Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

látván a mi restségünket vagy hidegségünket, indifferentiát hoznak ki belőle és oly vélekedésbe esnek, mintha magunk sem sokat gondolnánk a dologgal, hanem csak propter formám instálnánk, vagy a mi nagyobb: egyedül studio mortificandi lármáznánk, melyet Isten távoztasson tőlünk. így sok beadott Instantiáink antiquáltatnak és pro desertis tartatnak. 3-o. De nem akaratunk hogy Ágens uram az üdőt absolute meg ne válaszsza és oportune—importune sürgessen, sőt inkább igenis szükséges Ágens úrnak az időre bölcsen vigyázni, hogy uralkodó Felséges assszonyunk országos nagy gondjai ne akadályoztassanak, kiváltképen hadakozásnak idején; de ugyancsak lehetetlen minékünk magunkat megóvnunk, hogy szoros időben is ő Felségének ne könyörögjünk, ez alább írt két terhes okokra nézve: l-o. mert akkor kell instálnunk, a mikor hántásunk és háborgattatásunk vagyon; vagyon pedig szüntelen vagy együtt vagy másutt, most sokan advertariosink keveset vagy inkább semmit sem vigyáznak az időre vagy az időknek alkalmatosságára, hanem valahol és valamikor hozzánk férnek, indistincti nyomorgatnak bennünket; annyival inkább ha észre találnák azt venni, mely időben nem merünk mi instálni, élvén maguk részéről az ily jó alkalmatossággal, annál bátrabbaká tétetnek olykor az háborgatásra. 2-o. Mert a religio dolgát ő Felsége privative magának reserválta, azért oda kell folyamodnunk, mindenkor pedig valamikor sértettetünk; de ha szintén nem reserválta volna is, csakugyan nem cselekedhetünk egyebet, mert egyik az, hogy másuva keveset bizhatunk, a mint a sok siralmas példák bizonyítják; másik pedig az, hogy reservata nélkül is Asszonyunk ő Felsége ajtaja soha nem szokott bezárva lenni hűséges jobbágyi előtt, csak tudja, hogy vagyon valaki, a ki hozzá akar kiáltani. 4-o. A Protocollumot és minden egyéb Actákat fideliter conserválja ő kegyelme; azokat az adversariusokkal, sőt még csak suspectus emberekkel se communicálja, annyival inkább kezéből ki ne adja. 5-o. A Protocollumot megszűnés nélkül continuálja, judiciose penig és accurate cum circumstantiis, hogy se ő kegyelme in Oíficio successora sem a posteritas ne fluctualjon annak értelme felöl. 6-o. Hogy penig azt mind jobban tudhassuk, írassa le ő kegyelme számunkra négy exemplárokban nemcsak a maga idejebelit, hanem eleitől fogva valami vagyon, a mi költségünkre, melyet mindjárt megfizetünk. 7-o. Ezután penig minden esztendőben angariánként continuálja ő kegyelme, hozzá tevén mindenkor ez vagy amaz instantiának mi lett a vége, miért hever in suspenso, és ha lehet azt is, micsoda titkos okokból? pro futura directione. 8-o. Az ő kegyelme kezénél levő Acták ha vágynák, regestrálván azoknak elenchusát is, külgye meg ő kegyelme kinek-kinek közülünk egy-egy exemplárban; ha pedig regestrálva nem volnának, regestráltassanak. 9-o. De hogy mi is idehaza minden előfordulható casusokban annál jobban tudjuk dirigálni magunkat, szükséges azokat az egész actákat per extensum is leíratni négy exemplárban, és jól conportálván küldje le hozzánk a maga lectája és vidimátiója alatt; az írók tőlünk várják fizetésüket, s ha az acták idővel szaporodnak, azokkal is hasonlót kell cselekedni minden esztendő végén. 10-o. Ha valami nagy consequentiájú casus adná magát elöl, melyben ő kegyelmének nehéz volna magát dirigálni : tehát minekelőtte passust tenne, adja tudtunkra a dolgot cum rationibus pro et contra, hogy ha lehet valami lument adhassunk. 1. l-o. Ha a vallásunkon való úri Renedek fordulnának meg Bécsben, azokhoz elmenjen Ágens uram és fenforgó dolgaink statusáról őket informálván, tanácsukkal éljen, vagy azokat tanácsokkal segítse. Hasonlót kell cselekedni az Augustana Confession levő urakkal is, mert atyánkfiai az úrban és velünk szenvednek az igazságért. 12-o. Ugyanazon okból illendő, sőt ugyan szükséges is jó hármoniában és correspondentiában lenni Augustanus uraimék Ágensével, élvén ottan-ottan egymás tanácsával, főképpen a momentumos dolgokban. 13. Mivel igen szegények vagyunk és imide-amoda gratificatiokat nem tehetünk, szükség hogy Ágens uram ezen defectust maga szép alázatosságával pótolja ki, és a Méltóságokat — kiknek nagy summissióval tartozunk — magához hajtsa, mert ilyen parancsolatunk vagyon az úrban: elegyetek szelídek mint a galambok«. 14. De az is megíratott hogy »okosak legyünk mint a kígyók«; méltán is, mert az ellenkezők igen fortélyosok, kivált némelyek a Venerabilis clerus közül, azért az ilyenekkel vigyázva kell járni, hogy a szóban megesvén hálóba ne keveredjünk és jó ügyünket meg ne sértsük és ne prodáljuk. 15-o. A szelídség és okosság mellé gyakran bátorság is kívántatik, mert nem uj dolog előttünk, hogy némely urak nem annyira commissióból, mint privatus zelusból ijesztenek bennünket mikor instálni akarunk; de ilyenkor meg kell magunkat Istenben bátorítanunk, csakhogy minden veneratióval és alázatossággal, nézvén mindenkor a célra. (Folyt, köv.) Közli: Földváry László. IRODALOM. ** Ideál címmel Szemere Miklós ismét röpiratot írt, mely a napokban jelent meg az Athenaeum kiadásában Budapesten. Szerzőnek »Fair play« és »Fiatal véreim« című munkáihoz méltán sorakozik ez a harmadik röpirata, melyben előkelő modorban, ötletszerüleg, a világlátott férfi tapasztalataival, európai műveltséggel, de erős hazafias érzéssel és könnyed csevegésszerű modorban, szellemesen foglalkozik a jelenkori magyar társadalom négy főbatalmasságával. E négy főhatalmasság: a szabadkőművesség, a sajtó, a judaizmus és a szocializmus. A szabadkőművességről azt mondja, hogy az status in statu; a liberális korszak külön kasztja; de az a csudálatos, hogy a szabadkőművesek, bár a liberálizmus és a humanizmus első apostolainak tartják magukat, azért mégis szinte légmentesen elzárkóznak a nyilvánosság elől, pedig »a mit titkolunk, az rendesen vétkes«. A sajtóról azt tartja, hogy a szabadsajtónak csak addig van létjogosultsága, míg tisztességes íróktól tisztességes dolgokat közöl és terjeszt; ezért azt kivánja, hogy zsurnalisztikával senki se foglalkozhassék, kinek életét morális defectus vagy becstelenség piszkolja; különösen kikel a névtelen és az álnevű cikkek írói ellen. A judaizmusról méltán emeli ki szerző, hogy nálunk e fajnak *jobban megy a sorsa, mint bárki másnak*, hogy »ők a közélet urai*; hogy >Magyarország a judaizmus eldoradója* stb. A szocializmusnak magának is zsidók a szellemi vezérei (Marx, Lasalle stb.). »A modern népek, első sorban a franciák legújabb vallása, legújabb