Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

erről bizonyára tudomást szerzett, egy. mond egy lélek találkozott, ki e célra hozzánk egy forintot küldött. Ha a közeli és távoli testvér csak így érzi és hallgatja meg a bajban, szükségben levő testvér esdő, kiáltó szavát, úgy bizony-bizony kár nálunk testvériségről, cselekedetekben nyilvánuló felebaráti szeretetről beszélni. Nem kértünk mi sokat, de egy pár hatost, egy-egy forintot jobb módú egyházaink, tehetősebb tagjaink, s egyházi nagyjaink is, kik a zsebesiek bajáról és szükségéről értesültek, bizony küldhettek volna. De hát igaz, hogy ma megfordítva áll e mondás: jobb adni, mint venni. Mert miről is volt itt szó ? Nem csupán arról, hogy azt a néhány zsebesi protestáns lelket harang szó hívja imára és a templomba. Megvoltak ők harang nélkül eddig is, meglettek volna ezután is. De szó volt itt egy vallási, egyházi becsületbeli kérdésről, melyet elejteni, elhagyni nem volt szabad. A dolog úgy állt, hogy ezen harangkérdéssel nemcsak a zsebesi, hanem a közeli falvakban elszórva lakó protestáns hívek vagy állnak vagy buknak. A részünkről egyáltalában nem provokált csatát — hála Istennek — mi nyertük meg, s én hiszem, hogy a míg ezen községben a két harang szólani fog, annak protestáns népe is, a kísértések és üldöztetések dacára is, meg fog állani erősen a maga hitében. S a ki kételkedik abban, hogy népünk ma is meg tud állani híven hitében, hogy tud lelkesedni, áldozni, sőt ha kell: szenvedni is hitéért és egyházáért, az jött volna el ezen egyszerű falusi harangok felavatási ünnepélyére és látott volna oly törhetetlen ragaszkodást az egyházhoz, oly lelkesedést, buzgalmat és örömöt, mely minden tekintetben tiszteletet érdemel s a legszebb reményre jogosít. És ezzel kapcsolatban még egyet. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület, f. évi ápril hó 14 — 15. napjain Miskolcon tartott rendkívüli közgyűlésén életbeléptetett egy szabályrendeletet, mely szerint a kerület a sokkal kisebb Eperjesen, Bárt fán, sőt még Kis-Szebenben is, a két-két, egymástól teljesen független, önálló gyülekezet mellett vidéki missziói kört is szervezett; Kassán pedig, Felső-Magyarország ezen metropolisa mellett vidéki missziói kört elismerni és hagyni nem akar s az eddig Kassához tartozó községeket, minden földrajzi, közigazgatási és piaci mindennapi érdekek tekintetbe vétele nélkül, a hívek akarata ellenére, Kassától elszakította és a sokkal távolabb és semmi közvetlen összeköttetéssel nem bíró egyházakhoz csatolta. Kassán a két önálló ev. gyülezetet, azoknak minden megkérdeztetése nélkül egybeboronálta. Nem különös misszió ez? Nem kell-e csodálkoznunk az ily hivatalos beosztáson, mely a híveket maga szolgáltatja ki az idegen felekezeteknek?! Bizony-bizony üdvösebb munkát is végezhetett volna a tiszai ev. egyházkerület! Kassa. Homola István, ág. hitv. evangélikus lelkész. A felső-borsodi ev. ref, egyházmegye közgyűlése. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlését a közel negyedfelszáz évvel dicsekvő szendrői egyházban tartá meg április 18 —19. napjain, Vadán zy Pál esperes és Ragályi Béla egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. Miután azonban az újonnan épült templom fölavatása is ez időpontra esett: erről kell röviden beszámolnom. Főt. Kun Bertalan püspök úr már április 16-án megérkezett számos tagból álló kíséretével Szendrő városába, hol a vasútnál, úgy a ref. egyház, mint a város képviselőtestülete lelkesen és impozáns módon fogadta a főpásztort. Benócs Zsigmond városi főjegyző szives üdvözlése után kocsira ülve, lovas bandérium sorfala között vonult be a paplakra, hol a különböző hitfelekezetek papjait és elöljáróit fogadta a tőle megszokott lekötelező szívességgel. A szendrői új templom, a régi sok viharokat átélt, de már összeomlással fenyegető nagy templom köveiből épült, mely művészeti szempontból ma a legszebb templom a tiszáninneni egyházkerületben. A tervet Miklós Ödön volt államtitkár és egyházmegyei tanácsbiró készítette; az építkezést pedig DvorzáJc Ferenc rudóbányai és Német Pál szendrői építkezési vállalkozók teljesítették — igazán meglepő olcsó árért. E remek kivitelű templom szorongásig megtelt már reggel d. e. 10 órakor; úgy, hogy a kint maradt nép számát közel 2000 főre lehet tenni. Az alkalmi énekek elhangzása után a páratlan szép kiállítású szószékre Kun Bertalan püspök úr lépett fel először s mondta el szivet lelket megható, igazán fölemelő megáldó imádságát ; a nagy közönség pedig az áhítat és buzgóság szárnyain emelkedett föl az Istenhez s feszült várakozással együtt kérte az imádkozóval az Isten megáldó és megszentelő kegyelmét, az igaz Isten tiszteletére emeltetett új templomra. Utána Szuhay Benedek kápolnai lelkész tartott ünnepi egyházi beszédet Jerémiás próf. VII. 4. versének ezen szövege felett: »Az úrnak temploma, az úrnak temploma ez!« Beszélt e szöveg alapján az úrnak templomáról, kimutatván, hogy ez a templom 1. az emberi egyenlőségnek, II. a szellemi szabadságnak temploma! Szakái József bóldvai lelkész beszélt lekötelező ékes előadással az úri szent vacsora felett. Csik Dániel püspöki titkár új házasokat esketett össze; Beregszászi/ Ferenc h. lelkész pedig újszülöttet keresztelt. Mindkét fiatal szónok magával ragadott s kellemes emlékeket hagyott a nagy közönség szivében. Végül a püspök megáldotta a népes gyülekezetet s megáldotta a paplakon Baksai Sándor helybeli lelkészt és feleségét is, kiket 27 évvel azelőtt szintén ő adott össze. Megemlítésre méltó, hogy a szendrői különböző hitfelekezetek mind segítségére siettek az ev. ref. egyháznak. így a róm. kath. vallású Sárossy Borbála 700 frtot adott a templom belső földíszítésére. Az izraeliták 37 frt 50 krt gyűjtöttek maguk között. Szendrő városa márvány úrasztalát, Néher János vas csiga-lépcsőt; Papp Ferencné róm. kath. özv. asszony a szószék párkányára bordó szinű párnát; annak üveg ajtajára ugyanoly szinű függönyt ajándékozott 120 frt értékben. Az egyház úrasztali áldozati arany poharai nagy értéket képviselnek, mert I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ajándékozta azokat az egyháznak, midőn a labanc portyázó hadakat 1644-ben kiverte hadaival Szendrő régi hires várából. Sőt mint ereklyét őriz az egyház ládájában egy nyeregtakarót is, mely a régi világnak ritka példánya, mely a török szultán udvarában himeztetett. A szendrői várkastélyban 150 terítékű, gazdagon megrakott asztalok vártak az előkelő vendégekre. Ez ebédet a ref. egyház adta, hol a szebbnél-szebb pohárköszöntők mulattatták a nagy közönséget. Az egyházmegye teljes számban megjelent itt is. Másnap hétfőn kezdődött az egyházmegyei közgyűlés. Itt Ragályi Béla tartott nagy szabású elnöki megnyitó beszédet, mely sok fontos kérdésre nézve adott magyarázó, felvilágosító, őszinte nyilatkozatot.