Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

bezárolva, olvasások s szent elmélkedések között töltötte. És mondhatom, annyira ment az efféle gyakorlások által utainak ismereteiben Marcellával, hogy a nagy bölcsességű Hieronymusokkal, eklézsiának Doktoraival is beszélgethetett. Nem az oly időtöltésre való haszontalan könyvek, melyekkel a mi főasszonvaink mulatják többire magukat, hanem azok, melyekben az igaz hitnek, szent és kegyes életnek természeti előadatik, voltanak ő neki nappali és hálótársai, meghanyatlott állapotában az Isten sz. könyvein kívül az én boldogult nagy atyámnak szent siJcIusa volt mindennapi mulattatója és erre a lelki kincsre nagyobb gondja volt neki, mint a pénzes ládájára. 2-szor. Külső magaviselése együgyű és e világ bolond pompájától idegen volt. E jó méltgs asszonyt sem a nagyravágyás, sem a kevély világnak ítéleti, sem a naponként sok formákban változó inci-finci módiknak szemlélése úgy meg nem vesztegetheték, hogy e világ lárvás ábrázatjához való hunyorítással lelkiismeretit megbotránkoztatta volna. Öltözete csupa együgyűség volt és attól a formától, melyben én gyermekkoromban láttam, életének végéig nem változott. Az új-módi komédiákhoz alkalmaztatható köntösöknek csak egy darabja is e keresztyén testet nem fertéztette. A mostani Dámáknak kezeikre s egyéb részeikre aggatott lobogó szárnyaik közül, melyekkel ahhoz láttatnak magukat készíteni, hogy az Ádámnak rabbinusoktól költött első Litilh nevű féleségével az emberi társaságból és a férfiaknak birodalma alól idegen világba repüljenek: az említett dámai szárnyak közül mondom, csak egyet is magára nem fűzött, jól tudván, hogy az ő teste nem repdesésre, hanem földön járogatásra készíttetett. Reszédét e világ sok Dámáinak módjok szerint, se kígyói sziszegéssel, sem csecsemői telyitéssel nem cikornyázta, sem a magyar szót idegen és sok dámáktól magoktól sem értett szókkal nem tarkázta. A kocsist nem Postilónnak mondotta, hanem kocsisnak* 3-szor. E világ Dámái előtt kedves discursusokban megvallom igen kevésre, vagy többire semmire sem mehetett. Ha valami Dáma a maga rendi s szokása szerint a báloknak szokásait s rendtartásait beszéltette volna előtte, alig tudott volna ennek egyebet reá szólani: »Tudom, micsodás indulattal volt az én Istenem a régi Raálosok iránt, kétségkívül az újabbak iránt és olyannal van mint Hos. II: 7—8 szól: »Eszekbe nem veszik, hogy én adom nekik a bort, búzát és olajat, és én szaporítom meg az ezüstöt nekik, ők pedig Baálra költötték az aranyat stb.* Ha valami Dáma stílusa beszédinek módja szerint * Némely urak oly ítéletet tettek ezen szavaimról, mintha gorombaságból és értelem nélkül ejtettem volna ki számból. Micsoda ez? hiszen nem szoktuk mi, sem az asszonyaink a kocsist Postiliónak mondani. Én a módiknak titkai s jelentései körül nagy experientiáju udvari ember nem vagyok. Hallottam, hogy az urak s úri asszonyok gyakran pengetik szájokon a Postiliót; úgy gondolkodtam, hogy ezzel szükségesképen a kocsisra célozásul élnek, tudván azt, hogy ez a szó postácskát, posta-inast tészen; mely gondolatban megerősödtem az által, hogy a kik a módizásban mások fölött elmerülhetnek, a hosszan nyúló lovak kocsisát úgy faragják, hogy posta-kocsit mutasson. De ha valami hibácska esett is az én szólásomban: megkell gondolni, hogy ezzel én azt akartam jelenteni először, hogy az ő beszédében nem arra vigyázott, miképen kell cifrábban kitenni valamit, hanem minden dolgot tulajdon nevével nevezett, 2-szor nem élt magától is nem értett idegen szókkal, mint némely Dámák közelebb ezzel a szóval úgy élnek. 3-szor arra is céloztam titkoson, hogy Főrendeinknek szemekre hányjam idegen módikra való vágyódásukat. A kik arra a mesterségre szert tettek, hogy az embereknek külső magaviselésekből moralizálhassanak: a kévelységnek irtóztató halmait látják abban, midőn nemcsak idegen módikra vágynak az emberek, hanem cselekedeteiket idegen nevekkel nevezik. szép módis táncot dicsért volna előtte, arra is másképen nem tudott volna szólani, hanem ily formán: Tudom a jeruzsálembeli poroszkálva járó s nagy zengést-bongást csináló leányoknak lábaikat mint fenyítette meg Isten a babilóniai békók s kötelék által*. Ézsaiás 3. Félő, hogy a mai Dámáknak könnyű táncoló lábaikat is össze ne szoríttassa valamikor a setétségnek vasláncaival. No, ilyen formán tudott a mi néhai méltóságos asszonyunk discurálni, de Dámai módon épen nem. Jól tudom én azt, hogy az ilyen új-módikkal ellenkező együgyű életet felfintorodott orrára függesztvén s Kavaliéri s Dámai kevélység, gorombaságnak száma közé teszi: de ha annyira lehetne kiterjeszkedni s a mi néhai Mélt. asszonyunk apologiu, mentő beszéd nélkül szűkölködne, megmutatnám én azt, hogy ez ilyen együgyűség az okosságnak tulajdon házában, sőt a Krisztus iskolájában születtetett; az ezt kacagó Kavaliérság s Dámaság pedig a bolondságnak fellegvárában rengettetett. Én elhiszem azok közül az okok közül, melyek a kiköltözést s a Jesushoz menetelt óhajtatták ő vele, nem utolsó volt e világnak az ő együgyűséget szerető elméjének csömört okozó formákban változása. Sok kísértetei közt megtartván a hitet és a jó lelkiismeretet, tapasztalja már most, mely egyenes út volt a boldogságra a jó és botránkozás nélkül való lelkiismeretnek követése stb. Közli Földváry László. IRODALOM. ** A Magyar nép múltja és jelene cimű könyvből, Benedek Eleknek e nagyérdekü müvéből az Athenaeum kiadásában megjelent a 3. füzet. Két művészi kivitelű műmelléklet (Gellért püspök megdorgálja Aba Sámuelt és A tűzpróba) diszíti a füzetet, s ezenkívül nagyszámú szövegkép, melyek mintegy visszavarázsolják a magyar nép régi életét. A harmadik füzetben véget ér a régi megye és község eleven leírása, aztán egy nagy gonddal megírt fejezet köti le figyelmünket": A királyi hatalom. Azt írja meg e fejezetben Renedek, hogy Kálmán király miként állítja helyre a királyi hatalmat, miként védi meg a népet a főurak hatalmaskodása ellen, aztán a királyi hatalom és a főnemesség hatalmának változó szerencséjű küzdelmét, hol egyik, hol másik kerekedik felül. így jut el az Arany bulla fejezetig, II. Endre uralkodásának szomorú idejéig. A Magyar nép múltja és jelene oly műnek Ígérkezik, mely méltán kelthet közérdeklődést, még ha nem is tenné aktuálissá a jövő évi ünnep: a népszabadság ünnepe s csak elismerés illeti a kiadó Atlienaeumot, mely lehetővé tette, hogy a szegényebb rendű ember is megszerezheti füzetenként 30 krért. Összesen 40 füzet lesz s elő is lehet rá fizetni bármely könyvesboltban, 5 füzetre 1 frt 50 krral. ** »Gazdasági ismétlő iskolások könyve* cím alatt harmadik kiadásban kaptuk Vaday József nagyváradi községi tanítónak immár sok helyen elfogadott művét, melylyel a szerző annak idején a miniszteri pályázaton is résztvett. A szerző, mint az ismétlő iskolaügy terén gyakorlati tanító, nagy gonddal szerkesztette könyvét s nem fél azt a legilletékesebb fórum, a tanítóság