Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

a hon, és azon kötelességeket, melyeket azokért az álladalom igényel; felruházni az embert azon ismeretekkel, melyeket az élet szükségeskép követel, szivébe csepegtetni a vallás szent és örök igazságait: ez a nevelés szép, nagy de egyszersmind nehéz feladata. Tisztelt Vandrák Endre úr az eperjesi egyházkerületi kollégiumban bölcsészeti tanárnak, hivatalos működése negyedszázados ünnepélye alkalmával, szives tisztelete jeléül írta. Miskolcon november 29-ikén 1858.« Komáromy József s. k. a bányai ev. superintendentia administrátora. »Dem hochgeehrten Manne und Freunde, der in den Schulen der Weisheit dieser Welt am Reiche Gottes baut, der über dem Wissen das Glauben nicht verlernt hat und durch sein Leben und Wirken im Glauben sein Amt uncf Vaterland und seine Kirche ziert, sendet zur Jubelfeier einer 25 jáhrigen, treuen und verdienstvollen amtlichem Wirksamkeit, mit diesem Gedenkblatt herzlichen Freundesgruss und Segenswunsch*. Lemberg, 21 november 1858. Adolf Theodor Haase m. p. Superintendent. »Streue freudig reiche Saaten Wie bisher ; des Herren Gnad Lass die Ernte wohlgerathen, Für die Kirche, Schul, den Staat; Des getreuen Lehrers Piád, Segne, leite Gottas GnadJ* Leutschau, am 20 November 1858. Johann Ludvig von Topertzer m. p. Administrator der Evang. Tlieisser Superintendenz A. C. Inhaber des goldenen Verdienstkreuzes mit der Krone — Pfarrer zu Leutschau. Nekem »égő és világos szövétnek valál.« János evang. V. 35. E vallomással maradtam Sz.-Béla, november 12-ikén 1858. örök hálára kötelezett tanítványod Máday Károly, s. k. bélai lelkész s kerületi jegyző. »Rector in incerto est* (mondja A költő), sok baja gondja Beszéli a szép regény. A vezér sok vészeken át Tör elő, reményű, célját Hogy majd eléri szegény. Ily dicső vezért ki talál ? Mint negyedszázadig valál Vandrák ! Múzsák nagy őre ! Korunk dicsőbb lett egy nappal, A Derék (le a kalappal). Fényljék örök időre!* Irta Rimaszombatban Terhes Sámuel gömöri ref. esperes nov. 19-ikén 1858. Vandráknak, mint Gömör becses kedves szülöttének, prot. világunk, különösen az Eperjesi Athenaeum egyik díszének barátilag s november 30-iki örömünnepére emlékül. »Légy boldog e földön szól a barát a baráthoz, Folyjanak jól ügyeid, áldjanak égi kezek. Ámde ez életben csak a férfiú éli a boldog Éveket. Örvendezz! . . . köztök a díjt nyered el.« Szénássy Sándor s. k. »Ki drága életedet hazádnak szenteled, Hazafi lelkemet fogadd hőn. mely feléd Messze táji'ól repül, — S a tiszta érzelmű baráti kar között, — Midőn fejedre diszkoszorút kötözött — Örömünnepet ül. Fáklyád negyedszázad olta lobogtatod. Az ifjúság tüzes lelkét magas tanod Ragadván az égig. Öröm koszorúzza, s hír élted pályáját, Lobogtasd az égi Bölcseség fáklyáját Még vagy — ötven évig! Nagy-Körös, november 22. 1858. Losonczy László s. k. főgimnáziumi tanár. »Midőn az Eperjesi főtanodánál egy negyedszázadig halmozott érdemeidnek szentelt ünnepélyt dicsőítendi a jelen hálás köszönet gyűjtötte Emlékkönyv, engedj benne egy lapot, a volt 15 évi felügyelőnek is, hogy jegyezze rajta azon őszinte tanúságot, miként a főtanodának, a legmostohább körülmények közt is felvirágzása, nagyobbára neked köszönhető, jegyezze őszinte tiszteletét, s egyszersmind hálás köszönetét a közös hivataloskodásunk alatt tanúsított barátságodért, melyet ezentúl is kikér Eperjesen, november 3-án 1858. Jób Vendel s. k. volt iskolai felügyelő.* »A tudomány és nevelés terén dús eredménynyel működő tanárnak legszebb jutánya — a hála és az elismerés. Eperjesen, november 24-ikén 1858-ik évben emlékül írta Malatinszky Ferenc s. k. a VI sz. kir. városi esperesség és az eperjesi ker. kollégium felügyelője.* »Szeretve tisztelt tanítómnak és barátomnak Kassa, november 18-ikán 1858. Brotz Jonathan s. k.« »Csak a Jók enyésznek el, nem a Jó, Csak az álmok — nem az igazság; Napok hoszasága van a bölcseség karján. Rozsnyó, novemeber 12-én 1858. Sziklay Ede s. k. > Elvhajhászát, önösség és szineskedés, meg azok öreg anyja: a hazugság minden rossznak kútforrásai és korunk szószóló sátánjai; megtagadják önönmagukban az emberi méltóságot és másoktól a jogot, a földet, sőt az eget is. Ez elszomorít, de kétségbe nem ejt. Mert jól tudom, hogy az emberiség történelme ellentétekben mozog