Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

kedelmet és az életnek minden nyilatkozatát úgy kell tekintenie, mint olyat, a mely az igaz tökéletesedés felé vezet. Akkor, a midőn a róm. kath. egyház Pázmány Péter szellemét kivánja visszaállítani, a mikor a XIX. század alkonyán eltapodtatása miatt hullat krokodil könnyeket, pedig mindenütt elsőbbséggel dicsekedhetik felettünk még ma is: igyekezzünk mi is erőinket egyesíteni, hogy a sok furfanggal létesített világi, zsidó és pápista egyesületek romlásunkat ne okozhassák. Alakítsunk mi is prot. köröket, a melyeket a tiszta prot. öntudat lelkesítsen; alakítsunk magtárakat, a melyekkel szegényeinken segíthetünk; alakítsunk szövetkezeteket, a melyek valláserkölcsi és anyagi támogatására szolgálnak a mi népünknek. De az egyházi élet terén szervezendő s inkább az anyagi megtartásra és segítésre törekvő egyesületeknek alapja mindig a keresztyéni szeretet és erkölcsiség kell hogy legyen. A bizalmat kell felébreszteniük és ápolniok ezeknek a népben az egyház iránt, s azért ne a haszon, a nyereség legyen az irányadó elv ezek megalkotásánál, hanem a keresztyéni szeretet, mely megtartani és segíteni törekszik még akkor is, ha abból semmi hasznot nem húzhat is. Nem tudom megmondani, hogy mely gyülekezetben mi volna jobb, mi volna üdvösebb; de a lelkészek, kik ismerik népük szellemi, erkölcsi és anyagi helyzetét, mindenkor megválaszthatják a legalkalmasabb segítő eszközöket. Igyekezzünk tehát az erőket tömöríteni, mert csak az erők egyesítésében s azoknak bölcs felhasználásában találhatjuk meg bajaink orvosszeréf. mind a szellemi, erkölcsi, mind az anyagi téren, Az Úr talentomokat bízott reánk; gyümölcsöztessük azokat, hogy hütelen szolgáknak ne találtassunk! Keresztesi Samu. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Spanyol amerikai háború. — Magyarismus. — Savanarola emlékünnepe. A spanyol-amerikai háború fokozott mértékben köti le ez idő szerint Európa figyelmét és felhí bennünket arra, hogy valamit tanuljunk a históriából. Mert hát a világtörténet világítélet, s ennek a háborúnak vallásos egyházi oldala is van. Bizonyára nem a humanitás, hanem az idegen jogkörbe avatkozó rideg és brutális önzés kergette az amerikaiakat a háborúba. De ez nem akadályozhat bennünket annak a nyilt bevallásában, hogy Spanyolország, ha hadviselése nem sikerül s legjobb koloniáit elveszíti s ráadásul tán még a republikánus és karlista dámonoknak esik áldozatul: csak méltán megérdemlett jutalmát veszi. Az a keresztyénnek lenni akaró spanyol nemzet oly keresztyén ellenes módon kormányzott s oly kegyetlenül és haszontalanul gazdálkodott, nemcsak a kolóniákban, hanem az anyaországban is, mi több, máig is annyira lábbal tapodja a keresztyén fegyelmet, humanitást és tisztességet, hogy példáján ismerhetjük fel az erkölcsi világrend épségét védő és követelő történetnek, mint világítéletnek keserű tanulságait. S ha kérdjük, mi annak az ősi bajnak az oka, mely Spanyolországot a romlás felé vezette, úgy arra csak azt felelhetjük, hogy a pápaság, a szerzetesség és a papság. Sehol nincs annak nagyobb hatalma és befolyása, mint épen Spanyolországban, és íme e természet.ileg és szellemileg megáldott ország, mindnyájunk szemeláttára és őszinte fájdalmára a tönk szélére jutott. A szerzetesek és különösen a jezsuiták az okai a philippin szigetek lázadásának s a Kubában ezerenként nyomorgó katonák nyomorúságának. Mert ez a lázadás nem annyira a spanyol kormány, mint inkább a szerzetesek lelketlen zsarolása ellen irányult, a mit különben maguk az insurgensek is őszintén beismertek. S bizonyítja azt különösen Blanco, Kuba kormányzója s a Philippinák ismert pacifikátora. A lázadás okairól és lefolyosáról a spanyol királynőnek benyújtott emlékiratában nyiltan bevallotta, hogy a szerzetesség »titkos anarchia«, mely Spanyolországot a bukás felé vezeti. De ez az emlékirat nem sokat változtatott a dolgon. A királynő maga is a klerikalizmus hálójában van, s a politikai pártok sem merik ezt a fekete ősi gonosz ellenséget megrendszabályozni. A beteg katonák visszaszállításával az ú. n. »Transatlanti társaság« van megbízva, a mely vállalat viszont a jezsuita ágensek egyik legjövedelmezőbb forrása. Kegyetlen lelketlenséggel jártak el a katonákkal, úgy hogy az azok iránt tanúsított bánásmód tekintetében hajmeresztő dolgok jutottak napvilágra. S az a nép, mely oly lelketlen saját fiaival szemben, nem lehet jobb az idegen kolóniákkal szemben sem. Rettenetesnek kell a kolóniákban annak a rendnek lennie, mely a saját nép- és hitsorsosainak nyomorúságából is hasznot húz. Ezek igazán spanyol állapotok, s a német centrumpárt mégis vissza kivánja a fekete spanyol jezsuitákat. Mint Törökország, úgy Spanyolország is a saját vallása és papjai miatt megy tönkre. A porosz állam pedig továbbra is szekundál a telhetetlen ultramontán követeléseknek. Csak nem rég olvashattuk a Görres-társaság által kiadott s az ultramontán tudományosság szolgálatában álló »Staatslexicon« III. kötetében, hogy az államnak a kath. egyházzal szemben követendő maximája nem lehet a neutralitás vagy a paritás. A min! minden egyes physikai személy a hit és erkölcs dolgában az egyháznak van alávetve, úgy e dolgokban az államnak is az igaz kath. egyház hit- és erklöcstanát kell vennie zsinórmértékül a maga összes rendelkezéseiben. Az igaz róm. kath. egyház soha sem ismerheti el a többi felekezeteket vagy szektákat, s azok állami elismerésébe vagy védelmébe soha sem egyezhet bele. Sem nyiltan, sem pedig halgatagon soha sem ismerheti el a római egyház, mint egyedül igaz hitű és erkölcsű egyház, az államnak egyenlő