Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

A vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyes felekezetek illetékes hatóságaival állapítja meg azokat a feltételeket, a melyek mellett a kiutalványozott összeget további eljárás céljából a felekezeti hatóság rendelkezésére bocsátja. Ha megállapodás nem jött létre, vagy ha létrejött ugyan, de azt a felekezet megszegi, a megállapodás megszűntnek tekintendő és a kiutalványozott összegek azontúl külön-külön és közvetlenül a lelkészeknek fizettetnek. 18. §. A szerzetes lelkészségekre, valamint a világi lelkészi állásokon alkalmazott szerzetesekre a jelen törvény rendelkezései nem vonatkoznak. 19. §. A 2-ik §-ban említett lelkészeket a 10-ik §. szerint megillető jövedelmi kiegészítés, a jelen törvény korlátai között, 1899. január elsején veszi kezdetét. 20. §. Jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg. Általános indokolás. Úgy a jelen, mint az ezt megelőző kormány a legújabb egyházpolitikai törvények tárgyalása alkalmával ismételten Ígéretet tett arra nézve, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek nyomasztó anyagi helyzetén segíteni fog. A legmagasabb trónbeszéd is e tárgyban határozott kijelentést tett. Ezen kijelentéseknek beváltását célozza a jelen törvényjavaslat. A magyar állam csak a közelmúltban, a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény alkotása alkalmával, biztosította az egyéni vallásszabadság nagy elvét és állapította meg a cultusszabadságnak, a vallás szabad gyakorlatának törvényes feltételeit. Ezen rendezés alkalmával, az eddigi fejlemények alapján, két különböző alapelv, két különböző rendszer állott a magyar törvényhozás előtt. Az egyik az egyház és állam merev szétválasztásának rendszere, a melynek lényege abban csúcsosodik ki, hogy a vallási társulatokat a magánjog keretei közé utalja, a hol az egyház az államtól nem igényel több támogatást, de nem is tűr nagyobb befolyást, mint bármely magántársulat. Az egyház és állam ily merev szétválasztása logikai következetességgel nincs keresztülvíve sehol. Nincs az ezen redszerre például idézni szokott Belgiumban sem, hol az egyház szükségletei az állami költségvetésben irányoztatnak elő. A hol pedig az egyházak részére állambudget létezik, ott az állam és egyház logikai következetességgel keresztülvitt szétválasztási rendszeréről nem lehet szó. De nincs keresztülvíve még magában Észak-Amerikában sem, mert az Egyesült-Államok törvényei, melyek egy oldalról például a vasárnap megülését, bizonyos isteni tisztelek megtartását az államegyház rendszerének szellemében szabályozzák, más oldalról, a magánjog terén, nagyon is megszorító rendelkezéseket tartalmaznak stb. Hazai viszonyaink között az állam és egyház merev szétválasztása gyakorlatilag kivihetetlen törekvés, jogtörténeti fejlődésünkkel homlokegyenest ellenkezik; eredményeiben nemzeti nagy érdekeinket derékon támadná meg. Ezért állott a magyar törvényhozás a legújabb egyházpolitikai törvények megalkotása alkalmával is egy más rendszer alapjára. Annak a rendszernek az alapjára, a mely az állam és az egyház szétválasztásának lényegét nem a vallási közönyben, hanem abban keresi és találja föl, hogy a tárgyi hatásköröket szorosan elválasztja olyképen, hogy a mi lényegénél fogva az állam feladata, az az állam hatás körébe esik és viszont, a mi az egyház hatáskörébe tartozik, abba ne avatkozzék a világi hatalom. E rendszer mellett azonban az állam a vallásfelekezeteket nem tekinti magántársulatoknak és nem oly mérvű gondozásban részesíti azokat, mint a magántársulatokat. E rendszerhez híven törvényhozásunk bölcsesége, a magyar nemzet életével összeforrott történelmi egyházakat sértetlenül tartotta fenn eddigi közjogi állásukban. Ezen elvi álláspontban, azon felfogás jut kifejezésre, hogy az állam a tárgyi hatáskörök szigorú elválasztása dacára azon feladatokat, a melyek megvalósítására a területén létező vallási társulatok intézményeik által törekszenek, az állami élet szempontjából nem tekinti közönböseknek, hanem olyanoknak, a melyek az állami lét fejlődése tekintetében is nagy jelentőséggel és értékkel bírnak. Az állam külső eszközeivel más célokat követ ugyan, mint a vallási társulatok, de céljaihoz az ethikai alapot és tartalmat a területén létező vallási társulatok működéséből meríti. Ezen történelmi tényből önkényt következik, hogy az állam saját jól felfogott érdekében jár el, saját céljainak könnyebb megvalósítását mozdítja elő, a midőn az állam társadalmával történelmileg összenőtt vallási társulatok sikeres működését minden lehető eszközökkel előmozdítani törekszik. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény tárgyalása alkalmával jeleztem, hogy a történelmi egyházak közjogi állását fentartjuk, nem akarjuk azok történelmi fejlődését lezárni, sőt ellenkezőleg tovább kívánjuk azt fejleszteni és pedig oly irányban, hogy a tárgyi hatáskörök szétválasztásának elvét szem előtt tartva, az állam a történelmi egyházakkal, a törvényesen bevett vallásfelekezetekkel karöltve és egymást támogatva minél sikeresebben működhessék az állampolgárok szellemi s anyagi művelődésének előmozdítására. Ezen továbbfejlesztés egyik kiváló fontos tényezőjét fogja képezni a jelen törvényjavaslat által tervbe vett jövedelmi kiegészítés. (Folyt, köv.) TÁRCA. Kontroverziák a protestantismus történetéből. (Protestantische Geschichtslügen. Ein Nachschlagebuch von dr. Joseph Burg. I. Historischer Theil. Essen. 1897.) A modern irodalmi szenzációhajhászat terméke az a mű, melynek első, most megjelent része a történeti kritika komoly álarcában lép föl, hogy tényeket tisztázzon és balfogalmakat oszlasson el, melleknek hitelességéhez eddig kétség nem fért. A protestáns meggyőződést mindenesetre közelről érdekli, miként birkózik meg a szerző föladatával. A nagy Luther-emlékszobor talapzata négy szögletén tudvalevőleg a reformátor négy előfutárja alakját helyezte el a művész, Wald Péter, Wicliffe János, Huss János és Savanarola Jeromos alakjait. Művészi jogosultságát ennek a csoportosításnak vitatni lehet, de történeti ferdítésnek venni csak a legvastagabb elfogultság képes. Hogy mit vesz át a reformáció műve ezektől a lángszellemektől, azt kimutatni ismét a tudományos kutatás dolga.