Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

RÉGISÉGEK. Instruetio az úrnak, Ágens urunknak. (Folytatás és vége.) 16-o. Ha észrevenné Ő kegyelme, hogy a Felséges udvarnál valamely Zelánsok gonoszt moliálnának ellenünk, azt időmúlás nélkül azonnal tudtunkra adja, hogy ha lehet eleit vegyük, mert némelykor olyat suggerálhatunk, a mely épen decisivum a machinátiók ellen, ő kegyelme előtt talán még nem eléggé világosok. 17-o. Ha valamely szegény és együgyü instánsok felmennek, azokat praemature haza nem kell ereszteni, annyival inkább küldeni, míg maguk nem kéredzenek ; mert egyik az, hogy az ilyenek csupa praesentiájukkal is instálnak mint amaz evangéliumi özvegy, más az, hogy ha egyszer haza mennek, azután még csak azt sem tudhatják, jelesen ha posta vagy országütjától félre laknak. 18-o. Mely végre készek vagyunk az ilyeneknek számára egy szobácskát is árendálni egy konyhával együtt, ha lehet Ágens uram szállásához közel, vagy ha nem lehet, valahol kivül a Hostádon, hova a szegény Académikusok is beszállhatnak. 19-o. Akár mi magunk, akár periig közülünk való más uri emberek levéllel megkeresik Ágens uramat in Causa publica, különös gondja legyen ő kegyelmének a válaszadásra, mert eddig hac in parte panasz nélkül nem voltunk. 20 o. Az akadémiákra menő és onnét visszajövő tanuló-ifjaknak különb-különféle és számtalan sok bajuk szokott esni mind Bécsben, mind Pozsonyban; az ilyeneket tehetsége szerint supportáljaő kegyelme, mert experientia nélkül levén, magukon nem igen tudnak segíteni. Ha ennek effectusát látjuk, igyekezni fogunk valami fundust csinálni Ágens uram ebbeli fáradsága megjutalmaztatására. 21-o. Nem bánjuk ugyan, ha Ágens uram más privata instantiákat is assumál és azoknak sollicitátiójával magát segíti; de az igazság azt kivánja, hogy a publica Religiosa causák rövidsége nélkül legyen, mert hogy ő kegyelme az ilyen privatumokkal egészen elfoglalja és obruálja, vagy magát másoknak azokért obligátussá tegye, az épen lehetetlen. 22-o. Ha közülünk valaki ellen valami anonyma declaratiók mennének a F. Cancelláriára, első dolga leszen ugyan Ágens uramnak azt oda, a hova illik, megírni, de azután teljes erővel azon kell lenni, hogy ne assumáltassék, míg a Delator magát meg nem nevezi, mert nagy dolog emberséges embernek az ilyen infamis pasquillusra felelni és magát mintegy a setétben defendálni. Gyakran majd semmi egyéb nem kívántatik az ilyen tüzes nyilak visszaverésére, hanem csak az, hogy tudjuk honnét lőttek reánk s okát könnyebb feltalálni. 23-o. Más Potentiák Miniszteritül vagy residenseitül és azoknak embereitül, a mennyire az illendőség engedi, elvonja magát ő kegyelme, hogy suspitióba és criminatióba ne essünk, a mint már meg is történt. 24 o. A F. Consilium mellett levő Religionis Ágens* * 1745-ben határoztatott, hogy ennek utána a Helytartótanácsnál is tartassék egy Ágens. Itt í76l-ben a később bárói címet és rangot nyert Szilágyi Sámuel volt az Ágens. Érdekes a mit utódjának Nagy Sámuelnek — 1763. május 16-án Pestről küldött levelében — írt a többek közt Rádai Gedeon. »A mi a ruhát illeti, hogy ha a kegyelmed a maga célja szerint boldogulhat, én azt tanácslom sok okokbúl, hogy csak a német mellett maradjon, urammal is correspondentiában legyen ő kegyelme, hogy egyik a másiknak manuductiot adhasson a fenforgó causákban, mert annak fentartása sokszor hasznos szokott lenni, elmulasztása pedig némelykor káros lehet. 25-o. Ha valamelyik Superintendentia Ágens úr sallariumának fizetésében maradozna, azt ő kegyelme késedelem nélkül megjelentse, hogy a morosusokat mindjárt megszólíthassuk, míg a restantia nem accumuláltatik. mert akkor osztán nehezebb orvosolni. ** 26-o. Ha Ágens uramnak valahova útja leszen, akár in publicis, akár in privatis: az Agentiát improvise soha ne hagyja, kiváltkép ha Instánsok vágynák vagy váratnak. Ebben pedig jobb módot nem gondolhatunk, mint ha ő kegyelme az atyafiságos harmóniát Augustanus Ágens urammal feltartja és cultiválja, melyből aztán más két jó is származnék reánk. l-o. A két fél lassanként nagyobb hajlandósággal viseltetnék egymáshoz és az óhajtott unióhoz napról-napra közelebb járnánk. 2-o. Látván a szeretetnek és békességnek Istene ezt a szép evangéliumi hármoniát közöttünk, netalán úgV megszentelné a mi mun kánkat, hogy a F. udvar is admittálná vagy legalább dissimulálná, ha egyik Ágens a másikat reciproce supportálná és mindenből communis causát csinálnának, melynél drágább dolog nem volna.*** 27-o. Költségét és életének módját igyekezzék Ágens úr salláriumához alkalmaztatni, egyaránt távoztatván mind a profusiót, mind a sorditiest, mert tudnivaló, hogy az első ruinát okoz, a másik pedig contemptust. 28-o. Ha ő kegyelme némelykor, mikor jó módját látja és különben is a publicumtól rá érkezik, valami tisztességes vagy avocatióval nem járó kereskedést akarna próbálni, mi ugyan abban ellent nem tartunk, tudván a bécsi lakásnak költséges voltát, és ahhoz képest ő kegyelme sallariumának csekélységét; de hogy ő kegyelme valami nagyra terjedő, sok gonddal és szüntelen való vigyázással egybeköttetett, annyival inkább kockás vagy kétséges kimenetelű negotiumot kezdjen, abban meg nem egyezünk, mert azt nehéz volna folytatni a közjónak sérelme nélkül, a mellett pedig magának is könnyen kárt tehetne Ő kegyelme; hanem ha egyszer-másszor efféle dologban próbát akar ő kegyelme tenni, javaljuk, hogy hirtelen hozzá ne fogjon, hanem elsőben consultálja ő kegyelme két-három jóakaróit, a kiknek experientiájához legjobban bízik, gondolnánk úgy nem annyira tarthatna ő kegyelme a kártól. valamint Szilágyi uram is maradott; mert ámbár a ruha csak csekélységnek láttatik, de némely eircumstantiákra nézve — melyei levelemet szaporítani nem kivánom — olykor essentialiter hasznát veheti az Agens«. (Dunamelléki egyházk levéltára. R. köteg. 5 sz.) ** Kivonat a túl a tiszai egyházkerület Protokollumából: »A két u. m. bécsi és pozsonyi Ágens kap 1000 frtot a következő arányban elosztva: Dömjén Gergely salláriuma 800 frt, melyhez túl a Tisza 280, Tiszán innen 240, Dunamellék 160, túl a Duna 120 frtot ad. Nagy István pozsonyi Ágens sallanuma pedig 200 frt, melyhez túl a Tisza 70, Tiszán innen 60, Dunamellék 40, túl a Duna BO frtot ad. Kiadta Szathmári P. István 1761. jan. 14. Superint. Not. Dobozi Mihály Sup. Curator. Vecsey János Superintendens.* (Dunám. egyh. ltár. St köteg. 32 sz.) *** Csejtey Sigmond, ki 7 évig viselte az ágensséget, 1731-ben lemondván arról, a Bécsben azon évben összejött urak szeptember 16-án tartott Conferentiájuk alkalmával már megkísértették az unió útjának eképen egyengetését, a mennyiben tetszett nekik Kuncs Jakabot, az ágostaiak Ágensét saját ágensükül választani, de csak egy évre (a jövőre nézve principálisaikkal megbeszélni illendőnek látván e dolgot), és oly feltétellel, hogy díjazásul a helv. hitvallásuak részéről 500 frt adatik neki két részletben s ezentúl a kérelmezőktől instantiáiknak ellátásáert és a kellő helyre juttatásáért semmi különös fizetést nem követelhet. Kuncz mintegy 4 évig folytatta eként az Ágenséget. mely idő alatt a szegény üldözött somogyi és baranyai eklézsiáknak nem kevés aranyát rakta — sine progresssu — zsebre, s mert egyéb panaszok is merültek föl ellene : a helv. hitvallásuak 1735-ben Szilágyi Sámuelt tették Ágensükké.