Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

mert ő úgy tünteti fel Krisztust, mint metaphisicai értelemben vett Istenfiát. Ez igaz, de épen így tüntetik fel a synoptikusok is. János evangéliuma semmivel sem mond többet Jézus istenfiúságáról, mint Mát. 11, 25 — 30. Luk. 10, 21—22. »Mindenek nékem adattak az én atyámtól; és senki nem tudja, kicsoda legyen a Fiú, hanem csak az Atya: és ki legyen az Atya, hanem csak a Fiú*. És még sok egyéb volna felhozható, de elégedjünk meg ennyivel, mindössze még a naini ifjú feltámasztását említsük fel annak megmutatására, hogy ezt a szó szoros értelmében vett istenfiúságot a synoptikusok sem tisztán valláserkölcsi értelemben vették, hanem metaphvsikai értelemben vett isteni hatalmat is tulajdonítottak Jézusnak. Lényegbeli különbséget tehát a János Logosz-Krisztusa és a synoptikusok Jézus Krisztus a között semmiféle tárgyilagos vizsgálat nem tud kideríteni. Sőt azt mondhatjuk, hogy még a részletekben is teljesen megegyeznek egymással az evangéliumok, úgy Jézusnak legapróbb emberi vonásait. mint legmélyebb isteni tulajdonságait illetőleg. Az előadásban azonban tényleg van különbség. A synoptikusok nem hangoztatják minden képzelhető alkalommal Jézus istenségét úgy, mint János. De ez logikailag következik az evangéliumok fentebb vázolt természetéből. A synoptikusok magokért a történetekért mondják el a történeteket, János pedig minden szót Jézusért mond. A Ján. 20, 31. v. abban állapítja meg az evangélium célját. »bogy hidjétek, hogy a Jézus Krisztus Istennek Fija, és hogy azt hivén, örök életet vegyetek az ő neve által*. Míg tehát a synoptikusok megelégesznek az események vagy tanítások hű registrálásával: addig János minden eseményt, minden szót csak a célja elérésére mond el. Ő, mint már említettük, nem történetet ír, hanem jellemrajzot, s a történeti anyagot csak ennek illusztrálására használja. Ezért áll nála mindenütt oly határozottan és világosan előtérben a Jézus isteni személye, ezért is oly hézagos az ő történeti előadása, és egyúttal azért van benne annyi közvetlenség, a mennyi egyik evangéliumban sincs, mert csak azt a történeti anyagot használta fel, a minek szem- és fül-tanúja volt s ebből is csak azt, a mi legmélyebben bevésődött szivébe, mint Jézus isteni hatalmának és szeretetének nyilvánulása. A mily közel van a János Krisztusa a svnoptikusokéhoz, ép oly távol esik az alexandriai Xó^oc-tól. '0 XÓYOC, a szó, a görög filozófiában többféle jelentéssel bír. Sokratesnél fogalom, Plátónál idea, a mi a Stoa bölcseinél aztán a világeszmévé lett. Innen ment át az alexandriai zsidó vallásfilozófiába, természetesen a megfelelő átalakulást szenvedve. A stoikusok u. i. pantheisták voltak, Philo pedig az Istent a világtól távol, nagy magasságban gondolta, minélfogva nála a világeszme sem lehetett immanens, hanem az egymástól távol eső Isten és világ közé került, mint közvetítő. És erre súlyt kell helyeznünk, mert ebből látjuk, hogy bármily ékes titulusokkal illeti is Philo az ő XoYoc-át. a 7rpíorÓYOVoc-t, a 7rpsa(3ÓTaToa ínöc; roö t, mégis nagyon távol áll az mindattól, hogy Istennek volna mondható, mind attól, hogy testté, emberré lehetett volna. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Philo logoszának semmi köze az üdvkijelentéshez, hanem az teljesen kozmikus princípium, tehát merő ellentéte János logoszának. És végül az sem, hogy Philo logosza az Isten subsistentiájától megkülönböztetett személyé nem lett s nem is lehetett. Semmi köze sincs ezeknél fogva a János logoszának az alexandriai zsidó vallásfilozófiához. Az alexandriai Xofoc-nak megfelel a régibb zsidó irodalom chokmája, s a későbbi irodalom mémrája, mely meglehetősen közel áll a görög filózofia világeszméjéhez, s melyet a chokma irodalom művelői, kivált a későbbiek, a Philo logoszához hasonlóan sokképen megszemélyesítették; ez azonban tekintetbe sem jöhet vizsgálódásunknál, mert a chokma vagy mémra személyiségéről komolyan szó sem lehet, mivel az nem egyéb költői figuránál. De mind e mellett is valami, erős közös vonás van az alexandriai zsidó logos-chokma-mémra és a negyedik evangélium logosza között, oly erős vonás, mely első tekintetre azonnal lényegrokonságot látszik elárulni, az t. i., hogy mind a kettő közvetítő. De közelebbről tekintve lényegellentétet találunk, mert a logos-mémra elválaszt, a logos-Krisztus összeköt; arra azért van szükség, hogy Isten minél magasabban trónolhasson a világ felett, melylyel nem érintkezhetik, mint az ő ellentétével; erre pedig azért van szükség, hogy Isten minél közelebb lehessen a világhoz, hogy a sötét és profán világot megvilágosítsa és megszentelje az ő immanentiája. Az a logosz mélyen alatta áll az istenségnek, és mégis magasan felette az emberiségnek; ez a logosz pedig Isten, és mégis »az övéi közé jöve* e földre De ha ez így van, miért nevezi János Krisztust logosznak s mit ért ő ez alatt a szó alatt? Feleljen meg erre az írás, mint magamagának egyedül illetékes magyarázója. Azt hiszem, e tekintetben jogosan hivatkozhatunk egy zsidós irányúnak tartott mű, az apokalypsis mellett egy másikra, mely némelyek szerint erősen az alexandriai zsidó vallás-filozófia hatása alatt áll, a héberekhez írott levélre. Apok. 19, 13. versben a vérbe mártott ruhában megjelenő Jézus neve ó AÓYOCJ TOD OSOD, tehát nem az Isten voös-sza, vagy eszméje, sem nem a világé, hanem egyszerűen Isten szava. A Héber 1. 3, 12. is szól az Istennek ilyen élő szaváról, mondván: Cö>v yáp 6 TOÖ OSGO, %cá ávepfTjc, xaí Tojito-uspo? orcsp ícaaav jxá^atpav §taTO[xav, xai SÚXV0JJ.8V0C cá]pt £j.£pia[xoo (po/vjc TS xaí JivsójJtaTO^, ápfiwv TE v.ai [XDSXWV, xal Kpimbc, ev$O;I7}AE(!)v XAI evvoitöv vtapSíac; ugyan ki gondolhatna itt más jelentésre, mint szóra? íme tehát zsidóskodóknál és alexandrinuskodóknál egyaránt szót jelent a Xóyoz. De nem jelent mást a johannistáskodóknál sem. A János első leveléről még a tübingai kritika is elismeri, hogy rokon a János evangéliumával. Egy kor és egy filozófia szülötte. I. Ján. 1, 1 v. pedig így szól: ő rjv arc' apx^c o áxYjXÓajJLSv, 8scopáxcqj.ev, stb. rcept TOU XÓ700 r?jc Ü>rjc. Az áx7]vtóa|j(,sv kétségtelenné teszi, hogy a Xó^oo vfjc Co>f^