Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-20 / 8. szám

egyenletes ; a történelmi fejlődés e téren sehol sem volt képes a kor igényeinek megfelelő javulást előidézni és kellő mértékben nivellirozó hatást gyakorolni. A gazdagon javadalmazott lelkészek mellett mindenütt nagy számmal találunk olyanokra, a kik az állásszerü ellátás minimumát is nélkülözni kénytelenek. Mindez elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy az állam a törvényesen bevett vallásfelekezeteket sokkal nagyobb mértékben részesítse anyagi támogatásban, mint az eddig történt, és hogy az állásszerüen nem javadalmazott lelkészek állami segélyezése nálunk is ép úgy, mint a nyugoti államokban, törvényhozás útján rendszeres intézménynyé tétessék. Az állam által nyújtott anyagi támogatás nálunk a tényleges létviszonyoknak megfelelően csakis jövedelmi kiegészítés formájában jelentkezhetik. Azon alapelv továbbra is teljes erejében fentartandó, hogy a vallásfelekezetek maguk tartoznak lelkészeik állásszerü ellátásáról gondoskodni. Az állam csak kisegítőképen és csak ott nyújt támogatást — jövedelmi kiegészítést — a hol a lelkész a hivatala után járó jövedelmekből állásszerü ellátást nem nyerhet. Ezen elvi álláspont természetszerű következménye, hogy az állam csakis az általa meghatározott minimális jövedelem erejéig nyújthat jövedelmi kiegészítést. Ennél nagyobbmérvű anyagi támogatást a jelenlegi pénzügyi helyzetünk sem enged meg, de nem is volna az kellőképen indokolt, mert mindegyik vallásfelekezetnek módjában áll a hivatásukban érdemesebb vagy korosabb lelkészeket nagyobb jövedelemmel bíró lelkészi állásokkal jutalmazni. A kormány a jövedelmi kiegészítés intézményszerű létesítése által korántsem kívánja ugyan a vallásfelekezetek autonom jogkörét érinteni, miért is a jelen törvényjavaslat semmi oly rendelkezést nem tartalmaz, mely az állami kormányzatnak a főfelügyelet i jog körén túlterjedő befolyást biztosítana; mindazonáltal szükségesnek tartottam biztosítékokról gondoskodni azon irányban, hogy az állam csak oly lelkészeket segélyezzen, a kik kifogástalan erkölcsi életűek, magasztos hivatásuk teljes tudatában vannak és államellenes cselekményt nem követnek el. Minthogy a jelen törvényjavaslat az állami segélyt intézményszerűen törekszik létesíteni és ehhez képest a jövedelmi kiegészítést állandóan az egyes lelkészségekhez köti, gondoskodás történt az iránt is, hogy a szabályszerűen megállapított jövedelmi kiegészítések más célokra fordíthatók ne legyenek és a lelkészi állással egybekötött jövedelmek megállapításánál az állami kincstár rövidséget ne szenvedjen Mindennek tüzetesebb kifejtése azonban a részletes indokolás keretébe tartozik. Nem akarom állítani, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések minden igényt teljes mértékben ki fognak elégíteni, de azt kétségtelennek tartom, hogy oly intézmény alapját rakjuk le általa, mely közéletünk egyik sajgó sebét lesz hivatva orvosolni és melynek nagy horderejét és üdvös hatását a magyar állam közéletében csakhamar érezni fogjuk. Részletes indokolás 1. §-hoz. A latin, görög és örmény szertartású róm. kath. lelkészek jövedelmi kiegészítésének (kongruájának) rendezése folyamatban van. Ezen rendezés azon különleges jogviszonynál fogva, mely az állam és a katholikus egyház között fennáll, külön jogalapon, a főkegyúri jo« alapján, a püspöki karral egyetéríőleg történik, miért is ezen törvényjavaslat további §-ai ;> kath. egyházra nem vonatkoznak A kath. lelkészek jövedelmi kiegészítése a végleges rendezésnél első sorban a vallásalapból és az azzal kapcsolatosan létesítendő kongrua-alapból fog fedeztetni. Addig is azonban, a míg a tervbe vett rendezés bekövetkezbetik, a vallásfelekezetek egyenjogúságának elvénél fogva gondoskodni kell arról, hogy a legszűkebb anyagi viszonyok között lévő kath. lelkészek jövedelme ideiglenesen, az állami kincstár terhére kiegészíthető legyen. 2. § hoz. A törvényesen bevett többi vallásfelekezet lelkészi állásainak jövedelme 800, illetőleg 400 forintra egészíttetik ki. Ezen rendelkezésben előforduló 800 és 400 forint jövedelemkiegészítési tételek az alább következő 4. és 5. §-ok indokolásában nyernek bővebb igazolást. A jövedelmi kiegészítes alapelvileg a lelkészi álláshoz van kötve, a miből önként következik, hogy csak valamely önálló működési körrel rendszeresített lelkészi állás számára igényelhető jövedelmi kiegészítés, és pedig olvképen. hogy az 1898. évi január hó l-ig már rendszeresített lelkészi állások számára a jövedelmi kiegészítés a 3. §-ban megszabott egy évi határidőn belül feltétlenül igénybe vehető; ellenben az 1898. január elseje után rendszeresített lelkészi állás csak akkor részesíthető jövedelmi kiegészítésben, ha a kormány az új lelkészi állás rendszeresítésének szükséges voltát elismeri. Ezen rendelkezéshez képest a törvényjavaslat különbséget tesz a régi és az új alapítású lelkészi állások között. A régi, az 1898. január elseje előtt létesített lelkészségekre nézve, a törvényjavaslat nem kívánja további vizsgálat tárgyává tenni, vájjon a vallásfelekezetek kellő megfonto lássál jártak-e el azoknak szervezésénél, vájjon egyik vagy másik lelkészi állás létesítését a valódi szükséglet indokolttá teszi-e vagy sem, hanem a jövedelmi kiegészítés alapjául a történelmileg fejlődött tényleges állapotot, a fennálló lelkészségi szervezetet felülbirálat nélkül elfogadja. Ez kellő figyelembevétele a vallásfelekezetek történelmi fejlődési intézményeinek. Ez azonban az új alapítású lelkészi állásokra nem vonatkozhatik. Ezeknél már az állam megkívánhatja, hogy az illető vallásfelekezet létesítésük szükségességét igazolja, mert az egyedül helyes alapelv csak az lehet, hogy az olyan vallásfelekezeti intézkedések, a melyek az állami kincstár megterhelését vonják maguk után, a kormány befolyása alul el nem vonhatók. Ellenkező esetben könnyen megtörténhetnék, hogy a vallásfelekezetek, az állam által biztosított jövedelmi kiegészítésre támaszkodva, nem eléggé indokolt esetekben is szaporítanák az önálló működési körrel ellátott lelkészi állásokat, a mint ezt nálunk a görög szertartású katholikus lelkészségek túlnagy száma a múltra nézve igazolni látszik. Ugyanezen elvi álláspontot foglalja el az országgyűlési tárgyalás alatt lévő osztrák kongrua-törvényjavaslat 1 ső §-a is. • H. §-hoz. A már rendszeresített állással bíró lelkészek nem közvetlenül, hanem csakis felekezeti hatóságuk útján kérhetik a törvényjavaslatban biztosított jövedelmi kiegészítést és csakis a törvény hatályba lépése után számított egy év határideje alatt. Az ev. ref., az ág. hitv. ev.. valamint a gör. keleti és unitárius hitvallású lelkészek illetékes felekezeti főhatóságuk, az izraelita vallású rabbik pedig, hitközségi elöljáróságok útján nyújtják be ezen kérelmet. Ennek akar kifejezést adni a jelen §. első bekezdése, midőn kimondja, hogy a lelkészek kérelmüket az egyházi főhatóság, illetve a hitközségi elöljáróság útján nyújtsák be. Ezen korlátozó rendelkezéseket a vallásfelekezetek autonom hatáskörének figyelembevétele teszi szükségessé. Az állam nem kívánja az általa nyújtott jövedelmi kiegé-