Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-09 / 2. szám
testvéries érzülettel mérsékletre, a gyengébb lelkiismeretek kímélésére s a hypothesisektől való bölcs óvakodásra intette a tanárokat, s a theol. szeminárium továbbra is megmarad. A »Christl. Welt* krónikája a 44. és 45. számban hosszabb kivonatot közöl a zsinat tárgyalásaiból, a melyeket nem lehet eleggé ajánlani a német theol. és egyházi hatóságoknak és pártárnyalatoknak. A testvérgyülekezet vallásos határozottságának és theol. szabadságának megóvásával ezen a zsinaton is bebizonyította, hogy mint igazi népegyház nem élte túl magát, s hogy mint a XVIII. század közepe táján, úgy a XlX-iknek végén is valódi ker. szellemben egyenlítette ki a theol. pártellentéteket, azt tartva, hogy azok nem emberi önkényből, hanem az Istentől rendelt történeti fejlődésből származtak, s így magának az igazságnak megvilágosítására szolgálnak. Im ez a német testvérgyülekezet zsinati tárgyalásainak igazi theol. békekötése és komoly tanulsága! Devrient Ottó Lutherére már több ízben hívtuk föl lapunkban olvasó közönségünk szives figyelmét. Ez a históriai jellemkép, a melyet a theol. doctori kalappal is koszorúzott szerző a Lutherjubileumi évben legelőször Jénában hozott szinre, hét részben mutatja be kötött beszédben, a XVI. század nyelvezetéhez alkalmazottan a nagy hithős életét. E részek címei jelzik már a tartalmat. Erfurt, Wittenberg, Worms, Wartburg, a nimtscheni kolostor, Wittenberg és Luther utolsó karácsony ünnepe világosan jelzik a nagy reformátor életfejlődésének főbb stádiumait. A mű a mult évben 20-ik kiadását érte, s Devrient Gusztáv Adolf-jávai együtt a német prot. körök egyik legkedveltebb olvasmánya. Szerzője azóta elhalt, de átvette szerepét e jellemképnek Németország nagyobb színpadain való szinrehozatalában Edward, volt darmstadti udvari színész. így legközelebb is október végétől november 14-ikéig 12 ízben szinre került a hallei városi színpadon s a közönség osztatlan tetszését vívta ki magának. Az ásthetikai élvezet mellett egyúttal hatalmas eszköznek bizonyult az evang. prot. vallásos tudatnak ébrentartására és fejlesztésére. A megboldogult Devrient a legkomolyabb Lutherstudiumok s főleg Köstlin tanár nagy Luther-életrajzának beható tanulmányozása alapján, úgy a reformáció müvének isteni jogosultságát, mint a legnemesebb emberi vallásos szükségleteket mutatta ki, s az érzéki szemlélet egész hatalmával és erejével szinte megtestesítette e gondolatokat a maga igazán népies színművében. Ennek a Devrient-féle hagyatéknak további gyümölcsöztetését épen Edward tűzte ki feladatául, s hogy mennyire sikerülnek az ő tervei, mutatják épen a hallei Luther-játékok. Gazdag históriai tudás, eleven dramatikus erő, élő ev. prot. vallásos meggyőződés s megható szemlélet jellemzik Devrient Lutherének minden sorát. Mily szép és sokat jelentő p. o. a mű vége, a haldokló Luther utolsó szava: »Die heilige Reformation, die haftet nit an meiner Person, Die wirket fórt bei meinem Sterben. Mein deutsches Volk setz' ich zum Érben!« Úgy látszik azonban, hogy a német nép nem eléggé hű legnépszerűbb fiának és prófétájának világhistoriai örökségéhez! Mi ismételten hívjuk föl reá közönségünk és íróink szives figyelmét. Tán Sántha Károly testvérünk ismert költői tolla s a Luther-társaság volna leghivatottabb e nagy históriai jellemképnek édes zengzetes magyar nyelvünkre való átültetésére ! A szinrehozatalra p. o. a reformáció emlékünnepén majd csak akadnának lelkes és arra hivatott műkedvelők. Különben szóljanak mások is e kérdéshez. Ez is az evangélizáció s a belmisszió egyik neme! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Lang A. Lic., Domprediger in Halle a. S. Die Bekehrung Johannes Galvins. Leipzig. A. Deichert'sche Verlagsbuchhandlung Nachf. (G. Böhme). 1897. Ára 1 Mk 35 Pfennig. Ez az értékes tanulmány a Bonwetsch göttingai és Seeberg erlangeni theol. doktorok és professorok által legújabban megindított irodalmi vállalatnak egyik jeles kiadványa. Nevezett tudósok ugyanis, indíttatva a történelmi tbeológia minden ágában észlelhető pezsgés és érdeklődés által, arra határozták el magokat, hogy a történelmi nyomozás módszerének behatóbbá tétele és a legtágabb értelemben vett történelmi kutatások elősegélése czéljából, részlet-tanulmányokat bocsátanak közre. Az irodalmi termelés ezen módja nem volt ismeretlen iddigelé sem; de sok alkalmatlansággal járt a keresztülvitele annyiban, hogy az egyes hírlapok vagy szakközlönyök rendszerint szétdarabolva közöltek egy-egy tanulmányt s gyakran épen ott szakadt félbe a közlés, a hol a fejtegetés befejezését a legnagyobb kíváncsisággal várta az olvasó, s néha hónapok teltek el, míg a befejezés napvilágot látott. A most szóban forgó tanulmányok azonban mindig egész terjedelmükben fognak megjelenni s körülbelől harmincz nyomtatott ívből fog állani egy-egy kötet. Nagy előnye a kiadványok megszerzésének az a körülmény, hogy minden egyes füzet külön is kapható. Arról pedig, hogy milyen irányú és czélzatú kérdéseket ölelnek fel a szerzők, már előre is tájékozást nyerhetünk a tervezetből, mely szerint a következő történelmi thémák fejtegetései fogják alkotni a vállalat egyes darabjait, nevezetesen: Ábrahán apokalypsise; a negyven vértanú végrendelete; Nagy Károly homiliariuma; a római és kis-ázsiai egyház viszonya a niceai zsinat előtt; Rejii Faustus homiliái; Duns Scotus theologiája; Priscillanra vonatkozó tanulmányok. Ezeken kívül nagy érdekűek a középső kötetet alkotandó és Kálvinhoz fűződő részlet-studiumok, úgymint a fent jelzett tanulmány Kálvin János megtéréséről és a legközelebb sajtó alá kerülő nyomozások, Kálvin Institutiójának forrásairól és theológiai jelleméről. Kálvin megtéréséről az ő régi életrajzírói Coliadon és Béza, valamint az újabb nyomozók Henry, Staehelin, Kampschulte, Pierson, Lefranc, Lecoultre különböző és eltérő véleményben voltak. Lang mindezt kritikai bonczolás alá veszi s éleseiműleg vizsgálja elsőrenden is Kálvin életviszonyainak külsőleges alakulását, addig az időpontig, a mikor a leendő reformátor életében elhatározó átala-