Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-05 / 49. szám

mindig a pokol e kegyetlen feliratát látom: »hagyjatok fel minden reménynyel, a kik ide beléptek*. Dicsőfi monmondása az utolsóig igaz, de hozzátehetjük még, hogy nemcsak a valláserkölcsi élet lazaságát, hanem a különböző szekták lélrejövetelét is eredményezi a templomok és a lelkészek hiánya. Hogy alföldi nagyobb gyülekezeteinkben oly félelmesen terjed a baptismus és nazarenismus, azt első sorban annak tulajdoníthatjuk, hogy a lélekszámhoz képest feltűnően kevés a templom és a pap. Szinte az ujjainkra vehetjük, hogy hány ref. ekklézsiában van Magyarországon két vagy több templom, főleg ott, a hol nincs egyszersmind két külön egyház is, holott a lelkek száma felmegy 10—20 ezerre, sőt azonfelül is. Debreczen, Budapest, Hódmezővásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Mezőtúr, H.-Böszörmény. Szatmárnémeti, Miskolcz dicsekedhetnek két vagy több templommal, de még e helyeken is ugyancsak elkelne néhány imaház. Nem drága pénzen, nagy költséggel kellene nagy templomokat építenünk, hanem kisebbeket, a hol nem lehet mást, csak imaházakat, de minél többet. Nagyobb egyházainkban untig elég, sőt kell is, hogy legyen, a mi erőnket mutató egy nagy templom, a többi legyen kisebb, s nem sokba kerülő. Örülünk, hogy növekednek a sok templom hívei, így remélnünk lehet, hogy az Isten háza majd szaporodni fog s ez egyik remediuma lesz a korunkban hódító vallásos indifferentismusnak, szektáskodásnak és felekezetnélküliségnek. A több templomnak, több lelkésznek okvetlenül meglesz azonban egykor a maga helyes consequentiája, t. i. népes egyházainknak önálló parókiákká leendő felosztása. És ekkor virrad reánk egy jobb kor, ekkor folytathatnak a lelkészek nagyobb egyházaikban is igazi belmiszsziót. {J) Jótékonyság. N.-Kálién, a Görömbei Péter ev. ref. lelkész-esperes vezetése alatt álló két temetkezési társulat választmánya f. évi nov. 28-án elhatározta, hogy a szűk termés, drágaság s általában a mostoha időjárásra való tekintetből, a temetkezési társulatok szegénysorsú tagjai közt 40—40 koronát, együtt a két társulat szegényei közt 80 korona adományt fog kiosztani a közelgő karácsony ünnepek előtt, így akarván jótékonyságát éreztetni szegénysorsú tagjaival. — Ugyancsak N.-Kállón az ev. ref. egyház elöljárósága, 20 tehetetlen, elaggott ref. egyháztag között 37 frtot osztatott ki; 41 frt 28 krból pedig 12 iskolás fiúnak nadrágot, 8 fiúnak ujjaskákat, 2 fiúnak csizmát, 12 leánykának szinte ujjaskákat vásároltatott, a takarékpénztár alapítványából. Új imaház Budapesten. Budapesti református egyházunkban a lélekszám rohamos szaporodása folytán ismét újabb istentiszteleti helyről kellett gondoskodni, mert a meglevő templomok és imaházak nem képesek a híve ket befogadni. Az egyháztanács a VII Rózsa-utca 20. számú házában egy nagy termet bérelt, azt kicsinosíttatta, székekkel fölszereltette s istentiszteletre alkalmassá tette. Az új imaház felavatásai' hó 28-án ment végbe, mely alkalommal I'app Károly, az egyház II-dik lelkésze hirdette az Isten igéjét a csinos helyiséget egészen megtöltött közönségnek. A rózsa-utcai imaházban minden vasárnap este tartatik az isteni tisztelet. Most mar Budapesten a református egyházban öt templomban [Kálvintér, Fazekastér, Ó-buda, Zugló, hold-utcai (német)] és négy imaházban (kőbányai, hold-utcai, Erzsébet-körúti és rózsa-utcai), tehát összesen kilenc helyen hirdetik ref. hitvallás szerint az Isten igéjét. Ezek közül a hold-utcai, Erzsébet-körúti és rózsa-utcai imaházakban estéli isteni tiszteletek (a csúfolódok nyelvén: »éjféli misék*) tartatnak. S ez még mindig nem elég a szükségletnek. A József-város külső felében nem sokára ismét nyitni kell egy imaházat. Kegyes alapítványok N.-Kállón. B. e. Gulyás János a n.-kállói ev. ref. egyházra, gyermekei nem lévén, 500 Irtot hagyományozott. Az egyháztanács külön lapon örökítette emlékezetét. Uv kegyes alapítványt tett szinte a n.-kállói ref. egyházra özv. Toldy Györgvné 64 frtot. A presbyterium mind a két adományt hálás szívvel köszönte meg a megholt örököseinek, s az életben levő kegyes hagyományozónak. A nagykikindai egyház örömünnepe. Tiz éve hogy az omladinista szerbek főhelyén, Nagykikindán, a régi magyar Nagy-Kökényden az ott élő reformátusok önálló egyházzá szervezkedtek s lelkes papot nyertek Fekete Gyula személyében, a kinek Nagykikinda mellett még egy egész misszió kerületet bízott vezetésére az egyházkerület. Tíz év alatt a kikindai reformátusok nagyon sokra haladtak. Virágzó egyházi élet fejlődött ki, ref. magyar iskola létesült, mely a magyarság érdekében is rendkívüli sikerrel harcol. Az eredményekben gazdag egy decenniutn emlékére november hó 28-án ürömünnepet rendezett a buzgó ref. egyház, melyen Kiss Áron püspököt Szabó János esperes helyettesítette és rendkívül hatásos beszédet tartott. Fekete Gyula lelkész pedig megírta és felolvasta az egyház viszontagságos megalapításának s tíz éves fejlődésének történetét. Jól esett, hogy az örömünnepen a város szerb lakosossága is — élén a polgármesterrel — résztvett. (J.) Egyházkerületi főjegyző-választás. A dunántúli ev. ref. egyházkerületben üresedésben levő világi főjegyzői s világi tanácsbirói tisztség betöltésére vonatkozólag a püspöki hivatalhoz beérkezett szavazatokat november 29-én bontotta föl a szavazatbontó bizottság. Főjegyző lett a szavazatok túlnyomó többségével Molnár Béla székesfővárosi ügyvéd, eddigi egyházkerületi jegyző. A tanácsbírói tisztségre elrendelt szavazás eredményre nem vezetvén, az aránylag legtöbb szavazatot nyert három jelölt: Gelléri Szabó János. Pál ffy Károly és Segesdy Ferenc újabb szavazásra kit űzetett. A papi fizetések állami megjavítása, úgy látszik, ismét előbbre ment egy lépéssel. A Budapesti Hirlap legalább ezt újságolja e hó 1-i számában. Megemlékezve a protestáns egyházak ez iránt többször kifejezett sürgetéseiről kifejezi, hogy >ez méltányos és jogos kívánság is. És örvendünk, hogy végre a beszédek és csábítgató szónoklatok helyett végre gyakorlati intézkedés történt a protestáns lelkészek helyzetének javítása iránt. Megbízható for-