Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

nak. Ezért is mondom, hogy az ünnepélyes istentisztelet az Ur szolgáinak tanácskozásakor feltétlenül szükséges. Az ev. szövetség tiszteletre méltó munkásai iránt nagyrabecsülésemet fejezve ki, azt kérdezem tőlük s mindenkitől, a ki hajlandó a munkára, hogy paragrafusokba szedett szövetségi alapszabályok készítése s azoknak ajánlása helyett, nem célravezetőbb-e vándor egyházi értekezletek tartásával ébreszteni fel a magyar kálvinistaságban az egyház ügyei iránt való érdeklődést, mert így a munka egyetemessé válhatik, eredményesebbé lehet s az üdvös hatás átalánosabb. Egy értelemmel ós akarattal valósítsuk meg azért a vándorgyűlések eszméjét minden egyházmegyében, hogy legyen az ébredós általános ; a közöny dermesztő szele által okozott sorvadás nem helyi érdekű baj; az élet feltótelének, a melegségnek, a szeretetnek és érdeklődésnek gyógyító erejére mindenütt szükség van. Egy szívvel-lélekkel kérjük a vándor egyházi értekezletekre, magasztos céljuk felé haladó vándorlásukban az Isten áldását. Református. Veszedelmes tanok. A »Budapesti Szemlének«, ez elsőrendű tudományos folyóiratnak, legutóbbi öt füzetében egy nagyszabású tanulmány jelent meg a róm. katholikusok autonómiájáról. A szerző, Forster Gyula nagy tudással és éles kritikával igen világos irályt párosít, ennélfogva értekezése valósággal nyereség indalmunkra nézve; mert a most napirenden levő nagy kérdést oly széles keretben és oly részletességgel tárgyalja, a milyennel e kérdésre nézve eddig még nem találkoztunk. Egyátalában nincs szándékomban Forsternek magára a katholikus autonomiára vonatkozó történeti, jogi és bírálati fejtegetéseit és nézeteit szóvá tenni; sőt ez a felszólalásom egészen el is maradt volna, ha szerző tanulmányának befejező soraiban, felvett tárgyához nem is feltétlen szükségességgel tartozó más nagy kérdésre ki nem terjeszkedik s ide vonatkozólag oly tanokat nem hirdet, melyeket részben téveseknek, ama nagy tekintélyű folyóiratban pedig egyenesen veszedelmeseknek tartok. Értsük meg jól a dolgot. Ha Forster záró fejtegetései nem a független tudományosság szolgálatában álló »Budapesti Szemlében*, hanem egy felekezeti színezetű, tehát felekezeti érdeket szolgáló folyóiratban jelennek meg, az alább ismertetendő nézeteket és tanokat egészen természeteseknek tartom s ellenök egyátalában fel nem szólalok ; viszont azonban nem hagyhatom megjegyzés nélkül azokat, midőn egy pártokon és felekezeteken kívül álló, tisztán tudományos folyóiratban hirdettetnek. De lássuk immár Forster cikkének szóbanforgó részletét. »Kétségtelenül igen nagy vagyon az, mely valamint eddig, rendeltetésének megfelelőleg, katholikus célokra fordíttatott, úgy ezentúl is a kath. autonomia természetes folyományaképen az új rendszer értelmében is, a katholikus vallás, a kath. egyház javára fog szolgálni. Érthető, ha az ország más vallású polgáraiban fölötlik az az előny, melyben a kath. vallás és kath. egyház az által részesül, hogy az állam ötszáz éven át nemcsak összes intézményeiben, hanem polgáraiban is tisztán katholikus volt és hogy az állam még ezután is több, mint háromszáz éven át, intézményeiben katholikus maradt s a kath. vallás és egyház államvallási és államegyházi minőségét fentartotta. »Mert az állam felekezeti jellegét megszüntette, ez nem indok, hogy azt a vallást, azt az egyházat, mely az országot a keresztyén művelődés útjára vezérelte, mely azt mint államot megalkotta és Európában fönmaradásának egyedüli alapját megvetette, szerzett jogaitól megfoszsza. A kath. egyház javai is a korona birtokjogából, az egyedüli forrásból, melyből a tulajdon eredt, származnak épen úgy, mint Magyarország összes nemzetségeinek birtokai. Mindkettő egyformán a jog védelme, a tulajdon szentsége alatt áll. »Az állam levetette azt a jelleget, hogy egyetlen vallást gyámolítson, de az 1848 : XX. törvénycikk ugyanekkor fönnön hangoztatta az állam vallásos jellegének szükségét, mert kimondta, hogy az állam föntartásának érdekeiből folyik, hogy a vallási szükségleteket az állam saját forrásaiból födözze. »A más vallásúak minden nehéz érzés nélkül tekinthetnek arra a vagyonra, melynek jövedelmei első sorban fedezik a kath. egyház szükségleteit. Az 1848: XX. törvénycikk ma már nem holt betű. És ha az alkotmány visszaállítása után hosszú ideig az maradt, nem a katholikusokon, hanem épen a más felekezetűeken mult, kik e törvényt — alkalmazása tekintetében tényleg és tudva — hatályon kívül helyezték. Ma már más a helyzet és mit az állam, míg külön államvallással és egyházzal birt, megvont a többi felekezetektől, vissza fogja azt adni abban a javadalmazásban, melylyel művelődési intézményeiknek, mint az állam föntartása legbiztosabb alapjainak megszilárdítását előmozdítja és elő fogja mozdítani.* * íme, ezek azon nézetek és tanok, melyeket én nagy részben téveseknek, és egy független tudományos folyóiratban egyenesen veszedelmeseknek tartok. Nem egyezik meg ugyanis szerintem a történet adataival az az állítás, hogy az állam ötszáz éven át nemcsak összes intézményeiben, hanem polgáraiban is tisztán katholikus volt*.. Hasonlóképen ellent mondanak a történeti adatok azon állításnak is, hogy az állam, még a reformáció kezdete után is, »több mint háromszáz éven át, intézményeiben katholikus maradt*. Legyen elég erre nézve a'protestáns nádorokra és zászlós urakra utalnom. Nagy mértékben vitatható, sőt megdönthető szerintem az a felfogás is, hogy a róm. kath. egyház birtokai teljesen azonos jogi eredettel és természettel bírnak, mint Magyarország összes nemzetségeinek birtokai. * Budapesti Szemle. 1897. évfolyam. 252. füzet 445. és 446. lapok.