Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-27 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöflz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ffO kr. Észrevételek és megjegyzések a kongrua javaslatra. II. 1848. és 1868. évi illető törvényeinknek egyenes kifolyása volna a hazai bevett keresztyén vallásfelekezeteknek még mindeddig ki nem mondott s így nem is érvényesülhetett paritása. Ebből viszont önként következnék az egyházi élettel járó terheknek is lehető egyenlősítése, hogy ne lenne hazánkban olcsó és drága vallás. Azonban most úgy áll a dolog, hogy a gazdag r. k. hitfelekezet tagjai úgy szólván semmi, vagy csak elenyészőleg csekély egyházi adót viselnek, míg a szegény ev. két vallásfelekezet tagjai görnyednek az egyházi terhek alatt. Ezért tartja és hívja a köznép a róm. kath. vallást legolcsóbbnak, s bizonyára a látványos templomi képek és szobrok s a szemkápráztató szertartások mellett épen a vallásnak, illetőleg az egyházi életnek olcsósága az, a mely szorosabban összetartja a róm. kath. hitfelekezetet, s ennek közrendű tagjait védi a kitérések ós a felekezetnélküliség ellen. Sőt az egyházi élet olcsósága még a műveltebb és tehetősebb tagoknál is számít; míg a szegény két ev. felekezetet a vallási élet drágasága, a terhes egyházi aclók bontogatják, szűkölködő tagjait kitérésekre ösztönözik, vagy a felekezetnélküliségbe s a tévesen felfogott szociálizmusba hajtják. A prot. lelkészi jövedelem megállapításánál nemcsak az egyházi esketés utáni stóladíj volna mellőzendő, hanem beszámíthatlanok volnának a másféle lelkészi hivatalos cselekmények stólaclíjai is, melyeket az 1894. évi egyházpolitikai törvények már úgyis nagyon leapasztottak s bizonytalan órtókűekkó tettek, s melyek a mai viszonyok ós szociális mozgalmak közt különben is panaszosak; de valamint a stólabeli, úgy a megszűnt egyházi anyakönyvezósbeli veszteségek kárpótlása is jog és igazság szerint nem az egyházakat, hanem magát az államot terheli. A hívek csekély számának a törvényjavaslat 15. §-ában a leányosítás (affiliatio) vagy társítás indokául való alkalmazása nézetem szerint nálunk protestánsoknál kivétel nélkül el nem fogadható, s csakis a sűrűn egymás mellett fekvő, például a felső-baranyai ev. ref. apró anyaegyházaknál találhatna helyet; ellenben a más vallásfelekezetű, ele különösen az idegen nemzetiségű községek közé szórványosan beékelt — habár rendszerint csekélyebb népességű — ev. ós ref. egyházak különösen belmissziói lelkészségei felemelt jövedelmi kiegészítésben volnának rószesítendők, hogy bennök kiválóbb képzettségű s munkabíróbb egyének alkalmaztathassanak, nehogy az ilyen elszigetelt ós erőtlen prot. egyházak s gyülekezetek az idegen nemzetiségek árja által elnyomassanak, illetőleg a nagy többségbe nyom nélkül beolvadjanak, mint ez az erdélyi ref. egyházkerület kebelében, a magyar fajnak még ma is sajnosan érezhető roppant kárával, s az anyaország felvidékén az elsziávosodott s ennek folytán elpápistásoclott régi német ev. egyházakkal megtörtént. A már fennálló prot. anyaegyházak további fentartása, vagy esetleges leányosítasa és társítása szükségének megítélése egyébként az illetékes egyházi főhatóságok jogköréhez tartozván, ezen kérdés megoldásánál a vallás- ós közoktatásügyi minisztert tisztán pénzügyi tekintetek se nem vezérelhetik, se nem szabályozhatják. Fennálló anyaegyházak esetleges leányosítása vagy társítása mellett azonban másfelől különös figyelmet érdemel az új anyaegyházak, illetőleg új lelkészi állások szervezése, s ezek költségének vagy egészben állami fedezése, vagy legalább részben viselése; mert új önálló lelkészségek alkotásának szüksége nemcsak a leányegyházaknál állhat elő, hanem már számos nagy népességű — például 10,000—14,000 lelket számláló