Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

IRODALOM. ** »A Szalay-Baróti-féle Magyar Nemzet Történetéből* az 54-ik füzet hagyta el a sajtót a Lampel-cég kiadásában. A törökön nyert szent-gothárdi ütközet, a lealázó vasvári békekötés, a Wesselényi-Nádasdy-Zrinyiféle titkos szövetség gyászos 'kimenetelét, Zrinyi, Frangepán és Nádasdy ki végeztetését beszéli el. A szöveget nagyszámú illusztráció és egy szép műmelléklet (II. Rákóczy Ferenc arcképe) díszíti. Ára egy füzetnek 30 kr. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története* című illusztrált díszműből most jelent meg a 73-ik füzet, a melyben Gracza György a szerb és az oláh zendülés végső fellobbanását mondja el a nála megszokott elevenséggel. A Hatvani csapatjának lemészárlása és Vasvári Pál hősies halála: rendkívül érdekes részei a füzetnek. Ebben a füzetben, hogy több szöveg férjen el, csupán két illusztráció van, ú. m. A segesvári csata színhelye és^Kossuth a kápolnai csatamezőn. A díszmüvet a Lampel-cég adja ki. ** A Pallas nagy Lexikonának 180—190-dik füzetei is megjelentek, melyek a XIII. kötet 6 —10-ik füzeteit képezik. A nélkülözhetetlen mű e részének főbb cikkei közül csak a: következőket említjük meg: Oláhország. Olaj festészet. Olasz festészet. Olasz irodalom. Olaszország. Ólom. Ópium. Óra. Orosz nyelv és irodalom. Oroszország. Orvostudomány. Osztrák császárság. Osztrák -magyar bank és Örmények. A füzetekhez csatolt mellékletek a következők: Orvosi növények (3 tábla), Ötvösművészet és Pálmák (2—2 tábla), Oszloprendszerek, továbbáu

Oroszország, Osztrák-magyar monarchia és Palesztina térképei, végül pedig az Oroszlán szines képe. ** Caraffa. Történelmi kép hat szakaszban. Irta Gabányi Árpád. Budapest, 1896, a Magyar Nyomda (József-utca 45.) nyomása, kis nyolcadrét, 204 lap. — Az eperjesi embermészárolás borzalmait tárja elénk ez a munka, még pedig drámai formában. Ezt a formát szerző azért választotta, mert a drámai leírás legközvetlenebb s leghatásosabb. Munkáját* meg azért nevezi »történelmi kép«nek és nem tragédiának, mert a vérszopó Caraffa nem lehet tragédia hőse s a huszonhárom eperjesi vértanú sorsa a kétségbeejtésig szomorú történet, de nem tragikum. E gyászos történet megírására erős hazafias érzülete késztette a szerzőt. »Olybá tekintettem ezt a dolgot, mondja az Előszóban, mint valami szellemi adósságot szülővárosommal szemben.^Akarom, hogy ismerje meg a közönség a maga teljes börzalmasságában azt, a mit eddig nem ismert; akarom, hogy tudja meg, kik voltak azok az ártatlan félszentek, kik Eperjesen vértanúhalált szenvedtek, és hogy ki volt Caraffa ?« S valóban ebben a történeti képben nemcsak a háttér és minden egyes alak, hanem az egyes cselekvény és az alakok jellemzése is egészen történeti. Szerző egészen a történeti forrásokhoz tartotta magát. »Olvastam a szót, írja az Előszóban, visszafojtott lélekzettel és az olvasottat leírtam, remegő kézzel bár, de igazságosan; nem nagyítva semmit, nem enyhítve csak azt, a mire a választott forma és az örök szép és igaz törvénye feljogosít. A fantáziának csakis az események csoportosításában engedtem némi csekély teret, s ott, hol a história összes adataival cserben hagy«. A hajmeresztő cselekvény képe hat szakaszban tárul föl az olvasó előtt. Elsőben katonai tanyán vagyunk, hol Caraffa tisztjei az iszákos Wéber jegyző fecsegéseiből és Szentiványi László hamisított ievelei alapján Tábori Erzsók felbérelésévei pokoli gonoszsággal készítik a hurkot az eperjesi hazafiak (Keczer András, Zimmermann, Rauscher, Pallásthy stb.) nyakára. Második szakaszban Keczer és családja családi és egyházi ügyekben tanácskoznak s a ravasz T. Erzsók kézbesíti Zimmermannak a Zrinyi Ilona nevére hamisított levelet, s a Zimmermann nevére költött választ, a mikor Caraffa tisztjei rátörnek a családra s elfogják Keczert, Zimmermannt s a többi »árulókat«-at. Harmadik szakaszban a vérbíróság van bemutatva, a lerészegített Wéber és Erzsók hamis tanuk kitanítása Caraffa által, az »árulók« kihallgatása és elítéltetése. Negyedikben Caraffa Görtz ezredessel a többi áldozatokat írja össze elfogatásra, majd a kivégzés van erőteljes drámaisággal feltüntetve. Ötödik szakaszban Lipót király előtt Szirmav és Radvánszky leleplezik Caraffa iszonyatossságait, kinek madridi követségéből nem lesz semmi. A hatodik szakaszban Caraíía bűnhődése, lelkiismereti furdalásai és halála van szinrehozva. Ebben a keretben a gyakorlott színműíró kitűnő dramatizáló erejével, ügyes helyzet- és jellem-festéssel van megszerkesztve a megrázó hatású drámai kép. Caraffa magyar gyűlölete, roppant hiúsága, irtózatos pénzvágya és állatias érzékisége mesterileg van festve. Másfelől a martyrok nemes, hazafias, hősies jellemét, különösen az ősz Keczer A. hősiességét tiszteletet parancsoló fenséggel domborítja ki szerző avatott keze. Gabányi »Caraffá«-jában az eperjesi martyroknak méltó emléket állított, s bizonyára sok olvasójában feltámasztja azt a vágyat, hogy e honszerető martyroknak emlék állíttassék, még pedig necsak az unokák szivében. A nagyhatású munkát protestáns olvasó közönségünknek is melegen ajánlhatjuk, bár nekünk úgy tetszik, hogy Gabányi Caraffájában a vallási gyűlölet motívuma nincs eléggé kidomborítva. ** Debreceni Főiskolai Lapok. E címmel a Magy. írod. Önképzőtársulat kiadásában ez év elejétől egy havonként háromszor megjelenendő ifjúsági közlöny kezdette meg pályafutását Debrecenben — nyomtatásban. Harminckilenc év óta adott ki az említett társulat irott heti közlönyt, míg végre most régi vágyát valósította s folyó évi február első napjától a lapot nyomtatott alakban fogja kiadni. Szerkesztője: Fél Boldizsár. A mutatványszám ügyesen van összeállítva. Leginkább szépirodalmi tartalmú. Debrecenben ez már a második ifjúsági lap. A Hittanhallgatók Közlönye az első, mely nyomtatásban idáig hoszszabb pályát futott meg. Sárospatakon, Pápán szintén vannak efféle ifjúsági lapok, valamint Pozsonyban is, melyek az ambitión kívül mindenesetre a tehetség kifejlődésére s a szép kultiválására hathatós rugóul szolgálnak.