Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

zöket, szinte ha billió vagy trillió éveket veszünk is számításba, mindezek egy másodperccé zsugorognak össze az örökkévalóság fogalmához képest. Tehát egy másod perc mozgás és élet, és egy örök halál. Ha a természettudománynak ez a legvégső eredménye, akkor ez nagyszerű bizonyíték arra nézve, hogy ez a tudomány az igazság után szomjúhozó lelket az igazságnak csak az előcsarnokába vezetheti be, de nem vezetheti be annak belső szentélyébe; mert azt mindnyájan beláthatjuk, hogy az a hatalom, melynél a természettudomány megállapodik, nem más, mint a halál. De hát teremthet-e a halál, ez a merev, mozdulatlan hatalom mozgást és életet? Ha a világ végeredményileg holt anyaggá lesz és az egész élet puszta álomként fog tovatűnni, hát akkor méltán vethetjük fel a kérdést, hogy ki hozta létre a minden idők kezdetén a mozgást és az életet? Nem kell-e valami hatalomnak lenni, mely felette áll az életnek és halálnak'; örök léleknek, mely saját gondolata szerint kormányozza a halált és életet, a mely azért helyezte be a világba az életet, hogy mind magasabb és fenségesebb képleteket hozzon létre; azért helyezte a világba a szellemet, hogy az mind gazdagabb alakulatokra tegyen szert az emberiség ama legjobbjai és legnemesebbjeiben, a kikben az igaznak, jónak és szépnek örök fénye tisztán tükröződik vissza? Hogyan, hát a halál volna a végállapot? Hát meg tudja-e a halál a szellemi élet gazdag teljességét magyarázni, meg tudja-e a halál saját lényünket oldani, hogy mi gyenge, jelentéktelen emberek képesek vagyunk elgondolni az örökkévalóság gondolatát, hogy mi szembe állva a nagy világgal, a milliárd csillagokkal, a keletkező és elmúló naprendszerekkel, szólhatunk azok elmúlásáról, mert át vagyunk hatva az örökkévalóság szellemétől? Úgy-e, hogy ha mi nyomon járó gondolkodáshoz vagyunk szokva, kénytelenek vagyunk azt mondani, ha elmúlik is a világ mindenestől fogva: kell lenni valami magasabb rendnek, magasabb alakulásnak, a melyről mi még most semmi képet nem alkothatunk magunknak, A virágok elhervadnak, a világok kihalnak, de az örök változhatlan lélek, a mindenható Isten nem merülhet tétlen nyugalomba. Ő teremt és igazgat örökkön örökké. Mikor fog majd elmúlni a föld. A mikor annak formái és erői nem lesznek többé elegendők az örök lélek magasabb kijelentésére. Tehát nem az örök csendesség, nem az absolut halál-nyugalom lesz az utolsó, hanem az élet és mozgás; nem az éjszaka, hanem a nappal. Igen, ha behelyezkedünk gondolatban a világmindenségbe, milyen kicsinyeknek érezzük magunkat, mennyire megaláz a végtelenség látása, milyen tehetetleneknek érezzük magunkat! Mik vagyunk mi pornak gyermekei, mik vagyunk mi múló életünkkel, a mely fellobban, mint az égő szikra, azután csakhamar kialszik; mik vagyunk mi a világmindenség nagy szertelen idejéhez képest?! És mégis, ha erőt vesz rajtunk a csüggedés és tehetetlenség érzete, ha érezni kezdjük semmiségünket : akkor egyszerre feltámad bennünk az a felemelő tudat, hogy mi Istennek gyermekei, Isten nemzetsége vagyunk, hogy bennünk az örökkévalóság lelkének egy sziporkája fénylik és mozog. És azt mondjuk a világ elmúlására: a kik az Úrban bíznak, azoknak erejök megújul, és szárnyokkal magasra repülnek, mint a saskeselyük; futnak és nem fáradnak el; járnak és nem lankadnak meg. És azt mondjuk ennek a nagy muló világnak: ám dőljön össze házunk, nem félünk, nem rettegünk ; él a lélek bennünk s erős vár a mi Istenünk! Dr. Furrer K. után Rúszkay Gyula, jánosi-i lelkész. MISSZIÓÜGY. A törökszentmiklósi Református Szeretetegyesület« negyedik munkaévéről. (Az 1897-dik évi jelentés bő kivonata. *) Közgyűlési határozat szerint pártoló tagjaink, egyházhatóságaink tájékoztatása végett örömmel és Isten iránti hálával foglalom e jelentésbe a következőket. Segélyezési könyvünkbm 1897-ről a segélyezettek viszonyainak jelzésével tételenként kimutatott segélyezések végösszege 492 frt 77 krt tett ki. Gyermek hitsorsosaink nyomorának enyhítésére végzett szeretetmunkáink irányai ezek voltak: magán háznál tartott árvákat segélyeztünk hat. beteg árvát orvosi segélylyel egy esetben; tavaszi ruhasegélyt kapott 13 árva iskolás 11 frt 45 kr. értékben; tanévkezdeti könyvsegélyül 47 szegény és árva iskolás 148 drb. tankönyvet, és tanévközi könyvsegélyben is részesítettünk árvákat nyolez esetben; továbbá 27 iskolás számára egy egy példány »Örömhír« című vallásos, havi gyermeklapot járatott egyesületünk, hogy a legszegényebb családok körébe ezek útján is hasson be Isten beszéde; a nov. 3-án dél után tartott ruhasegélyosztási ünnepélyen pedig 48 gyermek közt, a Takarékpénztár által adott 21 pár csizmán kívül még 20, tehát együtt 41 pár csizma, 15 darab kabát, 13 nadrág, 13 leány felöltő. 14 meleg szoknya, 2 darab leánying, 5 nyakba való, 9 fejre való téli kendő, 6 drb. kötény, 7 darab sapka s a ruhaadományok mellé 54 füzet »Koszorú* olvasmány együtt, 189 forint 18 krajcár értékben osztatott ki, a mikor is a lelkészelnöki megnyitó ima s beszéd, egy árva fiú hálaszózata s egy árva leány hálaimája után Eötvös K. Lajos tanfelügyelő hitsorsosunk is intézett szeretetre indító beszédet a gyermekekhez és egyesületi tagokhoz. Végül karácsonyra, vagyoni különbség nélkül, nyolez nyomorék gyermeket türelemfejtő építőszekrény és kirakó-doboz-féle játékokkal ajándékoztunk meg. A nagyobb növendékeink lelki üdvére irányult szeretetmunkáinkról bejegyzett adatok r

szerint, ismétlő iskolásaink számára 200 drb. Bibliai Útmutatót hozattunk meg, melyeknek nagy része már ki is osztatott ajándékul, hogy ekként is édesgessük őket a lelki erők örök forrásához, a bibliához s így szivöket Ahoz, kinek beszéde »lélek és élet*. Ezen kívül egy törpét ez évben is felruházott s egy hülyét _ újból ruhasegélyben részesített egyesületünk. Új tevékenységi ágként arra is rá segített már ez évben a kegyelem Istene, hogy egyes cselédleányok, erre * A jelentésben foglalt tanulságos dolgokra olvasóink figyelmét külön is felhívja a Szerkesztő.