Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

> Cinnabarit (cinnober) HgS. A cinnober cochenillevörös, néha skarlátpiros és innen származik görög neve: líinnabari is, a mi annyit teszen, mint sárkányvér. A cinnober gyémántfényű ; áttetsző vagy egészen át nem látszó is; karca skarlátpiros. Ritkán képez szép kristályokat, hanem inkább csak kristályos, tömött vagy földes darabokat; törése egyenetlen.« A cinnober ritkán található nagyobb mennyiségben, hanem inkább csak ércerekben és menetekben vaskosan és hintve, vagy itt-ott kisebb fészket képezve, pl. Selmec és Rozsnyó mellett. Nagyobb mennyiségben, félevetekben vagy fészkekben fordul elő nálunk a szepes-gömöri érchegységben (Szlanán), bol néha termés-higanyt is sár körül, továbbá Krajnában (Idrián), Spanyolországban (Almádén) és Californiában (Üj-Almaden). Hátrább a kőzettanban 139. lapon: »Vizsgálva a gneiszt, ugyanazokat az elegyrészeket találjuk, melyekkel a gránitnál ismerkedtünk meg. csakhogy itt a csillám bizonyos rétegekben van elhelyezve, mi a többi elegyrészek réteges elhelyezését is okozza. A gneisz a rétegek irányában többnyire könnyen válik szét. hasad, tehát palás-szövetű, holott a gránit tömeges«. 9. A mathematikai és physikai földrajz elemei. A gimn. III. osztály számára. Írták Scholtz Albert és Ráth Arnold. II. kiad. Budapest, 1894. A természetes övek hőmérsék változásainál, többek közt, ilyen stílussal írnak a 11 —12 éves, kezdő phvsikusoknak: »Azon vonalakat, melyek az ugyanazon középhőmérsékkel bíró helyeket egymással összekötik, isothermáknak nevezzük. A mellékelt kép isothermái meggyőzhetnek arról, hogy a természetes övek még akkor is, ha a föld emelkedése által okozott eltéréseket figyelmen kívül hagyjuk, felette nagyon eltérnek a mathematikai övektől. Ez eltérés a száraz és viz földünkön való egyenlőtlen elosztásának, azoknak egymáshozi viszonyának s a tenger- és légáramlásoknak következménye. Az ugyanazon isotherma altal összekötött pontoknak vagyis az egyenlő évi középhömérsékkel bíró helyeknek azonban az egyes hónapokban, vagy évszakokban nagyon is eltérő középhőmérséke lehet. Innen van, hogy az évi középhőmérsék ugyanazonosságát feltüntető vonalak nem egyeznek azokkal, melyekkel azon helyeket összekötjük, a hol egyenlő téli, vagy egyenlő nyári középhőmérsék tapasztalható. Az egyenlő téli középhömérséket feltüntető vonalakat isochimenáknak — az egyenlő nyári középhömérsékü helyeket összekötő vonalakat pedig isothenálcnak nevezzük.« stb. Hát még, a hol ábrás leírások és mathematikai lehozatalok vannak, mint pl. a föld mozgásánál és a föld állásánál a naprendszerben? De elég a fennebbi idézet arra nézve, hogy kimondjuk: vagy még jobban egyszerűsíteni kell ezt a tudományágat, vagy ba nem lehet: akkor nem is tárgyalható a fejletlen III. osztályosoknak — ilyen alakban és ilyen terjedelemben heti két órán. 10) Az állattan kézikönyve. A középiskolai felsőbb osztály számára dr. Thomé 0. W. tankönyve tekintetbe vételével írta Paszlavszky József. III. egyszerűsített kiadás. Budapest, 1893. Ezen egyszerűsített kiadásban ilyen egyszerű stílusok vannak, mint pl. az 55. lapon: gerincetlen állatok idegrendszerének központi része mindenkor idegsejtek csoportjaiból, úgynevezett idegducokból (ganglion) áll, melyek a bélcsatorna kezdetén, a garat fölött (garatfölötti dúcok) és alatt (garatalatti dúcok) vannak és a garatot nyakravaló módjára övedző idegfonál (garatgyürü) kapcsolja őket egymással össze. A sugaras alapterv szerint alkotott állatok (medúzák, tüskés bőrűek) garatgyürűjéből a test sugarainak megfelelő (négy vagy öt) számban idegfonalak erednek és a test különböző szerveihez menve, elágaznak. A szimmetriás testű és szelvényekből alakidt férgek és izeit lábúak garatalatti dúcához még, többnyire a szelvények számának megfelelő páros dúcok járulnak, melyek idegfonalakkal összekötve, a hasoldalon idegláncot alkotnak*, stb. Alább: »Duc-idegrendszer. A gerinceseknek a központi idegrendszeren kívül még egy ideg-ducokból és idegrostokból álló idegrendszerük, melyet, bár az agyvelővel és gerincvelővel számos ideg révén kapcsolatban van, bizonyos önállóság illett meg: ez a duc-idegrendszer, melyet régebben sympathicus vagy együttérző idegrendszernek neveztek, mert ismervén működését, azt hitték, hogy az emberi sympathia ebben gyökerezik. A duc-idegrendszer főrésze a nervus sympathicus, mely a gerincoszlop hoszszában húzódó, dúcokkal megszakított, ket idegfonalból áll. (46. ábra.) A dúcok mindegyike kapcsolatban van egy vagy két idegfonal révén a legközelebbi gerinc-ideggel. A két hosszanti fonalból eredő idegek fonatokat alkotnak, melyek az ereket követve, a mellüreg és hasüreg zsigereit ágazzák be. Ez idegrendszer általában a sima izomrostokat látja el idegekkel, melyek a zsigerei mozgatását vannak hivatva végezni. Ez idegrendszer dúcai a zsigerek mozgató központjai. A sziv, a gyomor és a bélcső mozgása, vagyis azok a mozgások, melyek sem akaratunktól, sem a reflexhatásoktól nem függenek, a sympathicus idegrendszer hatása alatt jönnek létre*. És így tovább az idézett szakasz még hátralevő hét nyomtatott sorában, sőt végig a 300 lapra terjedő egész könyvön ; mert pl. a 259. lapon, többek közt ezt olvashatjuk: »A remeterákoknak (Pagurus) farkukon nem fejlődik védő páncél/o/c< stb. Jó volna-e, ba a mindennapi életben így beszélnének: A lányokwa/c rózsabokra/cow nem fejlődik illatos virágzó/e ? És ezen könyvvel még hét fő-és 2—3 mellékfantárgy mellett heti három órán kell a 15—16 éves VI. osztályos tanulónak magát agyoncsigázni, »duc idegrendszerét« tönkretenni s a »nervus svmpathicussal« végkép megutálni azt a máskülönben vonzó állatországot, melyet egy Hermán Ottó vagy egy Brehm Alfréd oly érdekes leírásokkal és szép nyelvezettel tudnak a »laicus« közönséggel is megkedveltetni. Nem lehetne az iskolákban, illetve a természettudományi tankönyvekben őket követni ? S ha valami oknál fogva csakugyan nem lehet: akkor az antik és modern nyelvek grammatikái és segédkönyvei rehabilitálva vannak ! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, evang. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. A kutatás és a vallás. Még nem is régen a tudományos kutatást végzetesnek tartották a vallásra, a keresztyénségre nézve. Sőt mondhatjuk, az iskolázott emberek nagy része még ma is hiszi és vallja, hogy a tudomány szép csendesen, de kérlelhetetlenül lebontogatja a vallás elavult, romladozó templomát. Ámde a büszke kérdés, hogy a tudományos embernek nincs szüksége vallásra, immár sokat vesztett erejéből. Az a roskadozó épület, melynek teljes ledöntését kilátásba helyezték, szilárdan áll. Az a fárasztó nagy munka, melyet a rombolásra fordítottak, ép az ellenkezőt