Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

elvüséggel. S ha a vallás főként az érzelem ügye, akkor természetesen sziveket kell teremtenünk annak befogadására. Ezt pedig inkább a nőknél, mint a férfiaknál kell keresnünk, mert a nők már természettől gyöngédebbek, s így hajlandóbbak is az érzelmek befogadására, de meg hivatásuk is az, hogy míg a férfiak a családi tűzhely fentartásáért, sokszor attól távol küzdjenek: a nők annak melegét megőrizni, ápolni törekedjenek. Ha ilyen nőket, ilyen anyákat óhajtunk, ügy mai nevelés-rendszerünket alaposan meg kell változtatnunk. Ma a tudást, az ismeretek megszerzését tartják fő dolog nak, s aztán leendő anyák helyeit nevelnek fél férfiakat a kiket képesítnek, egy pár hivatalt kivéve, mindenre, a kik aztán, ha a természet törvénye szerint anyákká lesznek, pedig mindnyájan, legalább is feleséggé kívánnak lenni, a legtöbbször olyanok lesznek, mint a minőket a fennebbi képekben mutattam. A mi különösen a nemes vallásos érzelmeket illeti, azokat mondhatni kizárólag a családban szerezhetjük meg. Ámde elmúlt az a régi jó szokás, a midőn a családapa esténként összegyűjté gyermekeit, cselédeit, s énekben és imában adott hálát a család az Istennek jóvoltáért. Nagyon kevés ház van ma, a melyben e szavakat hallhatnók: Én és az én házam népe tiszteljük az urat. De épen ezért is oly sok a nyomor, oly sok egyházi és társadalmi téren a baj. Ha bajaink megszüntetését nemcsak szóval, de szívvel is óhajtjuk : neveljünk keresztyén nőket, anyákat, mert ezek nevelik a gyermekeket, a kié pedig a gyermek, a leendő nemzedék, azé egyszersmind a jövő is. K.— TÁRCA. Krisztus ma született! (Mutatványul szerzőnek »Költemények* című most megjelent verskötetéből). Tündér Keletnek tájirul Szent éjszakán hajnal pirul. Világosság jövel, jövel, Elmére, szívre fényt lövelj! Áldott nap, drága ünnep, Kik a sötétben ülnek, Nyernek látó szemet — Krisztus ma született! Siralomvölgyén a tövis Pálmát hoz annak, a ki hisz; , A köny omol bár s fáj a seb, Velők a lélek fényesebb. . Mennyből üdítő balzsam Hull permetezve, lassan És szül új életet — Krisztus ma született! Jönnek a fáradt vándorok, Megtörik térd, a köny csorog. És egy kéz, ama mennyei, Terhöket mind leemeli. Ragyog az Isten képe, S fehér zászlóként béke Leng a világ felett — Krisztus ma született! Virágot hajt a díszhalom, Reményt a gyász és fájdalom; Rab népek rázzák láncukat, S a szolgajárom szétszakad. Az élet és igazság, Az eszme és szabadság U1 dicső ünnepet — Krisztus ma született! Dalotokon szent angyalok, A lelkemben megindulok. Gyermek vagyok és véletek Vigadozván énekelek: Dicsőség néked Isten A magas mennyben! S itt lenn Békesség, szeretet — Kisztus ma született. Sántha Károly. Dicsőség az égen! Bethlehemi pusztán csendült meg az ének, Szent karácsony éjen, Angyaloknak ajkán szegény pásztoroknak: »Dicsőség az égen !« »Dicsőség az égen, békesség a földön, Szeretet mindennek! Megváltó született, kicsi jászolában Kicsi Bethlehemnek!« Századok után is bethlehemi ének Újra meg-megcsendül; Szent karácsony estén vissza-visszahangzik Mindig a szivembül. »Dicsőség az égen, szeretet a földön* . . . Csak rebegi ajkam. S én Uram! úgy vágyom: árva fejemet, hogy Jászolodra hajtsam! Elszárnyal a lelkem napsütötte tájra: Lelki Bethlehembe; Angyalok hirdette csendes égi béke Száll be a szivembe.