Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-28 / 48. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerkcsjsIÍÍNfg;: IX. keriilet, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok eimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszhi/ Vilitor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára !£() kr. Hit által, ingyen kegyelemből. Felolvastatott az f897. évi okt. 3i-én tartott reformációi emlékünnepen. Nem tudom valóban megtörtént-e, vagy csak a nép humora adomaként csinálta; de nagyon találó az a kis elbeszélés, a melyet nem rég dr. Zimmermann Pál bécsi ág. h. ev. lelkész egyik reformáció-ünnepi beszédében (»Mit köszönünk a reformációnak?«) olvastam. Mikor V. Károly császár 1530-ban — úgymond — az ágosta birodalmi gyűlésen meglehetős kellemetlen hangulatban ,volt, néhány, állítólag kóborló színjátszó azt a kegyet kérte, hogy a császári felség előtt ebéd után egy comedia muta-t, néma játékot adhasson elő. Ebben a j a— tékban egy lefátyolozott egyén lép fel, egy köteg görbe vesszőt hajít a földre és eltávozik. Utána tudósok jönnek s azon fáradoznak, hogy a veszszőket kiegyenesítsék s szépen egymás mellé rakják; minthogy azonban ez sehogy sem sikerül, fejcsóválva és bosszankodva távoznak. Erre egy szerzetes jelenik meg; látja a zavart s a fát meggyújta. Ekkor a néma játékban egy császárnak öltözött másik alak ugrik ocla, kardjával az égő csómora üt, hogy a tüzet eloltsa; de a tűz ez által még csak jobban éled s magasabbra csap. Majd a pápa siet oda s a két ott álló eclény közül az egyiket felkapva, annak tartalmát a tűzre önti. De sietségében ós félelmében nem az igazit, hanem a vizes korsó helyett az olajost kapta volt fel, a mire a lángok még jobban fellobognak s mindenki fejét vesztve ijedten menekül. Eddig a néma játék s benne a legrövidebbre fogva, a jegjellemzőbb vonásokban feltüntetve a a reformáció első története. A wittenbergi szerzetes tűzcsóvája felgyújtja a megkorhadt világot, felmelegíti a fásult sziveket, lángra lobbantja a hideg elméket, felégeti az iskolás theologia »görbe vesszőita és megvilágítja azt a régi, de elfelejtett s járhatatlanná tett egyenes utat, a mely a mennybe vezet. Es ezt a tüzet semmiféle ellenségeskedés sem tudja eloltani. Csak még hatalmasabban lobog az fel, ha akár fegyver üt rá sziporkázó zsarátjára, akár mártyrok vérébe akarja belefojtani égrecsapó lángjait az inquisitio, akár pedig a sötétség ós szolgaság daemonai törekesznek kifújni. Veszedelemnek csak abban az egyetlen esetben van kitéve, mikor a csendes elaltatási szándók, vagy a közönyösség kezdi rá terítgetni szürke hamuját. A némajáték színészei a történetet csak addig látták, a mikor a szerzetes által meggyújtott tűz lángjai mind erősebben csaptak fel s mindenki a fejét vesztette e rettenetes jelenségre ; de azt már nem látták meg, hogy ez a tűz elégette ugyan »a fát, szénát, pozdorját«, de kiválasztotta »az aranyat, ezüstöt, drágaköveket« (I. Kor. III. 12.) és hogy azon a fundamentumon, a mely egyszer vettetett és a melyen kívül senki más fundamentumot nem vethet, egy új szellemi világot teremtett Istennek ez a választott embere. »Micsoda idők!« — kiált fel ifjú lelkesedéssel Hutten Ulrik, ki szivével együtt kardját is felajánlja Luthernek — »micsoda idők! A tudományok és a művészetek virágoznak. A lelkek szabad léget szívnak! Óh, de jó élni!« s a nürnbergi népköltő, Ilans Sachs magasra ajzott lanton dicsőíti a »Wittenbergi fülemilétcc s bíztatja, hogy csak énekelje égi danáját. Istennek ingyen kegyelméből a Jézus Krisztusban való hit által igazul meg az ember s »az egyháznak egyetlen igazi kincse a szent evangélium az Istennek fenségéről ós kegyelméről « (Luther 62. tétele). Ez az alaptétel, a melyből a reformáció kiindult és a mely annak idején az apostolok által is hirdettetve, arra volt hivatva, hogy megváltsa a világot s annak üdvösséget adjon. Bármit mondjanak is a bölcselők, a világ-