Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-01 / 18. szám

Wlassics Gyula kijelenti, hogy a javaslatban foglalton kivül más módot nem lát, a mely mellett gyorsabban lehetne segélyt adni s az állami ellenőrzést szabadabban lehetne gyakorolni. A római kath. lelkészek kongruájára nézve azt a nagyfontosságú kijelentést tette, hogy az a rkath. vagyonból fog rendeztetni s nem az államból. Elismeri, hogy az 1848. XX. t.-c. 3. §-ából nem folyik egyenesen a szekularizációé; de a történet azt mutatja, hogy a hol az állam veszi gondjaiba az egyházak vagyoni ellátását, ott az egyházi vagyont is szekularizálják. Elismeri azt is, hogy a javaslatban aránytalanságok vannak az egyes egyházak közt, de miután a javaslat csak a létminimumot akarja biztosítani, ennek keretében az aránytalanságon segíteni nem lehet; azon segíteni a jövőre nézve a törvényhozás feladata lesz. Apponyi határozati javaslatát, a mely szerinte a segítséget elodázná s a mely gyakorlatilag keresztül sem vihető, nem fogadja el. A nem kvalifikált lelkészek segítését állami és nemzeti szempontból szükségesnek tartja, mert azzal azokat az államhoz lehet fűzni s annak hű fiaivá változtatni. Kéri a javaslat változatlan elfogadását. Következvén a szavazás, a többség mellőzte az öszszes határozati javaslatokat s a javaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás folyamán az 1. §-nál Polonyi Géza és Thaly Kálmán szólalt fel az április 23-ki ülésben. Polonyi szintén azt hangoztatta, hogy az 1848. XX. t.-c. 3. §-ából nem következik az egyházi vagyon államosítása, hanem csak az, hogy az egyházak közszükségleteit az állam közadózásból födözi. Kívánja, hogy a rkath. egyházi vagyon jogi természete állapíttassék meg s a mi abból tisztán rkath. egyházi vagyon, az adassék ki az autonómiának, a mi pedig nem az, az vétessék állami kezelés alá. Az 1 §-t különben, a mely a prot. és rkath. állampolgárok igazságtalan megterhelését vonja maga után, nem fogadja el. Thaly Kálmán nem híve a szekularizációnak, mert arra a vagyonra úgy is a közös hadügyminiszter tenné rá a kezét. Az ápril 25-iki ülésben a többség, Molnár János, Páder Rezső és Wlassics Gyula felszólalásai után az 1. §-t változatlanul elfogadta. A 2-ik §-náI Sághy Gyula azt a módosítást ajánlta, hogy hagvassék ki belőle a nem kvalifikált lelkészek segélyezése ; Bartha Ödön pedig azt kivánta, hogy a kvalifikált lelkészek minimuma 1000 frt legyen, a lelkészi állások szervezése pedig tisztán autonom jognak hagyassék. Mócsy Antal a zsidók ellen támadt, hangoztatván, hogy a zsidóság jelentékeny része, hazafiság tekintetében még megbízhatatlan. A lelkészi kvalifikációt különben ő is megkövetelné annyiban, hogy legalább olyan értékű legyen az, mint a tanítóké. Várossy Gyula, miután nagy belenyúlást enged meg e §. az államnak a felekezeti autonomiába, azt nem fogadja el. Wlassics Gyula felszólalása és ajánlása után a többség a 2. §-t is változatlanul elfogadta. Április 26-án letárgyalta a ház a 4—7. szakaszokat. A 4. §-hoz Kiss Albert, Bartha Ödön és Jagics József szóltak és nyújtottak be módosításokat. Kiss Albert azt kivánta felvétetni a javaslatba, hogy azok a lelkészek is részesüljenek államsegélyben, a kiknek bejelentése a törvény hatályba lépése után egy év alatt azért nem történt meg, mivel egyházi hatóságuk a szükséges adatokat nem mutathatta be. Bartha Ödön azt követelte, hogy a miniszter kénytelen legyen az egyházi főhatóságok által kimutatott jövedelmi kimutatási adatokat feltétlenül elfogadni s ne legyen joga azokat felülbírálni. Jagics József pedig azt kivánta felvétetni, hogy ha a kiegészítésért való folyamodást a lelkész elmulasztaná, azt az egyházi főhatóság is kérhesse. Wlassics csupán Jagics módosítását volt hajlandó elfogadni s a többség annak megfelelőleg fogadta el a §~t. Az 5. §-nál Várossy Gyula a kvalifikációhoz a magyarul írni és olvasni tudást kivánta hozzácsatolni. A miniszter azonban a módosítást nem fogadván el, a többség sem fogadta el s a §. változatlanul keresztül ment. A 6. §-nál Thaly Kálmán kimondatni kivánta azt, hogy állami kiegészítésben csupán az a lelkész részesíthető, a ki a magyar nyelvet szóban és írásban bírja. A magyar nyelv megtanulására 3 év engedtessék. Makfalvy Géza, tekintettel az idős lelkészekre, úgy módosította Thaly javaslatát, hogy a magyar nyelv tudása csak azokra nézve legyen kötelező feltétel, a kik a javaslat törvénynyé tétele után lesznek lelkészek. Wlassics Gyula miniszter a javaslatokat nem fogadta el s így a többség is mellőzte azokat s a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 7. szakasznál, mely a kiegészítés elvesztésének eseteiről szól, Bethlen András szólalt fel legelsőben s a §-t, a mely nem határozza meg precíze, hogy az állam-, vagy erkölcsellenes vétség* mily foka mellett veszítheti el a lelkész a kiegészítést, tehát a mely egészen a miniszter diskretiójának szolgáltatja ki a lelkészeket — nem fogadja el. Meskó László hasonló értelemben beszélt s a §-ban taxatíve felsorolandónak tartja azokat az államellenes, vagy erkölcsi vétségeket, a melyek miatt a segély elvonható. Madarász Imre Meskó javaslatát elfogadja; de a §. 6-ik pontját töröltetni kéri. Wlassics a módosításokat nem fogadta el s kivánta, hogy biztosíttassék a miniszternek az egyházi hatóságok fegyelmi ítéletének felülbirálhatása, mert szerinte az egyházi hatóság ezeket a dolgokat igen lax kezeli (?). A többség, mellőzve a módosításokat, a szakaszt változatlanul elfogadta. Április 27-én letárgyalta a ház a javaslat 8. és 9. §-ait. Kiss Albert az autonomia sérelmét látja abban, hogy a miniszter az erkölcsi vétségek dolgában is felülbírálhatja az egyházi bíróságok ítéletét s a javaslat erre vonatkozó pontjainak törlését kivánta. Az államellenes vétségek miatti panaszokra nézve pedig azt a módosítást nyújtotta be, hogy a vádiratot küldje meg a miniszter az egyházi főhatóságoknak. Hozzá szóltak a kérdéshez még Lakatos Miklós, Apponyi Albert, ki azt a módosítást kivánta, hogy súlyos erkölcsi vétség esetén ne legyen joga a miniszternek a felülbirálat; továbbá Jagics József, ki azt ajánlotta, hogy a miniszteri határozat ellen necsak az egyházi hatóság, hanem az illető lelkész is felebbezhessen a közigazgatási bírósághoz; Tisza Kálmán, ki nem lát a §-ban autonomiai sérelmet; Polónyi Géza, ki a kúriát kivánta a fegyelmi ügyekben bíróságul kijelölni; György Elek és Sághy Gyula, kik Jagics és Apponyi határozati javaslataihoz járultak. A miniszter felszólalása után a többség 8. §-t Jagics módosításával fogadta el, a többi módosításokat pedig mellőzte. A 9. §-nál Apponyi azt a módosítást ajánlta, hogy a miniszteri segély megvonás csak akkor hajtandó végre, ha felebbezés esetén azt a közigazgatási biróság is helyben hagyja. A miniszter felszólalása után, Apponyi módosítása mellőzésével, a szakaszt változatlanul fogadta el a többség. A 10. §-nál Madarász Imre azt kivánta, hogy a 800 és 400 frtra való kiegészítés ne kilenc, hanem három év alatt történjék. Tisza Kálmán szintén óhajtotta volna