Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

Beszéltem több árvaházból kikerült egyénekkel. Azt gondoltam, hogy ezek majd ömlengenek a hálától s áldják a jótéteményt, melyben részesültek, óh! nem! inkább vad gyűlöletet káromolt ajkuk, konok irigység égett minden szavukból a gazdagok ellen. A jótéteményt, melybe részesültek. azt mondák »egy falat> mit a kutyának dobnak*. Egy szóval úgy találtam, hogy a kaszárnya-rendszerű árvaházból kerültek szive sivár, lelkük kétszínű, munkába hanyatlók s minden izgatásnak kész szolgái. Ezek az én tapasztalataim. Változtassuk meg az árvaházak rendszerét. Tegyük azokat a mezőgazdasági munkások és munkásnők nevelőintézeteivé. Neveljünk azokban egy új munkás osztályt, mely becsületérző, vallásos és hü legyen. Mely szerény igényekkel keresményét megtakarítja s a vett jót nem felejti el, azt megköszöni. Az árvaházakat először építsük egyszerűen és abba hozzuk be a családi rendszert, de valósággal és nem névleg, vagyis nem úgy értem a családi rendszert, hogy egy tanítóra bizok 6—8 árvát s ez képez egy családot, hanem, hogy az árvákat beolvasztom a családba. Leírom egyszerűen az én nézetemet. Építek egy földmives lakóházat, melyhez legyen 4 kat. hold föld. E lakásba helyezek egy egyszerű igen értelmes becsületes földmíves férjet és nőt. A lakosztály lehető egyszerű legyen. E családhoz adok 6 fiút, 6 leányt. Így lesz családi nevelés. Egész kis telepet lehet így teremteni. A férfi és nő aztán munkával nevelnék a gyermekeket. Iskolába járatnák. A 4 hold föld kertészetileg lenne kezelve. Baromfitenyésztéssel, egyszerű házigazdaság lenne, melyben a gyermekek folyton foglalkoztatva lennének. A nagyobbak pedig erejükhöz mérten már napszámba is elmennének. Ruházatuk olyan lenne, minő egy szegény földnépe család gyermekeié szokott lenni. Iskolába járnának, az elemi képzettség elnyerése végett, de nagy gondot fordítanánk a kézi ügyességre, a faragásra, a női kézimunkára. A kertészeti összes teendőket végeznék. Mikor a fiú-leány a 14 évet betöltené, akkor mind a fiúk, mind a lányok elszegődtetnének cselédeknek. így nyernénk hü cselédeket. Legyen meggyőződve mindenki, hogy így az egyszerű józan gondolkodású, vallásos család által nevelt árvák boldogok lennének, s a társadalom hasznos tagjai. Gondolkodjunk csak felette, s ha elfogadjuk, bizony minden megye felszedhetné az utcáról az árvákat s a család kebelébe téve, a munka által jó munkásokká, s munkásnőkké lennének nevelve. A mai árvaházi rendszer nagy igényt ád a gyermeknek s megélhetési eszközt meg nem ád. Neveli őket tudorokká, iparosokká, kereskedőkké, de pénzt nem ád hozzá. Neveljük őket mezőgazdasági munkásokká, hol csak ép kéz-láb kell, és adtunk nekik biztos jövőt. És ha rávetjük szemeinket a mostani mezőgazdasági munkások gondolkodás módjára, a cselédek, cselédnők erkölcsi állapotára, bizony nagyon szükségesnek tartjuk, hogy az árvaházak kiválóan cselédeket és cselédnőket neveljenek. Magyar Földmives. TÁRCA. Sántha Károly költeményeiből. — Mutatványul szerző sajtó alatt levő gyűjteményéből. — 1. Mit olvasok a csillagokban ? Feljöttek a szép csillagok. S mind oly gyönyörűen ragyog. Fényes betűk a tiszta égen, Ott álltok némán régesrégen, Mint hieroglif, mint titok, Könyv, melyet bölcs föl nem nyitott. Magas mennyből a bölcs elméje Előbb leszédül, mint fölérne, S nem olvashat a csillagokban ; Csak a szív, mely gyönyörtül dobban, Csak a szív érzi, hogy mi édes: Neved olvasni ott, Fölséges! Roppant világok alkotója, Igazgatója, fentartója, Téged, kit véges ész nem ér fel, Lát a hit tisztán sas-szemével. Léted az ész kutassa bár, Szeretet az, mi megtalál. Fogadd hálámat, óh fogadd, Hogy megtaláltatád magad! Hatalom, jóság a neved, Te vagy a tiszta szeretet, Az egy örök, változhatatlan -— Ezt olvasom a csillagokban. II. Éji úton. Hallgatag szép nyári éjjel Hullanak a csillagok; Nézem őket fájó kéjjel, A mint némán ballagok. Mennyi csillag vonta fénybe Arnyékéltem útjait. S mind lehullott néma éjbe, Egy ragyog csak még, a hit.