Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

kijelentés mellett magyarázatot talál ugyan, de valóiában mégis inkább azokat a »nagy, összefoglaló* gondolatokat szerettük volna inkább hallani, mint a legközelebbi teendők száraz részletezését. Azokat a részletezett dolgokat meg lehetett volna tenni a rendes tanügyi adminisztráció keretében is, míg a »nagy, összefoglaló* gondolatokra nagyon, de nagyon szükség lett volna, épen a mai viszonyok közt, a mikor a helyesen felfogott, helyes alapokra fektetett s helyesen keresztül vitt nemzeti kultura lehetne a legjobb orvosszer sajgó sebeinkre. Láthatja a miniszter úr tárcája költségvetésének szegényes tárgyalásából, hogy azokra a *nagy, összefoglaló* kultúrpolitikai gondolatokra magának a törvényhozó testületnek is szüksége van, mert bizony önmagától nem látja meg, hogy mi is lenne az ő megtartására való! Mert szép-szép az a kijelentése, hogy itt, ezen a magyar földön kötelességünk és hivatásunk a magyar kultura fajsúlyát emelni, mert a vezető és elsőrendű kulturának e hazában a magyarnak kell lennie, s hogy a magyar nemzeti kultura ügyével többet kell foglalkozni s megteremtésére nagyobb áldozatokat kell hozni, mint eddig tettük; de ez még mind csak szép szó s hogy a szó testet öltsön, annak útját és módját is szerettük volna hallani. Beszédében egyébként kijelentette a miniszter, hogy a népiskolai törvény teljes revízióját maga is szükségesnek tartja, mert a törvény jelen formája mellett sem a magyar nyelvet jogaihoz juttatni, sem az államellenes üzelmeket megakadályozni vagy megtorolni nem lehet. Az iskolák államosítása kérdésében kijelentette, hogy a feltétlen államosításnak nem híve; de szükségesnek tartja, hogy az állam minél nagyobb számban állítson állami iskolákat ott, a hol a magyar fajt védelmezni kell. A magyar faj kulturképességéről különben nem valami hízelgő adatokat hozott fel a miniszter. Épen a nagy magyar alföldön százezerre megy a nem iskolázottak száma s míg 1000 német iskolaköteles közül tényleg iskolába jár 92%, a tótok közül 84%, addig a magyarok közül 83%- Hís

z

> épen a legmagyarabb megyében, csaknem százezer a nem iskolázott tankötelesek száma ; a mi bizony szomorúan mutatja, hogy a magyar ember még ma is több gondot fordít a jószágára, mint a gyermekére s hogy bizony még igen szükséges a nagy, kultúrpolitikai gondolatok hangoztatása. Iskola még ma sincs elegendő. Még 1000 iskolára van szükség, hogy a követelmények kielégíthetők legyenek, s azt hiszi a miniszter, hogy ez iskolákat öt év alatt fel is állíthatja. Bár úgy lenne; de látva azt a szűkmarkúságot, a melylyel a kultusztárcának mérnek az állam kincstárából s azt a csekély érdeklődést, a melylyel a vezetésre hívatott törvényhozás iránta viseltetik: kissé aggódunk a dolog sikerülése felett, annál is inkább, mert a mai tanító-szűkös időben nem igen lehet öt év alatt ezer tanítót előteremteni. Majd a vallástalanság vádja ellenében védelmezte a miniszter az állami iskolákat s védelmezése közben mondott olyas valamit is, a mi az egyházakra nézve nem igen hízelgő ugyan, de igaz és megszívlelendő. Azt mondta ugyanis, hogy a hitoktatás jobb és rendezettebb az állami mint a felekezeti iskolákban, mert míg a felekezeti iskolában sokszor a kántor tanítja a hittant, addig az állami iskolában, a hol a pap tiszteletdíjat kap, maga végzi azt. Bizony sok igazság van ebben, ha nem hízelgő is a nyilatkozat! A mi a népoktatás ügyét általában illeti, ebben a tekintetben a miniszter arra törekszik, hogy az oktatás ingyenes s a tanítók anyagi helyzete biztosítva legyen. Az állami tanítók fizetését folytonosan javítani törekszik s ma már nincs oly állami tanító, a kinek fizetése 400 forinton alul volna, sőt rövid idő alatt eléri az 500 frtot. S még ez sem a véglet, hanem arra törekszik, hogy az állami tanítók a XI. fizetési osztályba jussanak be. Szép terv s méltányos is; de hol marad e mögött a lelkészi jövedelmek kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat, a mely szerint az akadémiai képzettséggel bíró lelkészeknek is csak a XI. és valamikor majd a X. fizetési osztálynak megfelelő jövedelem biztosíttatik?! A gazdasági és gazdasági ismétlő iskolákkal előszeretettel foglalkozik a miniszter s gondoskodik arról, hogy a tanítók a szünidei tanfolyamokon ily iskolák veze tésére kiképeztessenek. A kisdedóvás ügye is még sok követelni valót hagy fenn. Tizenhét ezer iskolával szemben még csak 1000 óvóintézet áll fenn, pedig a miniszter szerint — s igen helyesen — az óvó-intézetnek mintegy a rendes iskolázásra előkészítő szervként kellene működnie. A felső népiskola nem vált be s helyébe rendesen polgári iskolát kell állítani; bár a polgári iskola is még sok javításra szorul. Foglalkozik is már a közoktatásügyi tanács a reformjavaslat elkészítésével, a mely szerint a polgári iskola, mint öncélú intézmény is fog működni, de alkalmas lesz majd arra is, hogy kombinációba legyen hozható a kereskedelmi, ipari és egyéb szakiskolákkal Hasonlóképen munkába vétette a miniszter a felsőbb leányiskolák tanterv-reformját s foglalkozik a nőknek az egyetemi pályára való előkészítésével is, s bár még leánygimnáziumot nem állított is fel, de ily fajta felsőbb tanfolyamokat már államilag segélyez. A középiskolákra nézve a fősúlyt a jó tanárképzésre kívánja fektetni a miniszter s e végből revideálandónak tartja a. tanárképző-intézet szabályzatát s arra törekszik, hogy a külföldi stipendiumok szaporításával minél inkább módot adjon a külföldi tanulmányozásra. A középiskolák reformja dolgában végcélképen az egységes jogosítású középiskola lebeg szemei előtt, mely módot adjon a tanuló ifjúságnak arra, hogy annak elvégezése után egyformán mehessen az elméleti vagy a gyakorlati pályákra. A felekezeti középiskolák segélyezésénél jól bevált a miniszter szerint az a módosítás, hogy az iskola nem fokozatosan, évek során át kapja meg az építési segélyt, hanem felhatalmaztatik a megfelelő kölcsön felvételére és annak törlesztését vállalja magára az állam. A nem magyar középiskolákra is kiváló gondja van s arra törekszik, hogy számukra minél több jó tankönyvet írasson. Bizony ideje is, hogy e nagyfontosságú dolog kiváló gondban részesüljön, mert bizony az eddigi tankönyvek, melyek Német- vagy Oláhországban készültek, igen sokszor a legképtelenebb dolgokat foglalták magukban, épen hazánkat illetőleg. A felsőbb oktatást is reformálni kívánja a miniszter, de azt a reformot időhöz nem köti, mert. itt sok kényes kérdés vár elintézésre. Nem célja az egyetemi tanszabadságot csorbítani, de a jogi vizsgálatok számát apasztani kívánja s a bifurkációt megszüntetendőnek tartja. Az lorvos-szigorlati új szabályzat már kész s mihelyt a dokjori oklevelek érvényessége kérdésében megállapodásra ut Ausztriával, azonnal érvénybe lépteti. Gondja van továbbá az University extension-ra is s e tekintetben már megtette a szükséges intézkedéseket. A képzőművészet fellendítése érdekében arra törekszik, hogy egy képzőművészeti akadémiát állítson fel s hogy a külföldi művészeti központokon magyar otthonokat teremtsen.