Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

talába Szana Tamáshoz (Bástya-utca 11. sz.) küldendők, a mely azok gondos megőrzéséről és köszönettel való visszaküldéséről gondoskodik. ** Arany János tanársága Nagy-Kőrösön. Irta Benkó Imre. Szilágyi Sándor előszavával. Nagy-Kőrös, 1897. Ottinger Ede nyomása. 184 lap, ára 80 kr. Kapható szerzőnél. — Ebben a kis monográfiában Benkó Imre nagykőrösi ref. fogimn. tanár becses adalékokat szolgáltat egyrészt az Arany-irodalomhoz, mely újabban örvendetes emelkedésnek indult; másrészt a nagykőrösi gimnázium és tanárok történetéhez s ez által a protestáns tanügy múltjához. Arany János nagykőrösi életének, tanári és irodalmi működésének s annak a kedélyes társas életnek érdekes rajza olvasható e munkában, mely az ötvenes években híressé tette Nagy-Kőröst és iskoláját. 1851-től 1860-ig, míg Arany ott tanárkodott, Nagy-Kőrös városa bizonyos tekintetben központja volt a magyar irodalomnak. Tompa, Gyulai, b. Kemény, Csengery stb. gyakran ellátogattak Aranyhoz, kinek társaságában akkor Szász Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Mentovich Ferenc stb. tanárkodtak Nagy-Kőrösön. Szerző ennek a kilenc esztendőnek pontosan elmondja úgy külső és hivatalos történetét, mint azt a rendkívül érdekes irodalmi és kedélyes társas életet, melyet Arany és társai folytattak. Különösen érdekesek s nagyrészt újak az Aranyra vonatkozó társas életi apróságok, a napi tréfák, élcelődések és versek, melyeket szerző gondosan összegyűjtött. Itt olvasható pl. Aranynak »Disznótor« című humoros költeménye, melyet a Szilágyi Sándor malacára írt; az az eredeti »Névnapi köszöntő«, melyet csoportrímes versben Mentovichnak Arany és Szász Károly akként készítettek, hogy a két felső sort mindig Arany, a két alsót Szász Károly írta. A könyv második felében szép jellemzés olvasható Arany tanári működéséről, példás rendtartásáról, vonzó előadásáról, kitűnő tanítási modoráról s tanítványainak iránta való ragaszkodásáról. E könyv kiadásával hasznos szolgálatot tett Benkó az irodalomtörténetnek s különösen az Arany-irodalomnak, mely még mindig várja az Arany életíróját. A könyv tiszta jövedelmének fele része a nagykőrösi Arany-szobor alap javára fordíttatik. Melegen ajánljuk nemcsak az irodalomkedvelők, de minden művelt magyar ember pártoló figyelmébe. EGYHÁZ. Amerikai magyar református egyházaink és hitfeleink szépen haladnak a szervezkedés és erősödés útján előre. A rájok felügyelő missziói bizottság október 5-én tartotta negyedévi gyűlését Pittsburgban, a melyen a magyarokra nézve a következő fontos határozatok hozattak. 1. »Őrálló« című lapjok, melyet Kalassay Sándor bridgeporti lelkész szerkeszt s a melynek megjelent példányait, Bev. A. G. Whitner mutatta be a gyűlésnek, kedvező hatást tett s valódi örömet keltett, mint a haladásnak egyik jele s mint nagyfontosságú dolognak a további pártolása határoztatott el. 2. A trentoni és mount-carmeli lelkészi állások betöltése ügyében a már jelzett értekezletnek határozatát elfogadta a bizottság s Csánfordy Ferenc és Kuthy Zsolt meghívását helyben hagyta s részükre az útiköltséget kiutalványozta. 3. A chicagói cseh misszionárius, C. V. Molnár, megbízatott, hogy South Chicago magyarországi származású tót ajkú ref. lakosait is ellássa addig, a míg a bizottság képes lesz magyar misszionáriust küldeni South Chicagóba. 4. Tárgyaltatott az önálló magyar egyházmegye (Hungárián classis) ügye s kedvező véleményre talált; de mivel e dologban az illetékes egyházmegyéknek is van beleszólása, az ügynek végleges elintézése a januári gyűlésre halasztatott. E tárgygyal összeköttetésben a »Bef. Churh Messenger* (az amerikai ref. egyház hivatalos lapja) nagyon szépen emlékezik meg a magyar misszióról, egy szerkesztői megjegyzésben ugyanis azt mondja; »Nagy öröm segíteni azokat, a kik segítik magukat!« Helyesen mondja erre az »Őrálló« : Igyekezzünk megérdemelni ezt a dicséretet. Mi pedig, a kik innen a távolból szemléljük a dolgokat, úgy látjuk, hogy Amerikába szakadt hitfeleink egy Ferenczy, Harsányi, Kalassay s a többi misszionáriusok buzgó és tapintatos vezetése alatt híven és diadalmasan harcolják a nemes harcot, melyet Krisztus az ő igaz követőitől mindenütt megkíván. A hegyaljai egyházmegye kettéválása. A tiszai ág. evang. egyházkerület egyik régi egyházmegyéje, a hegyaljai egyházmegye, mely 155 év óta áll fönn, a mult évben az adminisztráció könnyítése végett kimondotta, hogy ketté óhajt válni. Határozatát előbb az egyházkerület, majd az egyetemes konvent is jóváhagyta. Most a hegyaljai egyházmegye Miskolcon közgyűlést tartott, hogy kettéválása előtt a szükséges személyi változásokat, pénztárt, levéltárt és a közigazgatás egyéb ágait illetőleg megtegye a szükséges intézkedéseket. A régi egyházmegyéből január elsejétől fogva kettő lesz, úgymint á hegyaljai és a tiszavidéki. Az előbbihez tartozik: Miskolc, S.-Arnót, Diósgyőr, Sajó-Karap, Fancsal, Szántó, Hernád-Vécse, Stoósz, Bánk, Kemence, Csanálos és Tállya egyházak, a borsod-hevesi, jászkun-szolnoki és borsod-gömöri misszió körök; az utóbbihoz: Tokaj, S.-A.-Ujhely. Pazdics, Sókut, Mernyik, Klazdány, Uj-Klenóc, Kölese, Nagybánya, Nagy-Károly, Nyíregyháza, Debrecen, Nagyvárad egyházközségek, továbbá az ungvári, a munkácsi, a máramarosszigeti, a nyiregyházvidéki, debrecenvidéki, nagy váradvidéki és sarkadi misszió-körök. A nagykanizsai ev. ref. missziói egyház október 31-én tíz éves fennállásának megünneplésére hálaadó isteni tiszteletet tartott, a melyen Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző is részt vett s szép egyházi beszédben fejtegette a protestantizmus feladatait, majd a híveket összetartásra, áldozatkészségre buzdította. Seregély Dezső m. lelkész az egyház történetét írta meg és olvasta