Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

A család boldogsága, a haza nagysága, Istennek dicsősége szól hozzátok ezen a helyen. Az kér, hív, kényszerít, hogy megálljatok feltóteleitekben, s hívek maradjatok mind halálig. A föld egyik felől, a másik felől az ég beszél tihozzátok. Az édes anya várja, hogy boldoggá tegyétek, az Atya pedig, hogy az ő dicsőségét terjeszszétek. Az első lépés megtéve már, a Sátán legyőzve, bálványaink dülő félben. A diadal eme pillanatának lelkesültsége vezéreljen, mígnem békeség és jóakarat lészen a fölelön mindenféle népnek, a magasságban peclig dicsőség az Istennek örökké, örökké. Amen! Gergely Antal. ISKOLAÜGY. Vallásoktatás a tanítóképzőkben. Voigt seminariumi igazgató után, németből. (Folytatás.) II. Áttérve immár a különféle követelmények megállapítására, a melyek az általános feladatból folynak, ügy a vallásoktatásnak első és főkötelessége arról gondoskodni, hogy i jövendő vallásoktató a keresztyén vallás lényegéről hü és való képzettel bírjon. A keresztyénséggel szinte egykorúak azon kísérletek, a melyek azt ideális nagyságából kivetkőztetni s a terineszetes szelleméletnek átlagos színvonalára leszállítani törekedtek. Pedig Jézus Krisztusban új élet lépett a történet körébe, a melynek tartalma — isteni származásának megfelelőleg — felülemelkedik az érzéki világon, mely felülemelkedő mivoltának határozott ismertető jele az élő szeretettevékenység. Azonban — épen mert e felülemelkedettség az érzéki világhoz kötött természetes állapotnak ellentmond, ez utóbbinak dialektikája folyton-folyvást megkísértette. hogy a keresztyénséget a maga álláspontjához minél közelebb hozza, a mi csak úgy volt lehetséges, hogy a keresztyén vallás tartalmát bizonyos materializálás által elsekélyesítse s ez által az átlagos színvonalhoz idomítsa. S e szempontból két út volt lehetséges. Az új élet helyét ugyanis vagy egy új életrendnek, vagy bizonyos tanszabványoknak systemája foglalhatta el; természetesen a rendszereknek a keresztyénség lényegével való teljes azonossága előfeltétele mellett. S tényleg mindkét irány művelésre is talált a múltban. És ha a római katholicismus első sorban is az egyházilag megállapított életrend systemájával szemben való teljes meghódolást és alárendeltséget tette az üdvösség alapfeltételévé, a protestantismus meg viszont, ha nem is tiszta kezdetén, de igenis későbbi fejlődése folyamán, a tanszabványokat tolta hasonlóan előtérbe s tette ezektől függővé az üdvösséget. A vallásnak ez institutionalis és intellectualistikus felfogásai oly alaptévedések, a melyekkel szemben a vallásoktatásnak a leghatározottabban szembe kell szállnia és a vallásnak benső ethikai felfogását érvényre juttatni. Erre vonatkozólag alkalmatos kapcsoló pontul szolgál a tanítóképzői vallásoktatás számára mindenekelőtt a Jézus életének tárgyalása. Az ő összeütközései a phariseismussal, a melyekben alapjában véve a vallásnak institutionalis és ethikus felfogásai közötti ellentétről volt szó; a hegyi beszéd, a mely nemcsak a pogány és a pharizeusi szellemben felfogott életrenddel, hanem az ó-szövetségi szentség eszményével szemhen is az erkölcsi vallás eszméjét fejti ki; a példázatok, melyek az Isten országa polgárának életéről beszélnek s ezt csupán oly vonások által határozzák meg, a melyek az erkölcsileg vallásos érzületből fakadnak: íme a tanítóképzői vallásoktatás föforrásai, a melyekből a keresztyén vallás igaz lényegének alapvető megismerése szerezhető. Ugyané célnak szolgálatában felhasználható egyéb történeti anyag is, így pl. az apostoli levelek s ezek közül első sorban a Római levél és Jakab levele; az előbbi azon benső összefüggés kiemelésénél fogva, a mely az új élet és az ennek alaptényét képező hitből való megigazulás között van; az utóbbi azon ellentétnél fogva, a melyben a puszta holthitkereszt yénséggel szemben az élőhitkeresztyénséget, melynek tevékenysége az önuralom s másokkal szemben az önmegtagadó szeretet lényegében jelentkezik, juttatja érvényre. Igv megállapítván a vallásoktatást, első sorban is bibliai, történeti alapon, hogy a keresztyénség nem puszta külső életszabályok, de nem is puszta konfessziónalis hitszabályok rendszere, hanem élet, és pedig a Jézussal a történetbe lépett s történetté lett új élet: most már az igazságot a rendszeres hittanban világosan s egységesen tudatra emelheti. E cél maga ép úgy, mint általában a keresztyénség lényege azért megköveteli, hogy a hittant a priori mint a keresztyén életről szóló tant fogjuk fel; hogy ez életet forrása, tartalma s megvalósulása szerint vegyük szemügyre s hogy a vallásos hit egész felfogását a kategóriákra vezessük vissza. S midőn így az egyes vallásos igazságokat a keresztyén élet eszméjével való benső egységes vonatkozásukban felfogva, a száraz elmélet sphaerájából az erkölcsiség gyakorlati sphaerájába emeltük fél: már is sikerült és pedig a döntő ponton, elvonnunk a talajt az intellectuális tévely alól, a mely a vallás igaz lényegének tudatra hozását akadályozza, sőt kizárja. Ez egységes és alapvető világnézet megszerzése céljából azonban, a melyet a vallásoktatás az egyes vallásos igazságoknak a keresztyén élet eszméjére irányuló vonatkoztatása által törekszik elérni, szükséges továbbá, hogy necsak a tételt mint ilyet juttassa érvényre, hanem hogy minden ezzel ellentétes felfogást is kellő bírálat alá vegyen s azokat a bennök rejlő igazságelemek kiemelése által döntse meg. A tétel, melynek behatóbb megállapítása szükséges, az, hogy Jézussal új élet áradt az emberiségbe s hogy a hit, ez új életben való részesség. E thesis által kizárt antithesisek: egyrészt a hitnek a vallásos képzettel való azonosítása, másrészt ugyanannak bizonyos cultus cselekmények keretébe való korlátozása. E téves felfogásokat. az oktatásban nem elegendő egyszerűen elítélnünk; dehogy azokat teljesen kiküszöbölhessük, meg kell állapítanunk azon helyes viszonyt is, a melyben a hitélet egyrészt a vallásos képzetekkel, másrészt a vallásos közösségi cselekményekkel szemben áll. E feladat megoldása annyival inkább is fontos, mert csak ez úton vehetjük elejét új, nemkevésbbé veszedelmes, bár teljesen ellenkező természetű tévedéseknek; azon vélelemnek t. i., mintha vallás képzetek és tanok nélkül is létezhetnék s mintha a vallásos közösségi cselekmények teljesen közönyösek lennének s mindkettő csupán a bíráló egyén önkényére lenne bízható. A mi ez utóbbit, t. i. a közösségi cselekményeket illeti, úgy e tekintetben is a legklasszikusabb történeti tanulságot épen Jézus példája szolgáltatja, a melyet a vallásoktatásnak különösen értékesítenie kell, annak beigazolására, hogy a szellem vallása nem zárja ki, sőt előfeltételezi s megkívánja a vallásos közösségi élet kultuszrendjében való hű. bárha nem épen szolgai részvételt; az előbbire, a vallásos képzetekre vonatkozólag