Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

érdekre nézve, ha a többi theol. akadémiák példájára, a budapesti is behozná az évenkénti Értesítők kibocsátását. Szerzőnek — mint maga mondja — csaknem egészen új csapáson kellett haladnia, mert e tanintézet történetével Török Pálnak, az örök érdemíi alapítónak »Korrajzok« című munkáján kívül, az irodalomban senki sem foglalkozott. Ezért legnagyobb részt saját kutatásaira és gyűjtésére volt utalva szerzőnk, kinek munkáját azonban nagymértékben megkönnyítette s a hitelesség és közvetlenség jellegével ruházta fel az a körülmény, hogy ő ez intézet életét és történetét, mint tanuló és tanár, közvetlen szemléletből immár 25 év óta ösmeri. A budapesti theol. tanintézetet épen úgy, mint napjainkban a kolozsvárit, a theol. tudományos képzés és az egyház közérdekének kétségtelen követelménye s egy hatalmas teremtő és szervező kéz fáradhatatlan munkálkodása és agitálása létesítette. Hogy egy theol. intézetnek sokkal inkább helye van egy, egyetemmel bíró s a tudományos kutatás minden eszközeivel rendelkező központban, mint egy, különben igen derék vidéki városban, ezt bizonyítani fölösleges, tagadni lehetetlen. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy még a minden tiszteletreméltó történeti hagyományoknak, sőt mondhatnám jogoknak is, engedni kellett a közérdekkel, a közszükséggel szemben. A ki áttanulmányozza Kecskemét és Pest küzdelmeit, nagyon sok rokonvonást és anologiát találhat Nagy-Enyed és Kolozsvár szemünk előtt lefolyt harcaiban. A 42 éves budapesti theol. akadémia gyökérszálai azonban egy egész századra nyúlnak vissza. Épen tavaly volt 100 esztendeje, hogy a nagy Vay József, ugyanaz, kitől az egyetemes lelkészi nvug- és gyámintézet eszméje is származott, az 1796-ik évi ref. konventre egy »mixta universitas* részletes tervét nyújtotta be, mely szerint a magyarországi két prot. és görögkeleti egyház együttesen állítana fel Pesten egy közös főiskolát. Mint előre lehetett látni, a terv csak terv maradt, az ágostai hitvallásúak és görögkeletiek már a kezdet kezdetén félrevonultak. Az eszme azonban nem halt meg, csak aludt. Életre keltette a nagy Török Pál, ki mihelyest pesti pappá lett, megkezdte azon másfél évtizedre terjedt nagy és küzdelmes munkát, melyet végre is diadal koronázott. A dunamelléki kerület magáévá tette az ügyet s 1840-ben Fáy András* részletes munkálatot készített a felállítandó főiskola tárgyában. Ugyanez évben gr. Zay Károly, ágostai hitv. evang. főfelügyelő, felveti az »egyesült protestáns főiskola* eszméjét, mely az akkori idők szelleménél fogva mindkét testvéregyháznál nagy örömmel fogadtatik. Csak* Fáy András nevével kapcsolatban szükségesnek látom felemlíteni, hogy a polgári és egyházi közélet ezen elsőrangú munkájának s a prot. unió őszinte barátjának, szintén a 40-es évek elejétől van egy másik idevágó munkálata »Észrevételek a pesti egyetemhez ragasztatni javaslott prot. hittani kathedrákra nézve* cím alatt, melyet Ballagi Aladár ezen Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1879. évfolyamának 146 — 150 lapjain közölt. Ezen munkálat szerint Trencsénmegye folyamodott a királyhoz, hogy a Pesten fennálló egyetemhez a protestánsok részére theologiai kar állíttassék fel, a folyamodvány az egyetem magistrátusához le is küldetett s hamar megalakul a »Pesti protestáns főiskolai választmány*, Heténvi János (és nem Pál) koszorúzott szervezeti- és tanterve is létre jő; a szabadságharc viharai aztán ismét megakasztják a szép sikerrel biztató kezdeményezői munkát. Az elszakasztott fonalat ismét Török veszi fél és fűzi tovább. Évekre terjedő kemény munka és keserű harcok után végre 1855-ben nemcsak engedélyt nyer gr. Thun minisztertől a pesti »evang. theol. tanintézetre*, de ugyanezen év október hó 10-én meg is nyitja azt. Egyik kezében a vakoló kanál, melylyel épít, másikban a kard, melylyel a kecskeméti meg-megújuló támadásokat veri vissza. Az intézet, címéből is láthatólag, mint egyesült protestáns (kálvinista és lutheránus) theol. tanintézet alapíttatott, a két testvéregyház felügyelete és pártfogása alatt állt, mindkét egyházból voltak tanárai és növendékei; az ág. hitv. testvérek azonban, pénzügyi nehézségekre hivatkozva, 1866-ban megszakították a közösséget ez intézettel, mely azóta tisztán a dunamelléki ev. református egyházkerület theol. akadémiája. Ekkép — fájdalom — jó időre megsemmisültek azon szép remények, melyeket a 40-es évek nemeslelkü tervezői és az 50-es évek lelkes alapítói e közös tanintézethez, mint az unió bölcsőjéhez kapcsoltak. De nem vázolom tovább e fanintézet történetét, melynek lapjain a Török Pál és Ballagi Mór nevei arany betűkkel tündöklenek. Ez a két nagy ember emelte a fiatal intézetet a régi múlttal és névvel bíró többi theol. akadémiák teljesen egyenrangú társává; a mostani vezetők és tanerők pedig nemcsak kegyelettel őrzik a drága örökséget, de úgy anyagilag, mint szellemileg folytonosan fejlesztik és erősítik azt. Szőts Farkas munkája két részre oszlik. Az intézet múltját négy fejezetben, 61 lapon, jelenrajzát pedig tíz fejezetben, 81 lapon adja elő. Mindenütt élénken és világosan, folyton a hiteles adatokra támaszkodva ír; különös érzékkel az iránt, hogy semmit el ne hagyjon, a mi szükséges, és semmit ne adjon, a mi fölösleges. A budapesti tlieol. akadémia múltjáról és jelenéről a legtisztább és leghűbb képet nyerjük munkájából. Bárha — saját nyilatkozata szerint — igen rövid idő állt is rendelkezésére s így hevenyészne kellett írnia, szerintem nincs szüksége sem megbízóinak, sem kritikusainak az előszóban kért elnézésre. Részemről legalább ugyanilyen elösmeréssel nyilatkoznám munkájáról akkor is, ha az, előttem teljesen közönyös, sőt idegen szerző alkotása lenne, és ha egy tőle egészen független lap számára is küldeném is be kritikámat. Kassa Révész Kálmán. annak tárgyában Schedius professzor elnöksége alatt egy bizottság is kineveztetett. Fáy András az egész mozgalmat a protestánsok s különösen a felállítandó pesti prot. főiskola ellen, a r. katholikusok részéről tett sakkhuzásnak tartja s ilyen felfogással, nagyon természetesen, a leghatározottabban ellene nyilatkozik a trencséni indítványnak. Mai nap, mikor ismét napirendre, illetőleg szóba került az állami prot. theol. fakultások felállítása, kiválólag szükséges a Fáy András fejtegetéseit elolvasni és azok felett gondolkozni.