Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

kedési munkálatokkal foglalkozott és a további fejlődésnek alapköveit lerakta. A többek között a canoni egyház látogatásokat is elrendelték. Ilyen Késmárkon is tartatott okt. 28-án 1709-ben. melyből kitlint. hogy a késmárki ev. hitközségnek akkor három lelkésze vala: Perlisius ílyés, Sartorius Sámuel és Rotaides János. Ám a békés haladás nem volt tartós. A császári seregek az egész vonalon előrenyomultak. Rákóczy Lengyelországba menekült. A császári tábornok, Heister győzedelmesen Késmárk falai alá nyomult. Lőcse előtt kudarcot vallván, egész dühe most Késmárk, a másik erős protestáns város ellen fordult. Serege dec. 8-án 1709-ben a közeli Leibitz városában állapodott meg és onnan vette körül a várost. Dec. 12-én éjjel kezdték erősen lövöldözni a várost, mely több helyen égni kezdett. A polgárok Cucunitzkv kuruc kapitány vezérlete alatt kirohanást kisérlettek meg és az ellenség huszárait megszalasztották. De miután az ellenség a Szabó-tornyot is aláásta, Baitsi György kuruc vezér megszökött, a polgárok sem akartak tovább ellentállani és vérzeni, kitűzték a fehér lobogókat. A nyitott kapukon jókor reggel bevonultak Löffelholtz, Hartleben, Eberginyi és Trautson vezérek. Heister Menhárd felől későbben, dec. 12-én 9—10 óra között érkezett meg. A kuruc csapatot lefegyverezték. A prot. hivatalnokok helye t katholikusokat neveztek ki és a polgárokat a császár iránti hűségre esküdtették. Heister céduláról olvasta le azok neveit, kiket börtönbe akart vettetni. Ide tartoztak: Krav Jakab tanácsnok. Láng Márton, a sebesült Topperczer Sebestyén, Láng János és Mudrony Dániel. A két utóbbi szabadlábra helyeztetett, de a három előbbit halálra ítélték, mert különösen Meltzer Lukács, Dévay Márton és Götz György által dühös Rákóczy pártiaknak és »rettenetes katholikus falóknak* bélyegeztettek. A kinek csak bátorsága és befolyása volt tanúskodott az elítéltek ártatlansága mellett. Lubomirszky Tivadar lengyel fejedelem és Lublóvár parancsnoka közbenjárt a szerencsétlenekért. Mind hiába! Heisternek áldozat, példa kellett, hogy a protestáns felkelőket minden időre megijeszsze. Vérnek kellett folynia. A késmárki polgárság dísze a hóhér bárdja alatt, lehullott. Dec. 16-án Kray Jakab, Láng Márton és Toppertzer Sebestyén a Burgberg nevű vesztőhelyen lefejeztettek a polgártársak hő részvéte és forró könnyei mellett. A holttestek Kray kertjébe szállíttattak és onnan az ev. sírkertbe temettettek el. Polgártársaik sokat mondó sírkövekkel látták el a szerencsétlenek örök nyughelyeit. Az idő foga alatt a kövek is széthullanak, a feliratok is elmosódnak. Bohusnak. a .tudós késmárki lyceumi igazgatónak és Grosz Ernő tanárnak az érdemök, hogy idézett műveikben a jellemző feliratokat az utókorra hagyták, melyek (latinul)ekképen hangzanak Kray sírja felett: Állj meg vándor! Olvass és sirasd e férfit, Ki örökké tartó, fényes síremlékre méltó, Ki midőn e városból eltűnt a becsületesség, Végzetszerűn ártatlan vérének árjából boríttatott, Ki egykor fényes állást foglalt el, most itt e sírkő alatt fekszik, Tek. Kray Jakab urat, ki míg A közjóért hevülve, nagy mértékben, de érdemeinek Még mindig meg nem felelőleg, a közmegtiszteltetésnek tárgya volt és Míg e város hullámhányta hajóját, nem a fegyvereknek Csörtetése. de titkon adott bölcs tanácsa által Mint ügyes révész biztosan kormányozá, Nehogy, mint kikerülhetlen vala, Ha kitörend a válság vihara, elsülyedjen: Maga hajótörést szenvedett életének tengerén, miután Irigyeinek pokoli tervei szerint, Kiknek érdekét hűséggel védelmezte, A hóhér pallosának áldozata lett, Tanúságot hagyván az utódoknak, Hogy aljas hízelgés kiséri a szerencsét. Ezt olvasd és sirasd őt. Ki élni fog a márvány elporlása után is, Kit Kray Mária, a gyászba borult özvegy Keserves bánatában eltemettetett, Ki maga is egy élő halott lett, A halott pedig életre ébredett, Ki most az eget bírja jutalmul, minthogy a föld nem képes Dús, bokros érdemeit kellően jutalmazni. A sírkő szélén köröskörül olvasható volt II. Tim. IV. 7 — 8. szintén latin nyelven: Ama nemes harcot is megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, Végezetre eltétetett(

nekem az igazság koronája, melyet megad nekem az Úr ama napon, amaz igaz biró, nemcsak nekem pedig, hanem mindeneknek is, kik várandják am z ő dicsőséges eljövetelét. Lányi Márton sírkő felirata a következő: Megállj hallandó! Tekintsd meg e szerencsétlen utas sírkövét óh vándor! Hogy jussanak eszedbe a sorsnak változásai, Kőszívűnek, sőt Marpesusi sziklának kell lentied, Ha bánatos szívvel haláláldozatot nem hozasz E hamvaknak, melyeket e kőből készült hamvveder magába zár, E hamvaknak, melyek életünk boldog folyását a sors kedvezésének g Tulajdonították, és nem csalódtak soha, míg a sors engem is Lányi J. Mártont, Ki becsületre nézve tisztább fényben álltam, Mint a holdnak fénysugárai, Pirosra festé vérem árjával, Ki előbb megkötözve börtönbe vettettem, Majd bibor színnel elárasztva Parancsszavára a sírba szálltam le, Én, ki a forgandó szerencsébe mindenkoron bíztam. Ám legyen! Egy halandó sem kerülheti el a sorsát. És a halál előttünk titkos alakjában gyakran Váratlanul döbbenti meg azokat is, Kik mindig résen voltak és az államhajójának Szakavatott kormányosait is a hajótörés örvényébe dönti, Ez örvénybe én magam is elmerültem s végem lett. De nem jött ellenkezőleg! Pallos által leterítve gvőztem ellenim bősz haragja felett, És még a vesztőhely vérpadján is az enyém lett a győzelem, Minthogy a pallos által múlékony életet veszítve, i Halhatatlan életre találtam, hirdetvén az egyeseknek, Hogy nem gyalázatosan múlnak ki azok, Kik bár a halál undok neme által elsodorva, Szeplőtlenül és becsületben éltek. Ezt jól tudva egyetlen gyermeke, Könyhullatás és jajszavak között, Atyjának, ki égben már örvend E márvány-emlékszobrot emelé. Óhajtva, hogy hőn szeretett nemzője, Ki keserves halálnak lett áldozata, E megtisztelő győzelmi jel által dicsőítessék, A vándoroknak intő példát üagyván, Hogy a ki bölcs, az nagyon jól is tudja, a