Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

ez az életrajz. A modern idők, a modern eszmék vallásos fiának képe az, melyet róla az író keze fest. De csak a közélet emberét látjuk, a politikust és az egyházi vezérférfiút. Pedig e kettő még nem az egész egyén. Napjaink pedig épen öntudatos egyénekben szűkölködnek. Azért szeretem én, ha a nagy egyéniségek egészen benne vannak a nekik állított emlékekben, hogy ha a »ma< gyermeke rájuk tekint, lelke megterhesüljön általuk s egyéniséggé váljék unalmas, szürke, tucat ember helyett. De azért az emlék úgy, a mint van, szép, ragyogó, hatásában felemelő, egy-egy darabjából nemzetünk és egyházunk legújabb történelmének megépítve. Ezek a darabok nemcsak kolosszális nagyságukkal imponálnak, hanem fényes ragyogásukkal szinte kápráztatnak. E fény magyarázza meg, hogy a gyászbeszéd írója, mikor az aranyba mélyebben mártja ecsetét s tekintete bele káprázik a fénybe, »imádott főgondnoknak* nevezi az elhunytat. Ezt azonban helytelenítenem kell, mert egyházi embernek tudnia kell, hogy csak Egynek a neve imádandó a világon. Id. báró Vay Miklós teste porlik már csendesen ősei mellett; de lelke, mely nemzetét és egyházát annyira tudta szeretni, itt jár közöttünk. Bizonyára megérezte a veszélyt, a nehéz napokat, melyek nemzetünket és egyházunkat fenyegetik s azért jelent meg épen most közöttünk. Az Istennek újját látom én abban, hogy épen most jelent meg az Ő emlékezetének könyve. Vajha belénk tudná önteni az ő bölcs mérsékletét, sziklakitartását, éltető szeretetét. Mert nehéz időket élünk; . .. rossz csillagok járnak. Avagy a föltámadást jelentené talán, hogy a halottak följárnak sírjaikból, tanítani az élőket ?! Gergely Antal. Az egyház munkássága a szociális kérdés megoldásában. Nathusius greifswaldi egyetemi theol. tanár e tanév elején következő című munkát adott ki: Die mitarbeit der Kirchc an der Lösung der socialen Frage. Auf Grund eines kurzgefassten Volkswirtscbaftslehre und eines Systems der christlichen Gesellschaftstehre (Socialethik) 2-te völlig neu bearbeitete Auflage. Leipzig (Hinrichs) 1897. 563 lap. Ara 9 márka. E testes kötet valóságos kézikönyve a szociális kérdésnek nemzetgazdászati laikusok számára, a melyben szerző a mai szocializmus mozgalmának és rengeteg irodalmának behatása alatt azt a megdönthetetlen érvényű igazságot vitatja, hogy »napjaink gyakorlati szociális törekvései a legszervesebb összefüggésben állanak ker. vallásos erkölcsi világnézetünkkel*, s ez alapon azt kívánja, hogy a szociális kérdések tárgyalásának az eddiginél nagyobb tért biztosítsunk az ethikában s a gyakorlati theológia rendszerében. Művének első kiadása alig három év alatt kelt el, s azt mutatja, hogy korunk egyik legégetőbb kérdésére hívja fel az egyház és a theologia figyelmét. A mű a bevezetésen (1—24. 1.) kívül 2 részből áll, melynek elseje magát »a szociális kérdést* (25—228.1.), másika pedig »az egyházi feladatot* (233—546. 1.) ismerteti. Egy gondosan készített tárgymutató (547—563. 1.) csak könnyíti a testes mű használását. A bevezető §-okban (1—3) magát a helyzetet s a feladatot, továbbá az egyházi-szociális feladat eddigi tárgyalását, s végül magának az anyagnak elrendezését ismerteti. Első sorban a gyakorlati theologia feladata, hogy magát az egyházi cselekvést a szociális mozgalmakhoz való viszonyában tárgyalja, mert e mozgalmak vallásoserkölcsi motívumok alatt állanak. Ez alapon az egyháznak elengedbetlen feladata a maga hatáskörében és orgánumaival közremunkálkodni a szociális kérdés megoldásában. Ez oldalról Nathusius műve úttörő s egészen új szempontokat nyitott meg a theologiai tudomány számára. Az egyházi-szociális feladatra legelőször Wichern hívta föl kortársai figyelmét. Már Ő hangsúlyozta, hogy »a vallásos-erkölcsi hanyatlás az anyagi romlást vonja maga után*. Követői voltak Huher, JRoscher és Schaffle. Akúttá vált a kérdés a szociáldemokrácia szervezésével a 70-es években. Különös figyelemmel, miután már proximus ardet Ucalegon, fordult feléje az egyház a 90-es évek óta, a midőn a császári trónról is elhangzott a komoly szó a szociális kérdés megoldásáról. Azóta évről-évre összeül az »ev. szociális kongresszus« s az ev. egyház szociális feladata új meg új változatokban kerül napirendre. Kár, hogy Stöcker pártpolitikai agitálásai ártottak a ker. szociális mozgalomnak. A kérdéssel az eddigi theol. tudomány meglehetősen mostohán bánt el. Az általános egyház- és kultúrtörténetben tárgyalták azt. Az egyház szociális munkásságát egyszerűen a beltnisszió körébe utalták. Az ethika sem igen hatolt a kérdésbe, mely különben is egészen a legújabb időkig a XVII. század sablonjainak a körében mozog s a való életet dogmatikus szemüvegen nézi. Végül a korábbi egyházi szociális irodalom egyik legnagyobb hibája a nemzetgazdasági problémák hiányos ismerete. Pedig az egyháznak is kívánnia és szorgalmaznia kell a rendezett gazdasági és szociális viszonyokat. Hogy milyen úton és eszközökkel ? az épen a megoldandó kérdés. Tárgyának elrendezésében úgy jár el a szerző, hogy az I. könyvben a vallásos-erkölcsi alapkérdésekkel való szerves összefüggésében magát a szociális kérdést ismerteti. Tárgyalásának módja organikus, rendszeres és históriai. A társadalom lényege a nemzet-gazdasági élet, a munka felosztása s a rendek képzése itt a főbb gondolatok. A nemzet-gazdaságtan történeti fejlődése s annak főbb problémái képezik a köv. 2 fejezet tárgyát. A IT. könyv az egyház feladatát ismerteti; közelebbről a ker. társadalom s az egyház szervező munkássága itt a főbb gondolatok. Az első, vagy nemzetgazdasági részre tehát egészen természetszerűleg a 2-ik, vagy szociálethetikai rész következik. Milyennek kell lennie egy keresztyén társadalomnak s mit tehet az egyház annak létesítésére? az itt a megoldandó kérdés. Mindjárt az I. könyvnek első fejezete a szociális térnek a körét határozza meg. A szociális kérdés épen nem egyéb, mint »a társadalmat alkotó osztályoknak egymáshoz való viszonya, a melyek az élethez szükséges anyagi javak megszerzése és élvezése körül kölcsönösen kiegészítik és segélyezik egymást*. Majd a társadalom fogalmának történeti rajzát ismerteti, s úgy találja, hogy »a természetjogban rejlenek a modern társadalom fogalmának utolsó gyökerei«. Közelebbről a nemzetgazdaság »az emberek ama tudatos és tervszerű tevékenysége, a melylyel a külvilági dolgokat szükségleteiknek megfeleloleg alakítják át* úgy, hogy »a legfőbb gazdasági törvény egy út-