Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

Miután Farkas József a theol. tanári nyugdíjintézetbe nem lépett be, hanem a reá eső fond perdu részére kiadatott oly módon, hogy az összeg a nyugdíjintézet pénztárnoka által kezeltessék mindaddig, míg Farkas József munkaképtelenné nem válik, Szüassy Aladár indítványára utasította a közgyűlés az egyházker. ügyészt, hogy Farkas Józseffel és nejével állíttasson ki egy nyilatkozatot, a melyben kijelentik, hogy a nyugdíjintézettel szemben minden követeléseikről lemondanak. Ugyancsak felhatalmazta a gyűlés a számszéket arra, hogy a nyugdíjintézet számára, a kerületi és theologiai pénztár által most már kifizetendő összegek átutalása iránt intézkedhessék. Felhatalmazta továbbá a gyűlés a számszéket arra, hogy a közgyűlés határozatának megfelelőleg, a közpénztárból eddig a missziói pénztárba fizetni szokott 100 frt segélyt és 500 frt alapítványi járulékot beszüntetvén, azok helyett évenként 250 frt felhasználható segélyt fizessen a missziói pénztárba. A pesti reí. egyház részére a közpénztárból eddig fizetett 210 frt évi segély ügye okmányilag felderítve még nem levén, utasította a gyűlés az egyházkerületi jogügyi bizottságot, hogy e kérdésnek felderítése végett lépjen érintkezésbe a pesti ref. egyház presbyteriumával. A feloszlott egyházkerületi tanári gyámegylet vagyonából az özvegyeket illető alap kezelésével a közgyűlés további egy évre ismét a kecskeméti ref. főgimn. tanári testületét bízta meg. Kálmán Gyula tett ezután jelentést, hogy az egyetemes konvent által bekivánt vagyonkönyvekből csak négy egyházmegye küldött be példányokat, miután a másik négy egyházmegyében vagyonkönvvek nincsenek használatban. A vagyonkönyv-minták a konventhez felterjesztetnek. A gondnokok és esperesek helyettesítésére vonatkozó s a konvent által kivánt vélemény nyilvánítást, miután ez ügyben úgy is csak a zsinatnak van joga intézkedni. a közgyűlés nem tartván sürgősnek, azt az őszi rendes közgyűlésre halasztotta. Majd az egyházkerületi bizottságokat egészítette ki a gyűlés. A Baldácsy-bizottságba újból megválasztotta Szász Károly püspököt és Szilassy Aladárt; póttagnak Karap Ferencet, a harmadik rendes tag helyét a megválasztandó főgondnok részére tartotta fenn. Az államsegélyosztó bizottságba, az üres helyekre megválasztattak: gróf Degenfeld Lajos, Bocsor Lajos és Dánvi Gábor. A számszéki előadói állásra, egyelőre három évi tartamra Sógor Endre sámodi lelkész választatott. Petri Elek indítványára kimondta a közgyűlés, hogy miután az egyházkerületi névtár adatai már elavultak, az egyházkerületi bizottságok névsora a rendkívüli gyűlés jegyzőkönyvében kinyomattassék. Végül Szász Károly püspök úr felkérte a gyűlést, hogy a gróf Tisza Lajos elhalálozása folytán megürült főgondnoki állás betöltése végett rendelje el a szavazást, állapítsa meg annak határidejét s küldje ki a szavazatfelbontó bizottságot. A közgyűlés a szavazást elrendelte, annak határidejéül f. évi május hó 10-ét tűzte ki, s a szavazatbontó bizottság tagjaiul megválasztotta Ádám Andrást, Kálosi Józsefet, Papp Károlyt, Farkas Józsefet, Báthory Dánielt, Teleki Józsefet; jegyzőkül pedig Kovács Albertet és Petri Eleket. Ezzel le levén tárgyalva a közgyűlés tárgysorozatának minden pontja, Szász Károly püspök úr egy hálaadó imával rekesztette be a közgyűlést, mely a berekesztés után, a főgondnok választás tárgyában bizalmas értekezletté alakult. B. t. Ezekben a nehéz időkben. (Folytatás és vége.) És hogy mi idézte elő a nagy változást világi uraink egy igen nagy részének gondolkozásmódjában, hogy minő okok hozták létre azt a nagy különbséget, mely az egyház iránti meleg érdeklődést, a vallásosságot illetőleg, a multat és a jelent egymástól elválasztja: nem akarom feszegetni; de az bizonyos, hogy a különbség megvan és pedig a jelennek hátrányára. Hanem, hogy egyházunk mai szomorú helyzete, a vallástalanság nagy mérvű terjedése, a nép között a vallással s az egyházzal nem gondolás, s a mi mindezeknek természetes következménye: a fennálló társadalmi rendnek megdöntésére irányuló különböző »mus« végzetű tévtanok lavinaszerű terjedése és növekedése nem a papság kötelességérzetének meglazulásában, szent és nemes hivatásának föl sem vevésében keresendő, mint a hogy ezt manapság igen sokan állítják, hanem hogy mindama fónnebb említett elszomorító jelenségek, kilencvenkilenced részben a mi prot. intelligentiánk, világi uraink számlájára Írandók: ezt igenis állítom s bátor leszek ezen állításomat igazolni is. Jól tudom, hogy vannak kivételek, hogy Istennek hála, a jelenben is találkozunk egyházias gondolkodású, vallásos érzésű világiakkal, kiknek életök s példájok messze világító szövétnek ezekben a borulatos időkben; ámde ilyen kivételek maholnap már ritkaság számba mennek, valósággal fehér hollóknak mondhatók. Az a romlási processus, mely most a nép között dülöng, mely annak szivét már is megmérgezte, lelki egyensúlyát már is megzavarta, s melyet édes mindnyájan bánatos szívvel szemlélhetünk: világi uraink egy igenigen nagy részének vallási és erkölcsi gondolkozásmódjával, életével áll kapcsolatban s annak a keserű gyümölcse ! .. . »A nép magában véve sem jó, sem rosz« mondja a dunamelléki egyházkerület k . . . . i egyházmegyéjének érdemes s tapasztalt esperese. Tökéletesen igaza van. . . A nép a maga erkölcseiben, szokásaiban, gondolkozásmódjában példák után indul; hajlamaiban, érzületében, egész földi életmódjának berendezésében inkább conservativ. Az újítás vágya nem az ő lelkében születik, az iniciativát kívülről várja; új ösvényeket törni önmagától soha nem hajlandó, hanem azokat követi, illetve utánozza inkább, talán öntudatlanul, a kik fölötte állanak, a kiket hosszú idők óta mintegy vezéréül, útmutatóiul tekintett. És vájjon mit látott, mit tanult a magyar nép nagy tömege, már-már két decenniumon keresztül azoktól, illetve azoknak egy igen nagy részétől, a kiket nevüknél, származásuknál, sok helyt vagyonuknál fogva, hosszú idők óta vezéreiül ismert s fogadott el ? Panaszkodunk, hogy üres padoknak prédikálunk. . . De hát nem az úri padok üresedtek-e meg először. A mi 24