Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

retet az Isten és szeretet a felebarát iránt, — és hogy a hit csak akkor ér valamit, ha Isten parancsolatainak betöltésére segít: kevesebb szakadás volna a keresztyénségben s hamarabb eljöhetne az egyesülés*. Majd a mikor leírja, hogy az egyház dogmatikai definíciói miként fojtják el a szabad véleményt, így kiált fel: »Mintha bizony a tekintély kibírná a folytonos növelést, a szabadság pedig a folytonos apasztást!« Ez a »tekintély« az, mondja tovább, »a mely kiküldötte misszionáriusainkat a a föld határaira, hogy vigyenek magokkal átkokat és szitkokat a másféle keresztyének ellen, hogy a nyomorult pogányok tőlük tanulják meg, hogy miként kell szeretniök egymást a Krisztusért«, »Óh bár — így kiált fel — soha se mondtak volna egyetlen átkot is, kivéve az erkölcsi gonoszság ellen!* A konfessionalismus és a szerzetesi engedelmesség veszélyeztetik szerinte az egyéni felelősség érzését. Az úrvacsorára nézve azt hiszi, hogy «mindazok eszik és iszszák a Krisztus testét és vérét, a kik hiszik, hogy az ő testének megtörettetése és vérének kiontatása árán váltságot nyertek«. Záró fejezetében ekkép vádolja meg a róm. kath. egyhazat: «A helyett, hogy előnyt adtunk volna a békének 6S £1 szeretetnek, előnyt adtunk az elvont dolgoknak és theologus szőrszálhasogatásoknak, a miket senki sem ért. . . . Törekedtünk egységre azokban, a mikben egység soha sem lehet, és elvesztettük azokban, a mikben megtarthattuk volna. Belemerültünk a hit boncolásába, a szeretetet pedig elfelejtettük*. F'váncsian várhatjuk, hogy mit szól majd Róma ehhez az új irányzathoz. De akármit szóljon vagy tegyen is, egy dolog világos, hogy az a szellem, mely létrehozta a reformációt, s a mit a kegyelemnek Istene elfojtani soha nem enged, él és működni törekszik a róm. kath. egyház kebelében is. Bár megértené Róma a Krisztusnak szavát, mely újra felé hangzik s bár bevenné a lelket, mely újjászülhetné és megtarthatná! * * A katholicismus erjed magában, de mint fentebb is mondottuk, a viszonyokhoz való ügyes alkalmazkodás és az ügyes megalkuvás révén néhol-néhol tud még sikereket is elérni. Ilyen kedvező talaj reá nézve az újabb időben Anglia, de nem igazi protestáns, hanem csak episcopalista elemeiben. Az episcopalismus, mely tanban ugyan protestáns volt, de szervezetében, külsőségeiben inkább pápista maradt, mintsem protestánssá lett: az újabb időben erős hajlandóságot mutat a tanbeli visszaesésre, sőt a róm. kath. egyházba való visszasűlyedésre is. Tagadhatatlan, hogy az episcopalis papság hierarkikus törekvései s a pápista ritualismusra való erős hajlandósága megkönnyítette az utat Róma terjeszkedése előtt; s tagadhatatlan, hogy e jelen században a róm. kath. egyház igen nagy tért hódított Angliaban; bár egyáltalán távol van még Anglia attól, hogy mint megért gyümölcs hulljon Róma ölébe, a hogy a római kath. sajtó fennen hangoztatja. A pápistaság terjedésének egyik hatalmas bizonyságá az, hogy Viktória királynő uralkodása alatt nem kevesebb, mint 800 apáca-zárda alakult Nagy-Britanniában és Irlandban s hogy e zárdákban közel 20.000 nő él önkéntes fogságban. E zárdák eddigelé semmiféle állami ellenőrzés alatt sem állottak; mindössze Róma ügyelt fel reájok. Most erőteljes mozgalom indult meg Angliában arra nézve, hogy e zárdák is állami felügyelet alá vétessenek. Legközelebb egy kérvényt adtak be a királynőhöz, a mely kérvényt nem kevesebb mint 336,250 angliai és irlandi nő írt alá s a melyben felhívják a királynő figyelmét arra az abnormis állapotra, hogy Anglia szabad leányai közül mintegy 20,000-en mondanak le női, honleányi kötelességük teljesítéséről s zárják el magukat önkéntes rabságba, a vallásos fanatismus sugalmazására. De még nagyobb abuzusnak tünteti fel a kérvény azt, hogy a mikor Angliában egyetlen egy társulat vagy egyesület sem állhat fenn a nélkül, hogy az állami ellenőrzés reá ki ne terjedne, addig a zárdák, melyek a keresztyénség szellemével s az állam érdekeivel annyira ellenkeznek, szabadon tenyészhetnek s az állam őket semmiféle ellenőrzés alá nem vonja. kérvényezők »tekintettel arra a jól ismert tényre, hogy a korlátlan vallási fanatismus a világ minden korában nagy kegyetlenkedéseknek, szenvedéseknek. életáldozatoknak lett okozója: úgy érzik, hogy a dolgok jelen állapota a legmenthetetlenebb anomáliája a brit kormányzásnak«. Valóban ideje is volt már, hogy az angol közvélemény felemelje tiltakozó szavát a pápistaság korlátlan terjeszkedése ellen. S ismerve az angol közvélemény hatalmát, hiszszük is, hog' a tiltakozásnak meg is lesz a kivánt eredménye. A Christ. World után. (Folyt, köv.) Szentmártoni. IRODALOM. ** Csáki István >Gyász és sírbeszédek« című munkájából még néhány példány van. Megrendelhető Szent-Endrén (Pestmegye) a reform. lelkészi hivatalnál és Kókai Lajos könyvkereskedésében Budapesten, a következő áron: az I-ső kötet magában nem kapható, a 11-ik kötet magában 90 kr., I-ső és Il-ik kötet együtt 1 frt 80 kr. és 10 kr. portó. A két kötet 57 halotti beszédet tartalmaz. ** A magyar nép múltja és jelene. Irta: Benedek Elek. Hetedik füzet. A Hunyadiak korával foglalkozik Benedek jubileumi munkájának 7-ik füzetében. Szépen jellemzi Benedek Hunyadi Jánosnak és Mátyás királynak magasztos alakjait, erős logikával elemzi az erdélyi lázadás okait és élesen világítja meg a nagy király halála utáni állapotokat, a rendnek bomlását és a főnemesség újra való elhatalmasodásának következményeit. A füzet ára 30 kr., kiadja az Athenaeum.