Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

vonni, a gyűjtött pénzt vagy tárgyakat addig, míg azoknak hováfordítása iránt — illetékes és végérvényes — határozat hozatik, zár alá venni, s a további gyűjtést betiltani. 7. Külföldön valamely hazai célra gyűjtött adományok belföldön csak a m. kir. belügyminiszter engedélyével fogadhatók el. 8. A kik ezen szabályokat meg nem tartják, a mennyiben súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény nem forog fenn, kihágást követnek el és 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetében megfelelő elzárással büntetendők, az engedély nélkül vagy külföldön gyűjtött pénz, vagy tárgy ezen felül elkobzandó. Budapesten, 1897. évi június hó 17-én. Perczel, s. k. RÉGISÉGEK. Két okmány a magyar klerikálizmus történetéhez. Az alább következő két levelet Rónay Jácint püspök kiadatlan irodalmi hagyatékából közöljük. Időszerűnek tartjuk azok bemutatását most, a mikor a katholikus autonomia tárgyában országszerte megindult mozgalmak a katholikus klerius intentióit elég világosan mutatják, hogy az ultramontán szellem diadalát az egész vonalon biztosítsák s a papi korteskedések felhasználásával a világi eleni érvényesülését csirájában meghiúsítsák, kommentár gyanánt elég ha, visszatekintünk azon időkre, midőn ezelőtt tizenhárom évvel a két levél napvilágot látott. Ismeretes, hogy mihelyt a Tisza-kormány javaslatát a keresztények és zsidók közti házasságról elfogadta a képviselőház többsége, megindult a legtevékenyebb agitáció az ellenzék segélycsapatainak megnyerésére. 1884. január első napjaiban Simor primástól levél érkezett Pozsonyba, a melyben Heiller kanonok-plébánost és címzetes püs pököt s báró Horeeky Fererenc kanonok indigenát szavazásra sürgetvén, meghívta a felsőház ülésére. Mindkettő magyar születésű, magyar egyházi javadalom és cím birtokában, de a magyar nyelvből alig értettek többet az »igen»-nél és »nem«-nél: Ugyanakkor Kruesz szentmártoni főapát következő sürgönynyel fordult Rónay Jácint pozsonyi préposthoz : »Remélem, meg fog jelenni a január 12-diki szavazásra, mindnyájan várjuk«. Rónay válasza ugyancsak sürgöny útján ez volt: "Betegségem nem engedi, hogy útra keljek«. Néhány nap múlva azonban már levelet írt Kruesz Krizosztom szentmártoni főapát, kit aggasztott Rónay távolmaradása s talán a magasabb egyházi körök neheztelése is. A levél szóról-szóra így hangzik : »Nagy méltóságú Püspök Úr! Szeretve tisztelt Barátom JJram! Jelentem, hogy a várva-várt sürgöny leverőleg hatott rám, mert tudtam, hogy az érdekelt kar vagy kör nem jól fogja azt magyarázni. A sürgönyben nem fejezhettem azt ki, hogy Excellenciád megjelenését a n. m. püspöki kar óhajtja. Nagyon természetes, hogy a választ közölnöm kellett s akkor meggyőződhettem, hogy a meg nem jelenést rosszra magyarázzák. < Megkisértém a kellemetlen és valóban akadályozó betegség kétségtelen voltát bebizonyítani, de nem igen hitték. Excellenciádnak érdekében fekszik, betegségéről közelebbb informálni. Én nem kételkedem, hogy valóban akadályozva van, mert nem látom be, mért ne jelenjék meg ily fontos alkalomra és mért tenné magát ellentétbe az összes püspöki karral, sőt az egyetemes egyházi szellemmel és érzülettel? Lesz-e alkalmam a püspöki karnak Excellenciád nyilatkozatát tudomására juttatni? nem tudom, de azt tudom, hogy erre szükség volna, miszerint a rossz vélemény kijavíttassék. A dologban az a feltűnő, hogy a görög nem egyesült püspökök közül sem az első, sem az utóbbi alkalommal egy lélek se jelent meg. Ezen absistenciát szükségképen taktikának veszik s ennek folytán a »similes causal, similes effektus« elv szerint Excellenciád meg nem jelenését is oly fényben látják. Sokért nem adnám, ha Eceellenciád »adnivum« bebizonyítaná, hogy nincs igazunk. Magam is három medicinás üveggel járok, de megjelentem, azért érzem a pillanat fontosságát. Kölönben azt is érzem, hogy van oly testi baj, mely a járás-kelést lehetetlenné teszi s mivel nem kételkedem, hogy Excellenciádé is olyan, részvétemet fejezem ki s kívánom, hogy minél előbb szabaduljon tőle. Holnap ismétlődik a csata; mely eredménynyel? azt a jó Isten tudja!, Annyi bizonyos, hogy országszerte nagy az izgatottság s hogy kár a dolgot a kormány részéről erőszakolni. A hálafeliratok még mindig érkeznek a másfél millióra megy az aláírottak száma. Fogadja őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel maradtam: Excellenciádnak Krisztusban szerető rokona, 1884. január 11. Kruesz Krizosztom főapát. íme a levélre Rónay válasza. >Nagyméltóságú Főapát Úr, mélyen tisztelt barátom! Kegyes sorai mélyen meghatottak s hálaérzettel küldöm a szives barátságért köszönetemet, mit azzal tanúsítok, hogy őszinte nyíltsággal jelzem állapotomat. Nem vagyok fekvő beteg, sem nyomorék, az utazás nem volna lehetetlen, de ki merné e téli időben ajánlani? A baj j lábam egyik ujjában van, melyen, mint az orvos állítja csonthártyagyuladás következtében már három hó óta nem nagy, de érzékeny nyílt seb van, mely a járást nehezíti s csak bő posztócipőben teszi lehetővé, mert a legkisebb nyomás vagy meghűlés, a mi már két ízben megesett, új gyuladást idéz elő. Közel öt hete, hogy a ház küszöbére vagyok szorítva s csak a szobában járhatok óvatosan s kedvezőbb idővel az udvar sima kövezetén, mert a zárt lég miatt folytonos főfájásban szenvedek. Azt tán említenem sem kellene, hogy naponta fürösztöm lábamat s kenőcscsel kötözgetem; míg az orvos minden másodnap lapissal égeti a jelentkező vadhúst, de mindezt csak Nagyméltóságodnak, a jó barátnak mondom el, gyanúsítások ellen nem fogom magam védelmezni, még kevésb bé fordulok orvosi bizonyítványhoz. Ki nem hisz szavamnak, azt az oly könnyen megszerezhető orvosi jelentés sem fogja, meggyőzni. Négy hó múlva befejezem 70-ik életévemet mit várhatnék, mit kereshetnék? Ám ítéljen a