Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

rendelkezésünkre állanának. Van elég olyan, mely ugyan a címlapján hirdeti, hogy az utasítások szellemében készült, de mi tudjuk, hogy az csak cégér, mely mögött rendszerint egy régi tankönyv vagy valami idegen munka átdolgozása lappang . . Tárgyról-tárgyra és osztályonként kellene a tapasztalt nehézségeket kijelölni. * Ennélfogva nem tehetjük, hogy — mellőzve a szintén nem kifogásolhatatlan történeti, valamint a legfelsőbb két osztály tankönyveit általában — az eddigiekben bemutatott tíz tárgv után röviden ki ne terjeszkedjünk még két tantárgyra, ú. m. a rhetorikára és a minket felekezetbelieket kiváltképen érdeklő vallástanra. Ez utóbbira anynyival inkább, nehogy arról vádoljanak, hogy míg a »világi« tudományok szolgálatában álló tankönyveket kifogásoljuk, a magunk vallására tartozókat »ne nyúlj hozzám* féléknek mi felekezetbeliek, gondoljuk. Más szemében meglátjuk a szálkát, de a miénkben a gerendát észrevétlenül hagyjuk. Pedig — mondhatják még — leginkább a vallástani kézikönyvek voltak a főokai annak, hogy a mult tavaszon a vallástanítás eltörlésének indítványa az Országos Tanáregyesület kebelében fölmerülhetett. Ezek szerint: 11. Itt van mindjárt kezünkben a máskülönben nagyon kiváló tudósnak és érdemes tanférfiúnak, Névy Lászlónak »Rhetorika«-ja, mint a prózai műfajok elmélete, melyet — mint főcím — »Az írásművek elmélete« előz meg. IV. kiad. 148. lap. Budapest, 1895. Ezen tankönyvből, mely a VI. osztály egyik bő anyaga, csak egyetlen §-t iktatunk ide, hogy kérdésbe tehessük; lélektan s illetőleg bölcsészeti előfogalmak tanulása előtt célszerü-e mind általában a rhetorikát, mind egyes részleteit, mint pl. az indulatgerjesztés és rábírás eszközeit s azok közi az akaratot ilyen mélv mederben tárgyalni ? »Az akarat az elme és kedély mellett a harmadik fő lelki erő. mely azonban amazok működésétől van feltételezve. Természetesen; mert a hol ismeret nincs, ott nem támad érzelem és vágy (ignoti nulla cupido) s hol ezek hiányzanak, ott nem lehet törekvés; valamit elérni vagy valamitől elfordulni. Az akarat első. mondhatni kezdetleges nyilvánulása az ösztön (instinctus), mely még természeti kényszerképen utal valaminek tevésére vagy elhagyására. Magasan áll felette az akarat, mint szellemi tehetség, mely bár véges természetünk befolyásától független soha sem lehet; bár ez oknál fogva szabadságunk is csak véges, de az úgynevezett választási szabadság elvitázhatallan sajátja lelkünknek, mely lehetővé teszi, hogy a mik természetünkkel nem ellenkeznek, azok között szabadon határozhatjuk el magunkat, sőt az önuralom gyakran csodálatos erővel tudja legyőzni a természet ellenkezését is. A szónok feladata kiválóan ezen szabad akaratra hatni, s azt űgv irányozni, hogy a szép, jó és igaz valósításában egész erélylyel működjék, annak, a mit az elme és sziv felkarolt életet adjon a cselekvés mezején. Világos azonban, hogy e célnál méltányolni kell az ösztönöket is, mert ezek sokkal mélyebben gyökereznek az emberi természetben, hogysem a számításból kihagyhatok volnának. Nemcsak a tisztán szellemi célokra irányult ösztönök, minők az igazság megismerésére vonatkozó, a műösztön, az erkölcsi ösztön, hanem az érzékiek, az önfentartási és társulási ösztön is sok tekintetben irányadók, néha minden másnál hatalmasabbak az emberi életben* (63. lap). »Ex ungue leonem«. Eme kevés idézetet is elegendőnek tartom, hogy belőle az egész könyv szellemére és irályára következtessünk. Ma az irály-, vers-, (szerkesz* Lásd Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny f. é. 332. 337. old. tés-, szónoklat ) és költészettan mindmegannyi vaskos könyvek alakjában — aránylag kevés tanórára osztva — négy osztálynak (IV-től VII.) képezik anyagát. Ezzel szemben — a nélkül, hogy »laudator acti temporis* szerepére akarnék vállalkozni — régebben mily egészen másképen volt a dolog pl. a jó öreg Szvorényi ú, n. »Ekesszólástanával«, mely találó, változatos és kimeríthetetlen példái idézetei mellett is csak 270 lapra terjedvén, a fennebbi négy osztály anyagát, azt lehet mondani, egészen magában foglalta s rövid, egyszerű stílusánál és világos beosztásánál fogva mindenik tanuló jó kedvvel tanulta. Legalább ezt tapasztaltam tanuló koromban és ezt tapasztaltam tanárságom első időszakában, és e véleményemben ma is mások is megerősítenek. Sőt tovább megyek és azt mondom, hogy a mai Kisfaludysták, Petőfisták és Akadémisták legnagyobb részei annak idején vagy egyenesen Szvorényit. vagy a belőle készített excerptiokat és cursusokat tanulták — s mégis lám. bejutottak a »halbatatlanok« közé! Mindebből azt vagyok bátor tanulságul kihozni, hogy mind a Névy-féle, mind az ő hozzá hasonló, kisebb és nagyobb írás-müvek elméleteit fejtegető tankönyveknél elférne egy kis »compendisalás« még abban az esetben is, ha a tantervi revisio a magyar nemzeti genius iránti tekintetből a magyar nyelvi órakat fölemeli is. Máskülönben legyünk elkészülve, hogy maholnap az e nemű tankönyvek terén is oly vaskos kiadások jönnek divatba, a mint ezt a gimnázium legfelsőbb osztályaiban pl. Heinrich Gusztáv Német Tan-és Olvasókönyveinél és Beöthy Zsolt Magyar Irodalom Történeteinél már is jórészt láthatjuk! 12. Bibliai Vallástan. Irta Kovácsi Sándor III. jav. kiadás Sárospatak, 1894. Egyike a legjobban elterjedt tankönyveknek. Avagy a sárospataki »Izraelből* származhatnék-e valami rossz.* És mégis kénytelenek vagyunk ennek a jó tankönyvnek is »ellensége« lenni a jobbért és a legjobbért. Nem volna semmi szavunk, ha fejlett tanulóknak Íratott volna. De a gimnasium I—II. osztályában — ahol még »tejnek italával* kell a növendékeket az istenországában táplálni — sok, nehezen emészthető táplálékot nyújt ez a tankönyv is. Mert nem tud leereszkedni a gyermek felfogásához és nem szól az ő nyelvén — legalább a legtöbb helyen nem. Ugyanis a gyermekeknek Bibliát tanító Vallástanban lehet-e egyszerű, biblai nyelvezetnek nevezni pl. az ilyen mondatokat: »Az Izráel fiai Egyiptomba költözködvén, ott is folytatták előbbi életmódjukat s egyáltalában nem voltak hajlandók az egyiptomi polgáriasultsággal megbarátkozni. Ez a körülméw/ s túlságos szaporaságuk arra indítá az egyiptomi királyt ffaraó), hogy szaporodásukat terhes munkával gátolja«. (5. lap.) Ezenkívül vannak olyan összetett mondatok, a melyek 7—8, sőt több mondatot foglalnak magukban. Holott gyermekeknek leginkább ú. n. egyszerű puszta — s illetőleg egyszerű bővített mondatokkal kellene beszélni, mint * Az »irodalmi kör* tankönyvei az illető iskolák és az illető osztályok szükségleteinek általában megfelelnek, és pl. a gimnáziumok számára kiadott sárospataki tankönyveket mások felett sok tekintetben célszerűbbeknek tartom már felekezeti érdekből, de meg azért is, hogy ha minden szentnek maga felé húz a keze* : akkor miért tennénk kivitelt épen mi kálvinisták ? A relatíve jók között miért ne pártolnók inkább a mieinket? De nem teszszük ! Hanem e helyett huzalkodunk. kicsinyeskedünk, mások örömére a magunkhoz tartozót kisebbítjük, megvetjük : s így nem csuda, ha »oldott kéve* állapotában jutottunk; nem csuda, ha a Prot. Szemle legutóbbi füzete (1897. I. 41. lap) ismer nagy áldozattal fentartott olyan (prot.) egyházi iskolákat, a melyekben még egyetlen államilag kinevezett »más szellemű tanár sincs és mégis azok az iskolák épen olyan joggal lehetnének akár mohamedánus iskolák is, mint protestánsok*. • . B. J.