Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-14 / 46. szám

szere; s végül a cura pastoralis minden ágának gyakorlása a lelkész részéről. Sokszor voltak már ezek tárgyalva; de arról az oldalról még nem voltak megvilágítva, a melyről én szándékozom ezeket bemutatni. Látom itt a felséges eredményeket. Az élet, a tapasztalat igazolja azokat, a miket mondani fogok. I. Amerika a szabadság hazája. Itt mindenki érezheti a szabadság éltető levegőjét. A legutolsó kézimunkás épen úgy kifejezést adhat gondolatainak és érzelmeinek, mint a szenátor. Ember és ember között itt nincs különbség. Itt valóban mindenki annyit ér, a mennyit egy vagy más téren produkálni tud. A ki kevésbbé tudja tehetségeit érvényesíteni, az lent marad a föld porában. A ki fel tudja használni eszét és szorgalmas, az a tömés; fölibe emelkedik. A kunyhó itt ép úgy aclhat férfiút a köztársaság elnöki székébe, mint a paloták bíboros és bársonyos bölcsői. A szabadság azonban nemcsak a politikában van meg. Megvan ez a vallási és egyházi téren is. líiki annak a felekezetnek tagja, a melyikhez csatlakozik. (Közel 50 nagyobb felekezet van. L. Worldalmanach. 1897.) Sőt az, ki képes magának híveket szerezni, alkothat új vallásfelekezetet, csak tanai az állam törvényeivel ne ellenkezzenek. Az a kérdés tehát, hogy itt, a hol ilyen szabadjára vannak az emberek, miként lehet mégis hatalmas egyházakat fentartani, és hogyan magyarázható meg az, hogy az egyháztagok az egyházi, még peclig nagy egyházi terheket szívesen hordozzák? Hisz odahaza, mivel az állam nyújt segédkezet egyházi törvényeinknek a végrehajtásához, még a felekezetenkívüliséget megengedő törvény életbelépte dacára is biztosabbnak látszik az egyház helyzete, mint itt, a hol irott törvényekkel egyházi acló fizetésre, vagy valamely egyházhoz való tartozásra senki sem kényszeríthető. De ez a biztosabb helyzet csak látszat. Mert a valóság az, hogy itt szilárdabb alapon nyugszik az egyházi élet, mert itt a hivő egyháztagok szive az alap. Erre az alapra építenek itt mindent. A törvények kényszere helyett a lelkiismeretre, az erkölcsi kényszerre támaszkodnak az egyházak vezetői. S a kikkel szemben ez nem vezet eredményre, azokat excommunikálják. Ezért érnek el itt oly nagy eredményeket az egyházaknak úgy belső, mint külső építésében. Természetes tehát, hogy minden egyház arra törekszik, hogy az alap szilárd legyen. Arra, hogy minden egyes tag meggyőzőclésszerűleg, szive szerint legyen tagja az egyháznak Arra, törekszik minden egyházközség lelkipásztora, hogy a hivők mintegy kézen fogva vezettessenek s a lelki gondozást már elkezdi a gyermekekkel szemben. Arra törekszik minden egyes lelkész, hogy a gyermekek az egyház iránti szeretben neveltessenek fel, hogy — úgy szólván — saját szemeivel lássa fejlődni a gyenge csemetéket s maga óvja minden rossz, kártékony befolyástól. Ezt a célt szolgálják a vascirnapi bibliai iskolák. A vasárnapi iskola intézménye* nagy befolyással van az amerikai vallásfelekezetek felvirágzására. Főcéljuk, hogy a gyermekeket korán vallásosságra szoktassák s beléjök oltsák a sajau vallásfelekezetük iránt való lelkesedóst. Az elv, a melyen alapszik, Jézusnak az az utasítása : )>Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa!« De nagyfontosságú azért is, mert már itt szoktatják őket jótékonyságra, alamizsnálkodásra s a templomok szeretetére. S ki merné mondani, hogy nem a helyes úton járnak amerikai testvéreink ? A gyermekeknek olyan lelki gondozása után, a minő nálunk van odahaza, senki nem várhat nagy eredményeket. Nálunk beleszületnek a felekezetekbe s törvény gondoskodik arról, hogy bizonyos ideig mindenki annak a felekezetnek tartozik tagja lenni, a melyikben született. Itt, senki nem kényszeríthet senkit, hogy vallásfelekezetileg hová tartozzék. Mondjuk meg nyíltan, hogy a gyermekek vallásos nevelése odahaza nem elég gondos, nem elég intensiv az iskolákban. A tanítói kar, ha megteszi is azt, a mit tehet, tömérdek teendői között nem fordíthat oly gondot a vallásos nevelésre, mint azt a clolog természete megkívánná. Nem akarom bírálat tárgyává tenni az eredményeket, ele az világosan áll előttem, hogy mindaddig, míg a vasárnapi iskolák felállítása az egész vonalon meg nem történik, addig azok a kívánatos reformok, a melyekről oly sokat beszélnek, meg nem valósíthatók sem az anyagi, sem a szellemi téren. Mert valóban igazsága van a jezsuita rendnek, mikor azt mondja: »adjátok nekünk gyermekeiteket hétéves korukig s majd mi gondoskodunk arról, hogy katholikusok maradjanak !« Igen, a gyermekek gondosabb vallásos nevelése s lehetőleg a lelkészek általi nevelése a megújulni akaró egyháznak elodázhatatlan kötelessége, mert ott, a hol a szívek vallásossá növelésére nem sok gondot fordítanak: a hívek sem sokat törődnek az egyházzal, s vagy a felekezetnélkülisóg örvó* Az Egyesült-Államokban van 123,173 vasárnapi iskola, a melyben 1.305,939 tanító és tanítónő tanít, 9.718,432 gyermeket.