Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-24 / 43. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség': IX. kerület, Erkel-utca, 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ?i() kr. Egyházi helyzetünk igaz képe. E lap hasábjain közölt vegyesházassági statisztikai közlemények mellett az volt szándékom, hogy ha majd egy teljes év adatait fogjuk ismerni, akkor teszem meg azokra a magam részletesebb megjegyzéseit. De több körülmény ós Révész Kálmán lelkésztársamnak a 40-dik számban megjelent cikke kötelességemmé teszi, hogy ez ügyben már most is néhány megjegyzést tegyek. Mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést a felett, hogy azon általam e lapban először feltüntetett s havonta közlött statisztikai közlemények mindenütt a legélénkebb érdeklődést támasztottak s azokkal úgy az egyházi lapok, mint a különféle értekezletek ós gyűlések behatóan foglalkoztak s foglalkoznak. Ez ós semmi egyéb nem volt ezzel célom; rámutatni a hazai két protestáns egyházat veszélyeztető komoly bajra s felhívni az illetékes tényezőket annak ellensúlyozására, orvoslására s az azzal szemben való egyházi védekezésre. Elrémíteni s kétségbe hozni a protestáns közönséget az egyház sorsa felett, a mint egyáltalában nem lehetséges, úgy nekem sem lehetett s nem is volt a célom. A protestantismust nem féltem, sőt megvagyok róla győződve, hogy minden más hitfelekezetekkel szemben a jövő a protestantismusé. De hogy az legyen, hogy reményünk egykor teljesüljön s meg ne szógyenítsen, nem szabad a szép reményt édes tétlenség pamlagává tennünk s azon tétlenül elheverészgetnünk, hanem híven dolgoznunk, küzdenünk, ültetnünk, vetnünk, oltanunk kell, ha egykor aratni, gyümölcsöt szedni akarunk. S hiszem, hogy a jókor feltüntetett ós megismert baj egyházunkban minden hivatott tényezőt komoly, folytonos munkára fog serkenteni; hiszem, hogy azon tanácsok, szabályok, intézkedések, melyek ez ügyben az egyházi sajtóban elhangzottak s az egyházi gyűléseken megtétettek, nem fognak eredmény nélkül maradni. Helyes e tekintetben különösen a dunántúli egyházkerületnek f. évi szept. hó 27—29. napjain Antal Gábor püspök ós Tisza Kálmán főgondnok elnöklete alatt Pápán megtartott közgyűlésében tett azon intézkedés, hogy az egyházkerület: »fölhívta az összes espereseket, hogy mind körlevólileg, mind különösen egyházlátogatások alkalmával a legkomolyabban .figyelmeztessék a lelkészi kart ós a presbyteriumokat, hogy az egyháztagokat óva intsék a házasságok megkötése előtt arra, hogy születendő gyermekeiket el ne ígérjék; a lelkészeket pedig fölhívta arra, hogy úgy az ismétlő iskolai oktatásnál, mint az előforduló vegyesházassági esetekben, lelki erejök teljességével s vallásos buzgóságuk és meggyőződésük egész hatályával működjenek oda, hogy a fönt jelzett egyházromboló cselekvónyek pusztító hatása lehetőleg meggátoltassék, illetve ellensúlyoztassókcí. Sajnos, hogy ezen helyes és szükséges intézkedést még nem tette meg minden egyházkerület, hogy vannak még mindig egyesek és testületek, kik a bajt még most sem akarják komolynak venni és egyházunkra veszélyesnek elismerni s az egyház belső építése helyett még mindig a külső demonstráció, a közigazgatási kérdések s különösen nálunk a szerencsétlenül napirendre hozott, sok visszavonást és egyenetlenséget szülő beosztási ós csoportosítási ügyek emésztik a soha vissza nem térő drága időt ós az egyháznak sok más égetőbb ós szükségesebb ügyek rendezésére fordítható anyagi erejét. Vajha figyelembe vennők azt s ne ringatnánk magunkat azon az egyházi helyzet igaz képének nem igazi ós nem megfelelő meggyőződósben, hogy a mostani helyzet jobb, előnyösebb a réginél, hogy veszteségünk az új törvény után nem nagyobb mint volt az előtt. Vajha úgy volna! De ón ezzel szemben állítottam s állítom most is, hogy a mostani 85