Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

ne tartsuk magunkat távol, mert különben a vezetéstől s a híveinkre való jótékony befolyástól elesünk. Hitelszövetkezetek alakulására kellő útbaigazítással szolgál a budapesti központi hitelszövetkezet titkára, Bernát István (Budapest, Egyetem-utca 2.), a ki egyébként egy kicsi, de tanulságos lapnak, a Szövetkezésnek is szerkesztője. Úgyszintén most alakult meg egy központi fogyasztási szövetkezet »Hangya* címmel (Budapest, Zöldfa-utca 10. sz.) a kicsi vidéki szövetkezetek alakítására és támogatására. Mind a két központnak kipróbált, buzgó, áldozatkész hazafiak állanak élén; — a szélhámosság teljesen ki van zárva. Elég még azt mondanom, hogy mind a két központ megalakításánál főkép gróf Károlyi Sándort illeti meg a magyar nép hálája, elismerése s forró köszönete. Vönöczk. Varga Gyula, ev. esperes. BELFÖLD. Harangavatás Zsebesen. A zsebesi, már-már országos hírre vergődött harangügy, melynek a mai korba semmikép sem illő, sajnos nagyon is szomorü története ismeretes e lap olvasóközönsége előtt, végre hosszas küzdelem után, f. évi ápril 17-én befejezéshez jutott ügy, hogy ma már ott áll felavatva Zsebes község közepén, közvetlen a római kath. templom mellett, a protestánsok külsőleg is igen csinos haranglábja s benne elhelyezve a két harang. Múlt. hóban, e lapban megjelent közleményünkben ez ügyre vonatkozólag azt írtuk volt, hogy : a zsebesi protestánsok, Urunk Jézus születése után az 1898-ik év ápril havában, Abauj-Torna vármegyében, Kassa szabad kir. vár. közvetlen szomszédságában, valószínűleg zsandári fedezet mellett fognak maguknak, egy senkit nem bántó, nem sértő helyen egy haranglábat építeni. Hála Istennek, nem került ennyire; de hogy a protestánsok ezen építésben megakadályozva s lehetőleg meghiúsítva legyenek, a község római kath. vallásű lakosai, még azután is, hogy az építést a vármegye közgyűlése megengedte s a helyet március 12-én egy közigazgatási hatóság kijelölte: mindent elkövettek, hogy fanatikus céljokat elérjék s a protestánsok harangjukat el ne helyezhessék. Községi terület eltulajdonítása címen vádat emeltek ellenünk a törvényszéknél ; ez azonban a vádat el nem fogadván, panaszukkal a közigazgatási hatósághoz utasította őket. Egész sereg ember vonult be az alispánhoz, kérve őt, hogy ne engedje meg ezt az építést. Erre az alispán újabb helyszíni tárgyalást tűzött ki március 22-én. Eljött maga az alispán, a főszolgabíró (derék protestáns ember), a róm. kath. főesperes és a felekezetek papjai. Oda akarták terelni a dolgot, hogy álljunk el mi protestánsok a harangláb építésétől; mézes-mázos szavakkal Ígérgették, hogy használhatjuk szabadon, egyformán a róm. kath. harangokat. Annak belátására akartak bírni, hogy nincs itt szükség több harangra; kár az áldozatért, a pénzért; inkább másra fordíthatjuk stb. De mi a csalhatatlan (?) római pápa szent elvére hivatkozva kijelentettük, hogy: non possumus! Közösségben voltunk, közösséget akartunk még akkor is, mikor a közösen szerzett harangot a zsidónak eladták, s most, mikor magunk szereztünk harangot magunknak, s annak elhelyezését e helyen a törvényes hatóság megengedte, köszönjük a felajánlott testvéri szívességet, de már most csak a magunk harangjaival akarunk és fogunk harangozni. Az alispán a tárgyalást befejezte, törvényadta jogunkban, hogy szabadon építhetünk, biztosított; mire a »keresztény« testvéri szeretettől áthatott római kath. főesperes űr (minek jegyezném föl becses nevét? nem érdemli meg azt) nem átallotta kijelenteni, hogy a következményekért nem vállal felelősséget. így végre, annyi herce-hurca után, a harangláb építéséhez fogtunk. A pápisták az erőszakos akadályoztatástól tartózkodtak ugyan, de az építés alatt is annyi apró akadékoskodást, gúnyt, piszkot, kellett a szegény zsebesi protestánsoknak eltűrni, hogy valóban a legnagyobb keresztyéni türelemre volt szükségük, hogy azokat háborúság nélkül elviseljék. így külsőleg is egy csinos kis tornyot építettünk s abba a még mult év őszén beszerzett két harangot elhelyeztük és folyó hó 17-én, húsvét, utáni első vasárnap délelőtt a következő ünnepélyességgel felavattuk. A torony fenyőgalvakkal, koszorúkkal, szines falusi kendőkkel és szalagokkal volt feldíszítve. Tíz órára a közeli és távoli vidékről összegyűlt a tekintélyes számú ünneplő közönség. A község róm. kath. vallású lakosai elmentek Kassára, hogy ne legyenek tanúi ezen ünnepélyességnek, csak az apró gyerekeket hagyták otthon. Ezek esztelen, gyerek magatartással akarták zavarni az ünnepély méltóságát, de a jelenlevő főszolgabíró intésére, a két csendőr, kik biztonság céljából voltak ide kirendelve, s egy pár értelmes asszony, okos bánásmóddal elcsendesítették a zsivajt csináló gyerekeket s így az ünnepély, minden megzavarás nélkül, szépen és rendesen folyt le. Egy zsoltárnak eléneklése után Révész Kálmán kassai ev. reform, lelkész s az abauji egyházmegye főesperese szép imát mondott; majd ezután Bernáth József bárcai ev. reform, lelkész tartott egy, bibliai eszmékkel gazdag beszédet, mely után végül Homola István kassai ág. h. ev. lelkész mondott beszédet, hithűségre, kitartásra, türelemre és békességre buzdítva a híveket. Előadta a harangok történetét, beszámolt a gyűjtés eredményéről, a kiadásról; köszönetet mondott a szives adakozóknak és a buzgó pártfogóknak; majd imával és áldással fejezte be a szép és lélekemelő ünnepélyt. A két harangot Egri Ferenc, kis-geöci (Ung megye) ev. ref. vallású harangöntőtől szereztük be. Hangjuk jó, kellemes; külső formájuk eléggé csinos, csak a felirat boszantó rosz és hibás. A kisebb harang súlya 36 klg., a nagyobbé 77 klg. A két harang belekerült 180 frt 80 krba; építési anyagra kiadatott 50 frt; a toronyszerű épület felépítésére Í02 frt 56 kr. fordíttatott. Az anyagot magok a hívek hordták be és kézi munkával is segítkeztek. Kiadás volt tehát: 333 frt 36 kr., melyet következőleg fedeztünk: az ev. ref. és ág. h. ev. vallású hívek magok összeadtak e célra 100 frtot; a kassai ág. h. ev. két egyház adománya és a híveknél eszközölt gyűjtés: 35 frt 50 kr.; a kassai ev. ref. egyház adománya és híveinél eszközölt gyűjtés 29 frtot eredményezett; az abauji ev. reform, egyházmegye e célra 50 frtot adott; a. bárcai protestáns hívek 26 frt 80 krral adakoztak, összesen : 241 frt 30 kr. Hiány : 92 frt 5 kr. Erre felvettünk kölcsön 100 frtot, melyet fedezni kell. S midőn ezűttal is a legmélyebb köszönetünket fejezzük ki mindazon kegyes adakozók irányában, kik ezen törekvésünkben adományaikkal a legkészségesebben támogattak bennünket, úgy másrészt nem hallgathatjuk el legmélyebb sajnálatunkat is kifejezni azon közöny felett, melyet ez ügynél a protestáns nagy közönség részéről tapasztaltunk. Több ízben ismertettük ezen ügyet e lap olvasóközönsége előtt; feltártuk a szegény, alig 70 lelket kitevő zsebesi protestáns hívek nehéz helyzetét; kértük a a testvérek segítségét; szó volt erről a budapesti napilapokban is, s íme a protestáns nagy közönségből, mely