mohó vágya s az élvezetek féktelen bálványozása miatt meghanyatlik az erkölcsi eszmények kultusza. A M. P. I. Társaságban a keresztyén templomok és iskolák mellé a felnőttek számára olyan kultur-ethikai intézmény van állítva, mely a tudomány és a társadalom erkölcsi tartalékául szolgáljon, védgátat képezzen az elvilágiasult korszellem erkölcsi rombolásai ellen s az evangélium erkölcsi erőiből nemesítse az irodalmat, a kulturát és a társadalmat. Mennyit valósított meg é nemes ós nagy céljából eddigi fennállása alatt a M„ P. Irodalmi Társaság, annak mórlegelése végett legyen szabad csak tudományos ós népszerű kiadványainkra, meg az ezredévi országos kiállítás amaz ítéletére hivatkoznom, mely hazafias és kulturális működéseért a kiállítási éremmel tüntette ki társulatunkat. Erre a hazafias és keresztyén kulturális célra úgy az előző, mint a mult években egész lélekkel ós minden erejével buzgón törekedett. Vezérelve mindig az volt, az ma is, hogy Jézus Krisztusban és az ő evangéliumában van az igazság, az élet és az erkölcsi hatalom az egyén és a nemzet valódi boldogulására; hogy tehát egy protestáns irodalmi társulatnak első sorban ezeket az ember- ós világnemesítő erőket kell a sajtó ós az élő szó hatalmával a nemzet tudásába és érzületébe átültetni, s hogy ily fenséges