Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-13 / 7. szám

m ESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Süerkesztősíjf : IX. lceriilet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 30 kr. Vasárnapi iskolákat! Mikor Kinában valaki megbetegszik, siet a paphoz. A pap peclig siet két tarka babszem segítségével megtudni az istenség hangulatát. Ha a hangulat kedvező, a mi okozati összefüggésben van a felvitt ajándék nagyságával, akkor ad a betegnek egy darab papirost, teleírva szent mondatokkal, hogy egye meg. Iia az első papír darab nem használ, kap másodikat, harmadikat, míg vagy belevész betegségébe és a papír evésbe, vagy meggyógyul magától, a papír evés dacára is. Az efféle kinai balgaságot mi modern európaiak nagyon meg szoktuk mosolyogni, ós alkalom adtán magunk is meg szoktuk cselekedni. Mikor t. i. akár társadalmi, akár politikai, akár egyházi téren betegségek szimptomái mutatkoznak nagy bajok alakjában, azonnal gyűlést, ankettet, vagy értekezletet hívunk össze; értekezéseket olvasunk fel, azokon memorandumokat szerkesztünk, a tanácskozás eredményét kinyomatjuk: azaz tömjük a beteget papirossal, és újra csak papirossal. És azután mód felett csodálkozunk, hogy a beteg csak nem akar javulni s kínálgatjuk továbbra is papirossal. Rettenetesen elszégyenlettem magamat a papiros kúra miatt, a minap a »Lorántffy Zsuzsánnacc-egylet közgyűlésén, a hol is a felolvasott jelentésekből azt tudtam meg, hogy ez az egyesület három helyen mintegy 350, különben az elzüllésnek kitett gyermeknek tanítja a Krisztus evangéliumát. Óh, hogy megelőztek bennünket, tanácskozásainkra büszke férfiakat, ezek a gyülekezetben hallgatásra ítélt gyenge asszonyok! A míg mi okoskodtunk, ők íme cselekedtek. A míg mi papirossal akarjuk lábra állítani a beteget, ők annak lázas homlokára vetve kezüket, az örök életnek vizét viszik száraz ajkaihoz, a szeretetnek csodás intuitív bölcsességével találva ki, hogy hol kelljen az orvoslást kezdeni. Nem akarom én azt állítani, hogy a vasárnapi iskola az a varázsszer, melytől beteg egyházi életünk lábra áll; de az megdönthetetlen igazság előttem, hogy a mit a vasárnapi iskola ad, t. i. a Krisztusnak evangéliuma: Istennek ereje, minden hivők idvességére. És arra akarok rámutatni, hogy nagy bölcsesség ezt az erőt akkor közölni, mikor a kísértések legnagyobbak s mikor annak elfogadására a szív legkószebb; ós hogy nemzedékek boldogsága s egyházunk érdeke követeli, hogy kezünket az Úrnak ezen a mezején is minél előbb az eke szarvára vessük. Minden gyermek nehezen v arj a a 12 esztendőt, mikor az iskolától szabadulhat, hogy azután őrizetlenebbül tehesse azokat a dolgokat, melyeket a felnőttektől lát. Alig várja, hogy ő is belevethesse magát az életbe, mely annyi tilos édes gyönyörrel kínálkozik. De tegyük fel, hogy a gyermekben nem volnának meg ezek a vágyak csiraszerűleg sem, akkor is ezer veszély reá nézve az életbe lépés, mert gyenge akaratával, mely még alig-alig erkölcsi akarat, szemben áll a világ légió kísértete. Az erkölcsi felügyelet pedig lazább ós lazább lesz. Mert akár othon menjen dologra a gyermek, akár inasnak adják, hazájában vagy idegen földön, a munkaadó megelégszik a saját érdekeinek megvédésével, ele édes keveset, vagy épenséggeí semmit sem törődik a gyermek erkölcsi világának megépítésével. Az igaz, hogy vannak vasárnapi és inas iskolák, de ezek csak arra szorítkoznak, hogy a gyermekek bizonyos szakszerű ismereteket szerezhessenek. Már most csak a fővárost véve, ide évenként ezer meg ezer vidéki fiú jön fel inasnak s ugyanannyi leány cselédnek. Mind megannyi zsenge gyermek, 12—15 éves korig. Ebből lehet becsületes ember, vagy pedig szerencsétlen bűnös. S itt fogadja őket a főváros a maga sötét bűneivel s a maga kacagó csábításaival. Az édes anya imádságának s az édes apa intő szavának a távolságon át ereje vész, a csábítás pedig köz-