Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-24 / 17. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadö-hivatal : Honiyánsnky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára '40 kr. A kongrua törvényjavaslat a képviselőházban. Egy hét óta járja a képviselőházban a kongrua törvényjavaslat tárgyalása. Nagy animositással foly a vitatkozás pro et contra. A pártok legtekintélyesebb szónokai szállottak síkra a törvényjavaslat mellett és ellen, Wlassics, Bethlen A. gróf, Apponyi gróf, Tisza Kálmán, Csáky A. gróf, Ráció, Fabiny, Gvőry, Zichy J. gróf, Polónyi, Kiss A., Rakovszky, Pulszky Ágost, Mezei, stb. a legkülönbözőbb szempontokból szólottak hozzá. Érdeklődés tekintetében teljességgel nem lehet panasz a tárgyalásra. Ám azért a kongrua-tervezet lényeges, javítasára semmi kilátás. A nagy számmal beadott módosítások és határozati javaslatok nem oly körből és nem oly egyének kezéből kerültek ki, hogy elfogadásukhoz alapos reményt fűzhetnénk. A pártpolitikai tekintetek erős uralma mellett erről alig lehet szó. De talán az ügy érdekében nem is igen kívánatos a javasolt módosítások elfogadása. A figyelemre legméltóbb s elvi szempontból leghelyesebb Apponyi-féle módosítás is célszerűségi tekintetben és a mi szeszélyes parlamenti viszonyaink között aligha kérdésessé nem tenné s minden esetre sok időre elodázná a kongrua-ügy rendezését. A javaslatra vonatkozó kilátások tehát teljesen abban a keretben és mérték körül forognak, melyet az előzetes bizottsági tárgyalás adott az ügynek. Az általános tárgyalás eddigi menete lényeges javításra semmi kilátást nem nyújt. Ez az egyik benyomás, melyet az eddigi parlamenti tárgyalásból merítettünk. Másik benyomás, mit az eddigi tárgyalás reánk tett az, hogy az egyházpolitikai nagy animositas közben a főkérdés, a lelkészi csekély fizetések minél jobb kiegészítése, meglehetősen háttérbe szorult. A szónokok legnagyobb része vagy academicus discussióba merült a felett, hogy az 1848. évi törvényhozás értékéről mit tart s annak elvi rendelkezései mennyiben hajthatók és hajtandók végre; vagy a fölött pertractált, hogy a legújabb egyházpolitikai törvények mennyiben váltak be, mennyiben fokozták vagy csökkentették az egyházi ós valláserkölcsi életet. — Mi készséggel elismerjük, hogy mindezek érdekes thémák s pártpolitikai és felekezeti érdeklődésre mindig számíthatnak, e mellett sok szóra alkalmat szolgáltató gazdag kérdések. De viszont azt is kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy az ilyen pertractálások a nyomorgó papság tűrhetetlen helyzetének javításán édes keveset lendítenek. Mi azt tartjuk, sokkal inkább helyén lett volna, ha arra mutatnak vala rá a tisztelt honatyák, hogy mily szegényes ós szégyenletes ma már az a fizetés-kiegészítés, mely a nagy ethikai és kulturai missziót teljesítő papságot csak 600 és 800 frtos existentiára, tehát olyan fizetésre méltatja (mondhatnám : kárhoztatja), mint a minőn a legutolsó rangosztályú tisztviselők nyomorognak; vagy ha azt a kirivó aránytalanságot veszik vala figyelembe a törvényhozók, a mely egyes állami luxus-kiadások ós az egész kongrua-ügy között, ennek siralmas hátrányára fönáll, mikor egy fővárosi utca kiszélesítésére, egy szépművészeti vagy operaházi berendezésre többet költ a magyar állam, mint az egész kongrua kiegészítésére. Szomorú jele az időnek, hogy a nemzet legvitalisabb ethikai és egyházi céljaira ily szegényesen ós szűkmarkúlag áldoz a törvényhozás. A lelkészi állásnak és működésnek eme csekély anyagi becsülését, mely magának a javaslatnak is egyik cardinalis hibája, sajnos, az egész tárgyalás rendjén sehol és senki érdemleges szóra nem méltatta. De ez nem az egyedüli bántó mozzanat a tárgyalás folyamából. Volt ott még más nyilt vád és titkos intrika is, főleg a protestánsok ellen. Ismét fölhangzott az a csúnya gyanúsítás, mely-33