Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
emelkedett az enthusiasmus Taxii iránt akkor, a midőn »hitvallásaiban« leírta egykori istentelenségét és későbbi bűnbánó megtérését, s németre is átültelett »Az orgyilkosság a szabadkőműves rendben« című művében a pápai encyklika képtelen rágalmait regényes elbeszélésekkel is megerősítette és megtoldotta. A mint két év multán Rómába ment. kitüntető módon fogadták. A pápai államtitkár Rampolla s a pápai szék kandidátusa Parochi dicsérettel szólottak Taxii műveiről, a melyekben utóbbi főleg »a kőműves nővérek« iránt érdeklődött a legélénkebben. Oly részletek azok, a melyeket még egy német tisztelője sem mert arcpirulás nélkül lefordítani. De különös kitüntetéssel fogadta a szemtelen szédelgőt maga a pápa, ki neki 3 /4 órai audientiát adott s műveinek bírásával és tökéletes ismeretével biztatta. A kitüntetés mámorában Taxii könyezve a pápa lábaihoz borult s ama legfőbb kívánságát fejezte ki, hogy »itt ő szentsége lábai előtt szeretne meghalni*. »Óh nagy szükség van még reád a mi hitküzdelmeinkben«, jegyezte meg megindultan ő szentsége. »Nagv érdemem van* — dicsekszik később ez audientiáról Taxii — »mert felfogtam azt, hogy ott. a megtestesült ördög én valék«. Taxii kihalIgattatását s ügyes szimulálását kedvesen vette az egész pápás sajtó, így a már előbb is említett naiv francia érsek »Taxiiban látta a csalhatatlan pápa providentiális eszközét*, sőt »szent György lovag lándzsadöfését a pokoli kőműves sárkány szivébe*. Műve végén pláne így kiáltott fel Meurin érsek: »a história meg fogja mutatni, hogy le van verve a Sátán synagogája attól a dicsteljes aggastyántól, ki a főpapi trónon ül s ki Krisztus látható földi helytartója«. Im idáig tudta galvanizálni és tévútra vezetni a pápás világot Taxii ördögi mestersége! Taxiit elért sikerei újabb lépésekre s képtelenebbeknél képtelenebb »fölfedezésekre* ragadhatták. Dr. Bataille név alatt megíratta egyik barátjával »A XIX. század ördöge* című művet, a melyben magnetizáló történetecskék alakjában el van beszélve az ördögnek kígyó és krokodil alakjában való szereplése a kőműves páholyokban, a Gibraltar szoros szikláiban tartott kőműves üléseken való személyes elnöklése, kijelentései stb. Továbbá segítségére volt Taxiinak egy Margiotta nevű előkelő kőműves titkár, ki neki a kőművesség összes belső titkait elárulta s a kőművesek egyik Sátán pápájáról regélt, ki állítólag 15 háborút okozott s 12 fejedelmi gyilkosságot követett el. Ez a csaló *A palladismus* c. alatt 1895. meg is írta a grenoblei püspök ösztönzésére a maga »tapasztalatait* s képtelen rágalmait a padernberni Bonifác-egylet hasonlóan német nyelvre fordíttatta. Müve megjelenésekor levélben nyerte meg a pápa áldását, oly annyira hiszékenyek voltak még akkor is a Vatikánban. Végül különös segítségére volt Taxiinak mis Vaughan Diana nevű leány, kit ördögregényeinek főhősévé s magas egyházfejedelmekkel való levelezőjévé avatott. 1896., neve alatt Íratott vele újabb Sátán mvsteriumokat s egy dr. Germanus nevű pápás író ezt a borzalmas esztelenséget »Mis Vaughan Diana megtérése és leleplezései* c. alatt megint csak német nyelvre fordította. E könyv szerint, melynek mottója: »Le a szabadkőműves álcával«. Vaughan sátánkultusz legapróbb részleteibe van beavatva s csak az orleánsi szűz mentette meg e társaságtól. Képtelen és borzalmas, olykor pikáns históriák vannak itt a kőműves ördög legkülönfélébb szerepeiről és változatairól, a melyeknek közzététele örömére és emlékére Rómában a jezsuiták ünnepet is ültek. Ennek a fantastikus szédelgő irodalomnak izgalmas behatása alatt egy kőmüvesellenes világszövetség megalakítása volt most mindenfelé a pápás országokban a jelszó. A fölcsigázott leanv: Vaughan álarca alatt Taxii egy nemzetközi kőmüvesellenes kongresszust indítványozott Trienth, a melynek költségeire ő maga 100 frankkal kezdte meg az adakozást. A pápás világ örömittasan a szédelgő terveinek karjaiba vetette magát. Leo pápa — a kelepcéről mitsem sejtve — áldását adta e nagyszabású vállalkozásra, sőt egyik brevéjében »halálát jósolta meg a kőműves istentelenségnek«. Egy a pápa nevében kibocsátott felhívás Taxii vállatatát a középkori kereszteshadjáratokhoz hasonlította, a trienti érsek által megnyitott kongresszus pedig azzal a kívánsággal kezdte meg tárgyalásait, hogy ^ugyanannyi üdv és" áldás kisérje azt, mint a Luthert és a protestantismust kiátkozó tridenti zsinatot«. A kongresszus fényesen sikerült. 15 érsek, 50 püspök s 1500 előkelő vendég vett részt. A pápa, a bíborosok, a püspökök és érsekek szerencsekivánatukat küldték. >A mit itt nyújtanak* — mondották a Historisch polit. Blátter-ek — még Róma sem nyújthatja. S mit nyújtottak? Taxii, Margiotta és Vaughan, e három szövetséges csalónak és szédelgőnek az iratait ajánlgatták. Taxii maga is megjelent, mindenfelé zajos ovátiókban részesült s képe a szentek képei között függött. »A kőmüvességről« — úgy deklamáltak az ő jelenlétében — soha sem lehet annyi gonoszat mondani, mint a milyen az valójában*. Miss Vaughant, mint szentet tisztelték, kit Taxii bemondása szerint a kőművesek dühe elől egy kolostorban Őriznek. Személyazonosságának beigazolására egy kétkedő püspök indítványára bizottságot nevezett ki a kongresszus. S minderre is a német pápás sajtó igent mondott! Ebben a hihetetlen szédelgésben még akkor senki sem kételkedett a pápa országában. Ha Taxii mint szimulálva kívánta a pápa lábai előtt elhal, fölfedezéseinek hitelességéből a pápás egyház nem igen engedett volna. Taxiinak azonban az volt a célja és ördögi terve, hogy 12 éven át játszott komédiáját egy hatásos végjelenettel játsza le, s erre a jelenetre im elérkezett az idő. Findel, a kőműves író alaptalan rágalmaknak deklarálta Taxii és Margiotta képtelen vádjait, és sokan a hiszékenyebbek közül is kételkedtek a sátánkultusz kolportált leleplezé- * seiben. A porosz páholyok Lipót Frigyes herceg útján a császár-királynál panaszt emeltek a centrumpárti sajtó, sőt még az interconfessionális »AdelsbIatt« hallatlan rágalmai és hazugságai miatt. Hovatovább Gruber jezsuita s az ultramontán sajtó egyrésze kétkedni kezdett a Margiotta és Vaughan-féle szédelgő leleplezésekben, újból fölelevenítette Vaughan-ra nézve a már Trientben is fölvetett személyazonossági és megbízhatósági kérdést, dr. Bataille és Taxiiban azonban senki egy percig sem kételkedett Hisz még akkoriban is így ír az ultramontán *Pelikán«: »A ki az ördög megjelenéseit lehetetlennek tartja, annak következetesen a legtöbb szentet is kell tagadnia s a szenttéavatást szédelgésnek kell tartania. Az Ördög megjelenései igen gyakoriak. Hogy a Sátánkultusza, a mi a Vaughanféle irat főgondolata, a legtöbb páholyban tényleg otthonos, szabadkőműves tekintélyek bizonyítják s bizonyítja maga a szent atya. Ha valakinek, úgy a szent atyának alaposan kellett tanulmányoznia a szabadkőművességet,, a mely ellen intézett encyklikája az egész világnak szól. Tudjuk, pedig, hogy a szent atya Margiottának kőmüvesellenes leleplezései alkalmából a szent Gergely-rendet adományozta, Vaughan Dianának pedig Parochi kardinális (fent említett) levelében köszönetét és áldását küldötte. Ha már most a szabadkőművesség legelső és legnagyobb ismerője dicsérettel fogadja Margiotta és Vaughan Diana leleplezéseit, akkor vagy-vagy! vagy igazak azok a leleplézések, vagy nem. Ha nem. akkor a szent atya tudatos svindlereket (sic!) s elméjükben megzavarodott embereket pártfogolt!*
