Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

júniusban meglátogat S mivel az angol főnemesség túlnyomó része vallásos és az egyház iránt érdeklődik, el lehet gondolni, hogy ezeknek jelenléte mennyire emeli a májusi meetingeknek úgy külső, mint belső fényét és hatását. Mint mondók, a májusi meetingek alkalmával minden vallásos társulat ünnepel, illetőleg összejövetelek tart. Ezek időtartama a legkülönfélébb. így a brit-syriai iskola-egyesület elvégezi a dolgát egy összejövetelen is, de már például a londoni vagy a baptista misszió naponként 2—3 ülés mellett is egy hetet, sőt több időt, is igénybe vesz. Nagyon természetes, hogy minden gyűlésen részt venni lehetetlen, mert megesik, hogy egy ugyanazon időben 3—4—10 összejövetel is van. De nem is szükséges mindig ott lenni, mert hisz a titkári jelentéseket rendesen kinyomatják és terjesztik, azokból mindent meglehet; tudnunk, a mi iránt érdeklődünk, csak úgy, mintha jelen volnánk az ülésen, hol a titkárok úgy is ugyanazon nyomtatványból olvassák fel jelentéseiket, melyek a Társaság évi működéséről számolnak be. Különben is, ha elnézünk egy nagyobb missziótársulat ülésére, fogalmat nyerhetünk a többiről is, mivel ez ülések lefolyása szigorúan szabott alakban történik és mivel egy ugyanazon dologról Krisztus országának e földön való megépítéséről beszélnek száz kúlönféle alakban, hasonlatosak is egymáshoz. Arra azonban ügyeljünk, hogy ideje korán betelepedjünk az Exeter-Hall-ba, a hol tartatnak majdnem az összes nagyobb társulatok gyűlései, mert bár e csarnok 5000 embert is befogad, kiszorulunk. A ki csak félórával érkezik az ülés kezdete előtt, még álló helyet se kap. Az ülés kiszabott időben pontosan megkezdetik. Belép legeiül a chairman (az elnök), ki igen fontos személyiség. Követik az ünnepi szónokok, kik között nem egy általánosan ismert népszerű alak, annálfogva élénk tetszésnyilvánításokban részesül. Miután ezek elfoglalják a számokra fentartott helyet, énekelnek és a Szentírás egy részét olvassák fel, azután következik egy meglehetősen hosszú ima. Ekkor jön a hivatalos . elintézendője a gyűlésnek: a titkár felolvassa az évi működésről szóló jelentést és a pénztárnok számol a társaság vagyonáról. Mint említők, ezek a jelentések már ekkor közkézen forognak nyomtatásban is, úgy hogy ritkán lehet hallani szabadon előadott jelentést, a melyben ritkán van köszönet, mert nem igen tartalmaz mást, mint a társaság munkájának dicséretét. Szóval a gyűlés érdekes része csak ez után következik. Feláll a chairman, és mond oly beszédet, mely az este nevezetessége, úgy, hogy a lapok, ha lehet, szórúlszóra szokták közölni. A chairman beszéde után még 2—3 ügyesebb szónok rendesen rövid beszédet mond, melyek után még néhány pont következik a meeting terjedelméhez képest, teszem a felolvasott évi jelentéseket jóváhagyják; a társulat munkáját a legmelegebb pártolásra ajánlják; hogy kiki ismerje el a missziónak önzetlen támogatásra való méltó voltát; hogy a misszionáriusok és a bennszülött keresztyének szükségeinek fedezésére adakozásra hívják fel a közönséget, s hogy mily eredménynvel. mutatja az. hogy egy gyűlés után azonnal 20,000 frtot gyűjtöttek. Mindezen említett dolgokat bevett szokás szerint egy szónok indítványozza, egy elfogadásra ajánlja s csak azután fogadja el a gyűlés kézfelemelés által szavazván. Végül egy szónok indítványozza, hogy az elnöknek a gyűlés vezetéseért köszönetet szavazzanak. Természetesen ez indítványt is 2—3 szónok ajánlja elfogadásra, gondolhatólag nem fukarkodván az elnök másnemű érdemeinek dicsérésében sem. Végezetül ének és rövid áldás-kérés után eloszlik a tömeg. Majdnem így folynak le a többi társulatok gyűlései is, ebben a szigorúan megszabott formában, mely mi előttünk egy kissé különös színben tűnik fel, tekintve az angolok praclikus szellemét, hol a szónok nem azért beszél, hogy ékesszólását latba vesse a misszió iránti érdeklődés és áldozatkészség felébresztésére. Bár az is igaz, hogy erre a feladatra nem is minden ember született rá. A misszió ünnepségek közé tartoznak még a missziónary breakfast (missziói reggeli) és a soirée vagy conversazione, előbbi kora reggel, utóbbi este 6—7 óra körül, mindegyik egy-egy szeretet-vendégség-féle. terített asztalok mellett, de jól jövedelmez a misszió céljaira és kedélyessé teszi az összejövetelt. Ha most már végig tolongottunk egy pár hatalmasabb gyűlésen, tagadhatatlanul némi csalódást érzünk magunkban a gyűlések egyhangúsága miatt. De van, a mi vigasztal. Ott látjuk magunk előtt azt a hatalmas tömeget, melynek individumai a föld legkülönbözőbb vidékeiről gyülekeztek össze, hogy legalább egy évben egyszer találkozzanak egymással, ők. kiket a föld legtávolabb vidékén is ugyanazon korona tart alattvalóinak s kik egytől egyig arra hivatvák, hogy egy részt megismertessék a pogányokat a Krisztus szeretetével, másrészt a keresztyén egyház pogányait figyelmeztessék arra, hogy az Úr számon tartja, kik élnek a világnak és kik a Krisztusban. Ezek a hatalmas gyülekezetek mutatják meg nekünk, hogy mit tud tenni Krisztusért és az ő ügyéért az áldozatkészség, mely meg van győződve arról, hogy a hit jó cselekedetek nélkül nem élő erő és nem üdvözítő hatalom. Az ily hatalmas gyülekezet már megjelenésével is rendkívül hat a résztvevőre, erős hitre, új jó cselekedetre sarkallja, bizalmat ébreszt még a kétkedőben is a misszió céljai és áldásos működése iránt. Nem a sok gyarmatban van Anglia hatalma, nem is az azokat védő hatalmas flottában, hanem abban az erős hitben, mely az ily óriási tömeget Londonba gyűjti évenként. Már pedig a hit önmagától nem marad meg, hanem ha minden jó keresztyén elvégzi az apostolok munkáját gyengébb hitű hitsorsosai megtérítésében. A hit is olyan, mint az élet: mozgás mutatja meglétét és mozgás tartja fent életét. Ha tehát a folytonos missziót nem teljesítjük, az lesz a még most hivő seregből, a mi a