Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

aggodalmas, reszkető megszeppent emberek között, a kik félnek a haláltól, mint a félelmek királyától s kik, hogy elnémítsák a halál félelmet, így szólanak: együnk, igyunk, holnap úgy is meghalunk, vagy a kik hogy uralkodjanak a halál rettentése felett, dúló csaták tüzébe rohannak, hogy ne legyen idejök gondolni a halál félelmére; vagy a kik azt mondják magoknak: vissza kell vonulnunk az élettől lehetőleg értéktelenné kell azt tennünk, meg kell gyülölnünk az élet becsét, hogy ne kelljen felettébb félnünk a haláltól. Milyen nagy különbség már látni eme hősi lelkeket, a kik szentül szép élet közepéből lépnek a legkeserűbb halál elé, csakhogy megmentsék életök legszentebb kincseit. Scheffer Arynak, a francia festőművésznek van egy szép képe. Egy római ifjú valami fényes mulatságban töltötte barátai körében az éjszakát. Kora reggel tér haza fején az ünnepi koszorúval. Útja egy halmon vezet keresztül és íme a tetőn ott áll egy feszület és a kereszten egy keresztyén martyrnő függ, egy nemes hajadon, a ki az imént ment keresztül a kínos szenvedésen és a kinek vonásain az égi béke felmagasztosultsága tündökölt A pogány ifjú megáll, leveszi fejéről a koszorút és a szent halott homlokári tüzi. meghajtja térdét a halál fensége előtt. Igen az emberiség legszentebb képe mindig az a haldokló leend, a kinek töviskorona diszíti homlokát. A halál gyötrelme az ő szivéig is felhat, de érezzük, hogy ebből a halálból csodálatos erők kelnek lábra a nagy és szent élet számára. Érezzük, hogy ez a haldokló segít nekünk legyőzni a halál félelmét. Érezzük, hogy ez a haldokló képes megcselekedni azt, hogy a halál sötét alakja a világosság angyalává váljék körülötte, mert a halál fensége felett és háta mögött ott áll az örök mindenható Isten, az égi jó atya, a ki a halál hatalmát is szolgálatába hajtotta, hogy as a halál teljes kifejlődésre segítse az életet, az embert lépésről lépesre felfelé emelje, hogy az ember aztán minden erejét és tehetségét kihasználja s annyi szépet és jót alkosson, a mennyire lelki tehetségeinél fogva hivatva van. Igen a halálnak az a feladata, hogy felébressze és ébren tartsa ama nagy, szép gondolatokat, amaz égi szent érzelmeket, a melyekre az emberi lélek képesítve van. A halálnak RZ 8, feladata, hogy életre hívja mind ama szent sejtelmeket, a melyek a földi élet rövid idejét összekötik azzal e mi örökre megmarád. A halálnak nem az a feladata, hogy azokból, a kik bennünket megelőztek a halálban öröm nélkül való alvilági árnyakat csináljon, mint a hogy a régi görögök képzelték, nem! hanem hogy átszellemült alakokká tegye őket, a kik minden tökéletlenségen és földi erőtlenségen felülemelkedve örök világosságban járnak, nagy, szép és szent alakban, boldog nyugalommal köszöntve bennünket, megdicsőülve a halál fenségétől. Dr. Furrer K. után Ruszkay Gyula. ISKOLAÜGY. Szocializmus a tanítók körében. A szociálizmus hazánkban nagy méretekben terjed. Van immár gyári-munkás szociálizmus, van agrár vagy paraszt szociálizmus. Most szervezkedik a budapesti egyetemen a tanulók szociálizmusa, sőt immár a tanítók között is mozgalom indult meg a szocialista tanító-egyesület szervezésére. A karácsonyra összehívott kongresszus memoranduma mai számunk »Iskola« című rovatában olvasható, A tanítók szociálizmusáról való nézetünket elég híven kifejezi az »Egyetértés« f. évi október 16-iki számának a vezércikke, melyet főbb részében ide iktatunk. A szociáldemokrata párt vezetőségének élelmességét egy újabb jelenség is bizonyítja. Megtalálta a magyar társadalomban azt az anyagot, melynek, ha meghódítja, kétségtelenül a legtöbb hasznát veheti. Ez az anyag a magyarországi tanítók több ezer főre rugó koldus-serege. A magyar társadalomnak ez a legboldogtalanabb rétege, mely telve van csalódással, hiábavaló reménykedéssel, az elromlott életen és vigasztalan jövőn való kétségbeeséssel. Ez az örökösen panaszkodó, kesergő és szenvedő nagy csoport, mely elég intellektuális erővel bír ahhoz, hogy sorsán eltűnődjék és fölfogván saját hivatása nagy jelentőségét, mérlegelni tudja szolgálataival járó érdemeit és ez érdemek jutalmának roppant silányságát. A magyarországi szociálista mozgalmak legújabb tényezője a tanítói kar. A szociáldemokrata párt veztősége szemet vetett rá és belevonta az áramlatba. A tanítók még csak belekóstoltak a szocializmusba, de tartunk attól, hogy ennek ingerlő íze mámorba ejti s egészen beleszédíti őket. Ámde bármi legyen is ennek a legújabb szociálista vállalkozásnak az eredménye, a jelenség magában véve is félelmetes. Mert szinte nehéz elgondolni, hogy micsoda rombolást vihetnek véghez a tanítók a magyar nemzeti közszellemben, ha Ők maguk apostolaivá szegődvén a hazafiságot és vallást lenéző szociálizmusnak, zavaros eszméiket beleviszik az iskolákba és megrontják azokkal a rájok hallgató gyermekek szivét és elméjét! Világos, hogy ezek a tanítók nem hatolhatnak bele a szociálizmus igazi lenvegébe. Okét csak a saját koldus-nvomoruk keservei ösztönzik s e keservek nyomán támadt filozófia vezeti. Ahhoz nem tanultak és nem is tudnak eleget, hogy egészséges kritikát alkalmazzanak a szociálizmus tanaira, de ahhoz eleget szenvednek, ahhoz elég méltatlanságot tűrnek, hogy kedélyök fogékonynyá váljék a felületes szociálizmus által felabajgatott képzelet fényes alkotásai iránt. Annál veszedelmesebb lenne, ha ezt a felületes szociálizmust vinnék bele népünk érzelmi- és gondolat-világába. Lapunk más helyén közöljük ma azokat a kívánságokat, miknek megvalósításáért a megalkotandó szociálista tanító-szövetség állítólag munkálkodni akar. Ezek a kívánságok kiterjednek az elemi iskoláztatás reformálására, a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölésére, az összes iskolák államosítására és a tanítók fizetési minimumának 600 frtra való fölemelésére, meg bizonyos korpótlékok megállapítására. A fizetési minimumnak ez a fölemelése az, a mi a szegény tanítóseregre nagy hatással van. A szociálizmussal magával alkalmasint keveset törődik. Arra törekszik, hogy meg tudjon élni. Ez pedig igazán jogos törekvés. De e végből, hogy ez a törekvése megvalósuljon, nincsen szüksége szociálizmusra. Világos, hogy el van bolondítva, mikor sorsának javítása érdekében kétségbeesett eszközökhöz akar folyamodni. Ha rábízzák vala törekvései 86