Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

harcolnak az anyagiakkal, s az előbbiek kezdik érvényesíteni elnyomott jogaikat. A bálványokhoz fordult lelkek kezdenek Istenhez visszatérni. Az elhagyatott oltárok kezdenek népesülni. A köziélek, eltelve a korszellem vaskos realismusától, eszményiség után áhítozik. A hitetlenség ismét megmutatta, hogy nem építő, nem megtartó, csak bomlasztó erő. A század embere elfáradt az Isten nélkül s pihenni, örülni vágyik az Űr adta lelki békességben. Azért résen legyünk s legyen bátorságunk az Úrhoz hívogatni a megfáradt, a megterhelt lelkeket. Hirdessük hittel mind az Isten-kereső, mind az Isten-megvető lelkeknek a megváltó evangéliumot. Kleszszük lángra az oltárok hamvadó tüzeit. Vonjuk magunkhoz hitteljes munkára a presbytert, a tanítót, s a gyülekezet többi hitbuzgó tagjait. Akkor ne féljünk az egyházi bajoktól s a néhol már mutatkozó egyházi válságtól. Akkor meglátjuk, hogy ól az Úr és az ő hatalmas karja megsegíti a benne bízókat; hogy a kik az Úrban bíznak, meg nem szégyenülnek, sőt inkább »azoknak erejök megújul és szárnyaikkal magasra repülnek, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg«. Ne feledjük, hogy a hitetlenség csak erős hittel, s az erkölcsi sorvadás csak ép erős erkölcsiséggel győzhető le. Ily szellemben folytatandó irodalmi munkásságunkhoz bizalommal kérjük egész protestáns közönségünk, különösen a lelkészi ós gondnoki kar szellemi és anyagi támogatását. De a müveit világi elemet általában is kérjük buzgó érdeklődésre ós áldozatkész támogatásra. Egyháztestületi, társadalmi és irodalmi téren jöjjenek támogatására a papság megsokasodott és megnehezült egyházépítő munkásságának. Egyházjogi állásuk kötelezi, s közegyházunk válságos helyzete sürgeti őket fokozottabb egyházi tevékenységre. Részünkről minden áldozatot" meghozunk, hogy lapunkat minél magasabb színvonalon tarthassuk. Szerkesztőségünket új erőkkel frissítjük föl. Jövő januáron kezdve főmunkatársul Hamar István budapesti theologiai tanártársunkat voltunk szerencsések megnyerni ; kívüle még formátusa, továbbá Gergely Antal fogházi lelkész és Keresztesi Samu budapesti hitoktató léptek be a szerkesztőségbe. A Lap előfizetési ára egész évre 9 frt, fél évre 4 frt 50 kr., csekélyebb fizetésű, nevezetesen Ill-ad ós IY-ed osztályú egyházak lelkészei egész évre 6, félévre 3 frtórt kapják a lapot. • i . . Szőts Farkas, felelős szerkesztő. Vándor egyházi értekezletek, mint a belmisszió eszközei, »Nem úgy van már, mint volt régen«. Ma a szabadság védő szárnyai alatt hódíthatna, a békesség áldásait élvezve virulhatna egyházunk; régen az üldözés és háborgattatás dacára dicsekedhettek eleink nemcsak az evangéliumi tiszta igazság, hanem a tiszta élet terjedésével is. Akkor mindenki érezte az üldözés súlyát, a közös sors testvérekké tette az embereket, az üldözött, a szenvedő anya, az egyház, sorsában osztozott a gyermek s a maga baját felejtve, az egyháznak buzgó támogatásában vigasztalást s vigasságot talált, a szivekből bő forrásokban buzgott az áldozatkészség, a mely nem megholt állat, hanem cselekvő élő hit vala. Ma az érdeklődés a törvényszabta gyűléseken nyilvánul, az egyház külső ügyeit-bajait öleli fel s legtöbbnyire a gyűlésterem négy fala által határolt szűk körre szorul; a felekezetnélküliek hódítása, a vegyesházasságok révén pusztító veszteség csak egyszerű stoláris kérdés; a belső bajok gyógyítása, a belső élet építése a lelkipásztorok érdeke és tiszte csupán. Az elaludt érdeklődésnek felébresztése a közöny által fojtogatott, a halálra vált fiaknak felköltóse a legközelebbi cél ós feladat. A felébredt ember világosan lát, s látni fogja, hogy itt nem a stoláris veszteség a baj, ez egy nagyobb emésztő bajnak csak okozata; érezni fogja, hogy a régi üldözésnek nem volt annyi pusztító fegyvere, minta mai közönyösségnek; bölcs tanácsra, önzetlen munkára, szives áldozatkészségre, jó kedvű adakozásra soha sem volt nagyobb szükség, mint napjainkban. Tudhatja mindenki — mert nincs oly elrejtett hely szóles Magyarországon, a hol látni ne lehetne, a hol a tapasztalas ne adna bizonyságot arról, hogy a keresztyónellenes irány a napi sajtó és szépirodalom közvetítésével, mint bőséges csatornákon miként ömlik a lelkekbe; az evangéliumot káromló szociálizmus ós kommunizmus tana mézes madzaggal csalogatja a gyengéket az ígéret földjére s viszi az ábrándok, az erkölcsi és anyagi romlás birodalmába és pedig nemcsak úgy helylyel-közzel, hanem előre elkészített, kieszelt módok szerint, a nyomtatott betű és az élőszó erejét, hatalmát használva az ország minden vidékein; a hegyes nyelvű rágalom is suttog, hangosan is kiabál: a pápista sajtó a társadalmi ós állami életet fenyegető bajokért a protestáns egyházakat vádolja. A mérget is meg lehet szokni, a rágalmat is megszoktuk; a természetet meg nem változtathatjuk s megöröködött vonás az már az autó-