Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

zeltek, tulajdonképen nem egyéb, mint a földünket körülvevő levegőnek hatalmas mennyiségű tömege, mely ha vízgőzökkel és párákkal telítve van, felhősnek, ha pedig nincsen telítve, kéknek látszik.« — »Mondják, hogy az ember testből és lélekből áll. Nem. Mert az ember is az anyag és az erő keveréke. Lélek nincs, hanem csak idegek vannak s ezeknek ilyen, vagy amolyan működése teszi boldoggá, vagy boldogtalanná az embert.« De nem folytatom ezeknek a példáknak a felmutatását tovább, mert utoljára nem tudnék a végükre jutni. Csak azt akartam ezekkel érzékeltetni, hogy a mai iskolában milyen kevés a vallásos szellem s hogy sokszor maguk a tanárok azok, a kik az ifjúságot a tudomány nevében a vallástalanságra és a hitetlenségre vezetik. Igaz, hogy a tanárokat tudományos előadásaikban és buvárlataikban egyházi és felekezeti szempontok nem vezethetik s Isten őrizzen, hogy ezt mi kívánjuk is, mert a tudomány tárgyalásában egyedül csak a tudományos szempont lehet az irányadó és a döntő tényező. De azt igenis megkívánhatjuk, hogy bármit tárgyalnak és adnak is elő: tárgyalásukat és előadásaikat a vallásos szellem hassa át, mert az a mi erős meggyőződésünk, hogy a tudomány a vallásos hit által csak nyerhet mélységében és a vallásos hit a tudomány által csak nyerhet tisztaságában. De, hogy a tanár az ő előadásaiba vallásos szellemet vihessen be: arra mindenekelőtt szükséges, hogy ő maga is vallásos ember legyen s a vallástudomány mai állásával tisztában legyen, hogy necsak szüntelen tagadni és rontani, hanem állítani és építeni is tudjon. Erre pedig az egyetlen út és mód az, hogy tegye komoly tanulmánya tárgyává a theologia legújabb vívmányait s általában a legfőbb vallásos kérdések megfejtése és megvilágítása körül felmerült összes törekvéseket, mert csak a ki belátja, hogy ezen a téren is minő hatalmas munkát fejtett ki s minő tiszteletreméltó eredményeket ért el az emberi szellem: csak az fogja belátni és megérteni azt is, hogy hit és tudás nemhogy kizárnák egymást, hanem épen feltételezik. Hiszen a hit, tudás nélkül, a legjobb esetben vakhit, vagy félelem; a tudás meg, hit nélkül, a legjobb esetben, gyötrő kín és átok az emberen. Ebből a helyes szempontból tekintve a dolgot, szinte érthetetlen és kimagyarázhatatlan az a körülmény, hogy a mai iskola tanárai és a szárnyaik alól kikerült növendékek miért oly közönyösek és érzéketlenek a vallásos kérdésekre és a hitéletre tartozó dolgokkal szemben?! Ha mi, papok és theologusok, csak annyit értenénk a tanügyi, természettudományi, gazdasági, jogi, ipari és szociologiai kérdésekhez, mint a mennyit értenek a tanárok, a bírák, az orvosok és a gazdák a theologiához; ha mi általában, ezekben a kérdésekben arra az álláspontra helyezkednénk, mint a melyre helyezkednek ők a vallásos kérdésekkel szemben, hogy »régi, elavult, gyermekeknek való dolgok, s punktum«: akkor vájjon, mit mondanának reánk? Ugyebár azt, hogy tudatlanok és elmaradott emberek vagyunk; pedig a vallástudomány mai álláspontjáról tekintve, ugyanezt bátran elmondhatnók mi is róluk, mert a vallásos kérdések tárgyalásához és megfejtéséhez csak annyit értenek, hogy Lessinggel szólva — a már egyszer használt fürösztő vizet, gondatlanul kiöntik s aztán a gyermeket ganéjlében fürösztik. Tőlünk megvárják az érdeklődést tanügyi, közgazdasági, közegészségügyi, politikai, jogi és társadalmi kérdésekben mindenütt, pedig ezek, vajmi kevéssé tartoznak a mi hivatásunkhoz; mi azonban még annyit sem várhatunk meg, hogy legalább középiskoláink tanárai érdeklődjenek a vallástudomány körébe tartozó nevezetesebb kérdések iránt; pedig az nekik nagyon is a hivatásuk körébe tartozik, hogy necsak tudós, hanem erkölcsös, necsak erkölcsös, hanem vallásos embereket is neveljenek az életnek. kik a küzdelmek és a megpróbáltatások terhei alatt nem esnek mindjárt össze, hanem bátran törnek és haladnak előre, szüntelen a cél felé! Ha a régi iskola vallásos volt: annak az az oka, hogy tanárai is vallásosak voltak s előadásaikat mindenkor a vallásos szellem lengte át. Ha a mai iskola vallástalan: annak az az oka, hogy tanárai is nagyrészben vallástalanok, és olyan szellemben tanítanak, mely a vallásos érzés gyengéd csiráját is kiöli a tanuló ifjúság szivéből. Hová jutunk így ? Mi lesz az erkölcsi élettel, mely minden ország alapját és talpkövét képezi?! Mi lesz az önzetlenség, a könyörület, az irgalom, a szeretet és az önfeláldozás magasztos erényeivel, melyek mindig a keresztyén hit- és erkölcsi élet gazdag talajából nőttek ki?! A mai iskola irányának bomlasztó hatása már is előre veti árnyékát. A szocialisztikus, kommunisztikus és anarkikus törekvéseknek nemcsak külső, hanem belső okai is vannak. A tudomány emlőin, hit nélkül, Isten nélkül felnőtt emberek, a kik az életben nem látnak és nem ismernek magasabb célt, minthogy állati ösztöneiket és szenvedélyeiket kielégítsék és a földi élvezetek, a világi vagyon és jólét karjain minél könnyebben és kellemesebben élhessenek : mindaddig veszedelmesek voltak és veszedelmesek is lesznek az emberi társadalomra nézve, mely, akárhogyan tekintsük is a dolgot, az emberinem vallásos és erkölcsi törekvéseinek biztos alapjain épült fel és tartja fenn magát ma is. Azért hát igyekezzünk bevinni több hitet és több vallásos szellemet a tudományba s a tanuló ifjúság közé, hogy ama veszedelmes emberekkel, a kik a fennálló társadalmi és állami rendet fel akarják forgatni, bátran megküzdhessünk, s jövőre ne legyen közöttünk egyetlen tanult, gondolkozni szerető ember sem, a ki tévtanokkal és agyafúrt ostobaságokkal akarja a tanulatlan és tudatlan népet megmételyezni s a romlás és a pusztulás örvényébe belevezetni. Z. Kiss Sándor.