Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

tuszminiszter az adóhivatalok útján akarta eszközölni : a konvent ezt az autonómiába való beavatkozásnak tekintette, minek folytán a minisztérium ezen intézkedését visszavonta és a segélyek kiosztása az egyházi testületekre bízatott. A konvent ez állásfoglalása azonban nem fejezte ki a prot. közvéleményt, sőt azt bátran mondhatjuk, csak elenyésző kicsiny mértékben képviselte azt. Ha nem csalódom, a prot. papság, általában az egyházak legnagyobb részének élénk óhajtása, hogy a leendő államsegély a kir. adóhivatalok útján legyen átvehető. Kötelességünk volt e közvéleménynek kifejezést adni, egyszersmind az ellenkező nézeten lévők ismeretes álláspontját meggyengíteni. A konvent egyetlen érve, hogy az államsegélynek a kir. adóhivatalok útján való kiutalása beleütközik a prot. autonomiába. Mi a prot. autonomiát szintén igen becsesnek tartjuk és egyetlen egy ponton sem vagyunk hajlandók feladni, de szerintünk ez eljárás az autonómiának lényegét legkevésbbé sem érinti, sőt formáját sem, ha a megalkotandó törvényben kimondatnék — mi semmi nehézségbe nem ütközik — hogy az államsegélynek a kir. adóhivatalok útján való kiutalásával nem volt szándékában a törvényalkotásnak a prot. autonomiába való beavatkozást igényelni. Ez az autonomia formáját féltő scrupulust is eloszlathatja. Okos törvényalkotás nz autonomiai féltékenykedési alaptalanná teheti, eloszlathatja. Több ok pedig egyesen követeli az államsegélynek a kir. adóhivatalok útján való kiutalását. Elég legyen ez alkalommal csak csak néhányat megemlíteni. Az első: az államsegélynek gyorsabb kifizetése. Ezt a nehezen mozgó prot. közigazgatástól nem várhatjuk. Pedig ez is tesz valamit. Második ok, hogy espereseink már ma is annyira túl vannak halmozva irodai teendőkkel, hogy tulajdonképeni hivatásukat, az egyházak közvetlen felügyeletét teljességgel nem gyakorolhatják. Ez még inkább elvonná őket tulajdenképeni hivatásuktól. Harmadik ok : betetőznénk a papoknak az esperesekkel és vezéremberekkel szemben való függési viszonyát, mely a domesztika és egyéb segélyosztó intézmények révén sok egyházmegyében már most is túlságba megy. (Cikkíró tehát szivesebben függ az adóhivatalnokoktól ? Sztrlc.) Negyedik ok: hogy vezérembereink és espereseink is emberek. Ők sem mentek az emberi gyarlóságoktól. (Hát az adóhivatalnokok nem emberek és mentesek az emberi gyarlóságoktól? Sserk) Ennyiben kívántam igen röviden kifejezést adni a közvélemény azon részének, melynek forró kívánsága, hogy az államsegélyek kiutalása az adóhivatalok útján történjék. Semmi sem áll tőlünk távolabb, mint az autonomia feladásának gondolata. Hivatkozunk e tekintetben a tanítókra, kik szintén e módon jutnak segélyükhöz, a nélkül, hogy valakinek még csak eszébe is jutott volna ez ellen kifogást tenni. Tudom, hogy félreértésekre fogok okot szolgáltatni és esetleg megtámodásoknak leszek kitéve. De cikkemet higgadt megfontolással s az autonomia lényegének szem előtt tartásával, főkép nemes intentióból írtam, ezért a következményeket elviselem. Péter Mihály. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Á rómaiak erőszakoskodása Angliában. — A francia róm. katholikusok reform-mozgalma. Hallatlan eset történt Anglia három városában. Római kath. vallású csőcselék nép követelésére Manchester, Sheffield és Wigan városokban a hatóság nem engedett a protestánsoknak meetinget tartani. A jó angolok álmélkodva kérdik egymástól, vájjon Angolhonban élnek-e avagy Spanyolországban? s a XIX. században írnak-e avagy a XVI.-ban? A dolog így történt: Slattery József róm. kath. ex-áldozár Manchesterben és Sheffieldben felolvasásokat akart tartani a romanismusról. Mindkét helyen a római katholikusok jól szervezett bandája tört be a . fölolvasó terembe s a rendőrség, a helyett, hogy a garázda népet megfékezte volna, a meetinget feloszlatta. A rómaiak a mesebeli farkas módjára a dolog cdiumát a protestánsokra hárították. A manchesteriek méltó felháborodással adták tudtára a rend őreinek, hogy veszedelmes precedenst alkotnak, ha ilyen eljárással azt a hitet keltik föl az emberekben, hogy a nekik nem tetsző hangokat lármás oppositióval teljesen elnémíthatják. Sheffieldben még ezen felül egy lap is védelmébe vette a rómaiakat, ezeket írván Slatterynek náluk is meghiúsított felolvasásáról: »Az ex-áldozár az ő hallgatósága elptt azoknak vallásos hitéről sértőleg akart nyilatkozni és ebben ellentálltak neki. Különben is belépti jegyet váltottak és az a körülmény jogot adott nekik a kritikára*. Az angolok botrányosnak tartják e lap állásfoglalását és egész helyesen úgy vélekednek: ha Slattery valótlanságokat állít, tartsanak ők is meetinget és cáfolják meg, ha tudják. De az ordítozás, az ökölrázás nem argumentum s a ki ilyen bizonyítékokhoz fordul, azt csak azért teszi, mert jobbat nem talál. Wiganban pedig a róm. katholikusok küldöttségileg kérték a rendőrségtől Hyslop evangélistának hetenként tartott felolvasásának eltiltását. Kérelmüket azzal okolták meg, hogy »a város békéje* veszedelemben forog. A hatóság egyszerűen utasította a rendőröket, vigyázzanak a rendre. De mult hétfőn (nov. 29.) a csőcselék megrohanta Hyslop urat. A nép és rendőrök között heves harc fejlődött ki, de ezért Hyslopot megvédelmezték. Míg Angliában a római tábor elérkezettnek látja már az időt a harcias fellépésre is; míg a magas egyház is egyre jobban közeledik Rómához, addig a francia katholicismus, mely a pápaságot belülről ismeri, egészen másnemű mozgalmat tüntet föl. Úgy látszik, a francia egy-