Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kertilet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia<lő-liivatal : Hornyánszhy Víletor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt őO kr ; egész évre : 9 f'rt. Egyes szám ára fiO kr. Egyházi beszéd. Tartatott a budapesti ref. ifj. egyesület 1897. dec. 8-iki ünnepélyén. Dániel III. 27., 28. Három hijján 2500 esztendővel ezelőtt Nabukodnezár király nagy bálványkópet állíttatott a Dura mezején. Hat sing a hossza, hat volt a szélessége is a szertelen arany bálványnak. Nagy erős parancs-szóval, sipok sikoltása, kürtök riadása mellett parancsolta meg országa népeinek, hogy a képet/Jiszteljék, leborulván az előtt. A fényes Babilonnak minden lakója meghallotta ós követte a parancsot. A szegénynek egyszerű ruhája a gazdagok csillogó köntöse mellett hevert a porban a nagy bálvány előtt. A tartományok fejedelmei, a hadnagyok, a király tanácsosai, a csillagvizsgáló tudósok, s Babilon utcáinak szemete sietve siettek teljesíteni a zsarnok parancsát, ki elég merész volt Istennek imádtatni magát. A talpnyaló szolgák serege között, a kik leborulva imádták a hatalmas zsarnok képmását, három férfiú áll, meg nem hajtott térddel, kihivás nélküli bátor, egyenes nézéssel. A ruhájuk babyloniai, de a leikök nem az. Az igába hajtott Izráelnek gyermekei ők, kiket sem csábítás, sem rettenetes tüzhalálnak félelme rávenni nem tud, hogy az élő Istenen túl más hatalmasságnak fejet hajtsanak. Ebben a hunyászkodó rabszolga környezetben, melynek gyalázatosságát sem bibor, sem rongy el nem takarják, olyan fenségesen szép ez a három férfiú. A félelemtől sápadó szolgahad suttogva viszi a király füléig a hírt. A király haragja nagy — senki sem félti hatalmát úgy mint a zsarnokok — arcának szine elváltozik, harag fuldoklásával támad ajkáról a szó: »Igaz-e, hogy nem imádjátok az arany képet, a melyet felemeltem. Mindjárt tüzes kemencébe vettetlek s kicsoda az az Isten, a ki titeket kivegyen kezeimből ?« »A mi Istenünk hatalmas és kiszabadít minket a te kezeidből királya. Ez a válasz reá. Azután bevetették őket az égő kemencébe. A szolgákat, kik őket vivék elperzselé a láng. A megkötözve bedobottak pedig ott jártak a láng közepette sértetlenül, kezén az Isten angyalának, ki őket megszabadítá. Ki, vagy mi adott erőt e háromnak, hogy fölemelt fővel álljon annyi szolga közt; s a mely országban nem volt egy szívre való bátorság, ott többet mutassanak, mint a mennyi az egész országban bele tért volna. Az egyesülés, a hit. Egyidős igazság az emberrel, hogy az egyesülés erősödés. Az a három-négy kicsike zsidó gyermek, kiket a politikában nagy király szülötte földjükről elhozatott, hogy belőlük jó apostolokat s ezen az áron jó babyloniakat neveljen, egyen-egyen aligha állhatott volna meg, s valószínűleg beleolvad környezetébe. De egybekötve az édes szülőföld varázsos emlékeivel, egybekötve a hatalmas Jehova hitével, a bennök ós körülöttük forgó egész világnak ellenállt. Hiába csábította őket a fiatal szívnek gyorsan kelő vágya, mely lelkesül gyönyörért, fut a kéj után, szerelmes az élvezetekbe. Hiába csábította őket Bábelnek fénye, a nagy kerítő léha királyi udvar, mely annyi becsületes lelket eltemetett. Egyik se bírt velők. Erősebb volt a hazának varázsa s a Jordánnak lassú mormolása mellett hallott ének, az atyák csodás történeteinek emléke, Izrálnek soha el nem alvó reménysége a szebb jövő felől, megőrizték őket tisztán, szabadon. S míg a királyi udvar pompájában, gazdagságában testre, lélekre erőtlen szolgahad sarjadt fel, addig a borsón ós vizén élő kis szövetséges sereg Dániel, Sidrák, Misák és Abednego férfiakká nőttek fel. Fórfiúságukat és bátorságukat megmagyarázza ez; de hol születhetett bennök az a rettenhetetlenség, melylyel a zsarnok büntetésének elébe mennek? Hol vették azt a hitet, melylyel PÁPA /