Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-13 / 11. szám

EGYHÁZ. A lelkészi jövedelem kiegészítésére vonatkozó javaslat feletti eszmecsere. -A Sárospataki Lapokban Fejes István felel viszonválaszban Kun Bertalan püspöknek s kiemeli, hogy nemcsak a papok fizetését, hanem az egyházi adórendszert is reformálni kivánja és azt mondja, hogy a míg az utóbbi megtörténhetnék, a kormány azt a 70 ezer forintot, melyet a kormány a közelebbi három évben lelkészeink fölsegélésére' szánt, bocsássa a konvent rendelkezésére, hogy lelkészeink szigorú helyzetén minden esetre segítve legyen ; a törvényjavaslatot pedig tartsa egy ideig függőben. Mitrovics Gyula »Államsegélyes koldusok* cím alatt, ismert, jól boncoló kritikájával kiséri a javaslatot és sérelemnek nevezi, hogy a prot. lelkészek, míg a király által szentesített törvények alapján képesíttetnek s némi segélyben részesíttetnek, addig a négy gimnáziumi osztályt is alig végzett pópák is fizetésemelésben részesülnek ; hogy a fegyelmi ügyekben a törvényjavaslat eddig ismeretlen vádhatóságot állít föl, a mivel autonom jogainkat sérti; s hogy a róm. kath. autonomiát és kongruát még csak azután akarja szervezni, a mivel azt akarja elérni, hogy mi protestánsok magunk dobjuk oda a r. katholikusoknak az alapok és alapítványok kérdésének megoldását. Wlassics miniszter azon őszinte nyilatkozatára, hogy az államnak most nincsen több pénze ilyen célra, azt mondja, hogy vegye le napirendről a benyújtott törvényjavaslatot s mondja a ki, hogy miután úgyis csak kilenc év múlva lesz képes keresztülvinni, hogy a prot. lelkészek fizetése a 800 frtot megüsse: az e célra szánt összeget oda adja a prot. egyháznak úgy, hogy ilyen módon emeltessék fel az évenkénti eddig is adott államsegély. Kállay Miklós: A prot. kongrua kérdéséhez címmel a prot. papsághoz fordul első sorban és kárhoztatja azt a lethargiát, melybe a papság e kérdésnél sülyedt, azután a javaslat sérelmeit a következő három pontba foglalja : sérti az autonomiát, a prot. papságot kérésre utalja, ha államsegélyt akar kapni, s végül, hogy nem egyenlő mérték-elvet állapít meg a jövedelmi alapnál. A Debreceni Protestáns Lapban Gergely Károly a következő pontokban foglalja össze a javaslatnak ránk vonatkozó sérelmeit. 1. Nem felel meg a javaslat a vallásegyenlőség és viszonosság elvének; 2. ellenkezik az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának nyíltan kifejezett intézkedésével; 3. mellőzve vannak a javaslatban az evang. alapján álló magyar prot. egyházak szerzett jogai; 4. nincs biztosíték a javaslatban arra nézve, hogy autonomiánk fenmaradhat; 5. nincs orvosolva a javaslat által a főbaj, a mit régóta hangoztatunk, hogy a magyar prot. kis egyházak nem bírják tovább az eddigi egyházi terhet; 6. nem lesz segítve eléggé papjainkon sem. A Dunántúli Protestáns Lapban Babay Kálmán ír a javaslatról, »Nebo hegyén« címmel. Úgy tekinti e javaslatot, mint a mely a miniszter jólelküségének bizonyítványa, s melyhez nekünk semmi közünk. Az állam törvényhozó testülete alkot egy törvényt, melyet tudomásul veszünk mint honpolgárok ép úgy, mint a becikkelyezett helyi érdekű vasutak segélyezéséről szólót, vagy a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést. Tévednek — szerinte — mindazok, a kik azt hiszik, hogy e törvényjavaslat a mi kunyorálásunkra csinálódott; a kik kárpótlást keresnek a javaslatban a liberális törvények okozta veszteségeinkért; a kik a prot. lelkészek megfizetését vélik a szabadelvű eszmékért folytatott küzdelemkor önként nyújtott segítségünkért ; a kik az 1848. évi XX. t.-cikkre állva, agyarkodva s öklözve gesticulálnak az igen tisztelt miniszter úr felé. E törvényjavaslatban azt látja, hogy a prot. eszmék hódítanak mindenfelé, hogy elvei felszívódtak a társadalomba, s hogy ma már az állami élet minden megnyilatkozásában a drága zománc a miénk. E javaslat vezet a Kanaán (1848: XX. t.-cikk) felé, s a javaslattal feljutottunk a Nebo hegyére. Szerző tehát fenn van a Nebo hegyén s tévedésben és rabságban levőknek mondja mindazokat, a kik a javaslatért a miniszternek hozsannát nem kiáltanak. Én nem követem cikkírót a Nebo begyére és azt hiszem, egyetlen pap sem, mert félek, hogy úgy járnék, mint Mózes, a ki ugyan meglátta Kanaánt, de mielőtt az édes hazába valójuthatás boldogságát érezhette volna, meghalt, de mégis azon tudattal, hogy népe boldog leend. Talán mi is boldogabbak volnánk, ha nem látnánk a javaslatban sokszoros sérelmet, ha drága jogainkat csak olyanoknak tekintenők, mint egy vicinális vasút segélyezését, s nem volna más dolgunk, mint a ma élő legnagyobb magyar politikust dicsőíteni. Az epigonok — a szánó mosoly ellenére is — küzdenek s nem követik cikkírót a Nebőra, mert jobbnak tartják a halált a Nebo alatti puszta nyomorai között, mint a Nebo hegyen rágni azt a kemény csontot, melyet jogainkért nyújtanak cserébe. A danántúli püspöki jelentés is foglalkozik a javaslattal komolyan, megfontolva, több sérelmét emelve ki a javaslatnak, melyek között legnagyobbnak mondja azt, hogy a javaslat nem nyújt módot arra, hogy az egyházi adóval túlterhelteken könnyíttetnék a javaslat által. (K.) Az Erdélyi Prot. Lap két legutóbbi számában Z. Kiss Sándor bírálja a javaslatot s kifogásait egyelőre abban foglalja össze, hogy a kormány fegyelmi jogot követel magának, belenyúl az egyházi autonomiába a 2. és a 15. §. rendelkezéseivel, és méltánytalanul jár el, amikor a lelkészi földeknek nem kataszteri, hanem haszonbéri tiszta jövedelmét veszi alapul. Foglalkozott e javaslattal a dunamelléki ref. egyházkerületi közgyűlésének egy bizalmas értekezlete is f. hó 7 én, a melyen erősen kifogásolták, hogy a javaslat a magyar prot. egyházakat a nemzetiségi és a zsidó felekezetekkel egvűvé foglalta; továbbá, hogy a javaslat egyáltalán nem veszi figyelembe azt az óriás aránytalanságot. a mely a nemzetiségi egyházak és a prot. egyházak lelkészi teherviselése közt van. Mert míg a nemzetiségi egyházakban tulajdonképen semmi lelkészfizetési rendes adó nincs, addig, a prot. gyülekezetek a legvégsőig feszítik erejöket, hogy lelkészeiknek tisztességes fizetést biztosítsanak, s a javaslat mégis csak úgy kontemplálja a kiegészítést, hogy a hívek által tényleg adott fizetést veszi alapul s csak a hiányzó összeget adja kiegészítésül. így nagy méltánytalanságot szenvednek a prot. gyülekezetek, mert míg az ő nyakukon megmarad a nagy teher s pap jaik csak a mellett nyernek kiegészítést, addig az oláh és szerb egyháztagok tulajdonképen semmi rendes terhet nem viselnek s pópáik mégis megkapják a javaslatba hozott kiegészítést. Áz értekezlet hangulata tehát a felé irányult, hogy a kormányt a javaslat szétbontására kellene kérni, hogy a rendezés a prot. egyházak történelmi jogainak, szervezetének és hasznosságának tekintetbevételével történhessék, továbbá mód adassék arra, hogy a prot. egyházak egyházi teherviselési rendszerüket reformálhassák s annak megtörténte után .« annak megfelelőleg állapíttassék meg végérvényesen az állami hozzájárulás mértéke. Az értekezlet elhatározta, hogy kérni fogja a törvényjavaslatnak a közgyűlés plenumában való tár-