Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

Délután a tanügyi, pénz- és jogügyi bizottságok ülésezvén, a közgyűlést másnap folytatták. Másnap, szeptember 16-án a gyűlés legfontosabb tárgyai az esperességek új beosztására vonatkozólag kerültek napirendre. E szerint egyhangúlag lett elfogadva, hogy Árva- és Liptó-egvházmegyék egyesítésének felhagyásával, mind a két testület régi önállóságában megmaradjon. Abor kivánata, hogy maradjon a sáros-zempléni egyházmegye kötelékében, teljesíttetett. A VII bányavárosi egyházmegye határozata feloszlatása iránt is jóváhagyatott. Nem oly simán és gyorsan történhetett a határozat a VI szabad kir. városi egyházmegyének ügyére vonatkozólag. Az egyházmegye ugyanis Kassa és Késmárk kivételével Késmárkon tartott esperességi gyűlése alkalmából elhatározta az egyházmegye megmaradását a régi történeti alapon. Kassa ezen határozatot felebbezte és a kerületnek most határoznia kellett. A vita hosszú és érdekes volt. Azok, kik az egyházmegye feloszlatása mellett és azok is, kik ellene voltak, sok lelkes szónokot küldtek a küzdtérre. Utoljára a szavazásra kerülvén a dolog, 26 szavazó a feloszlatás mellett és 26 a feloszlatás ellen nyilatkozott. Utoljára az elnöklő püspök szavazata döntött, ki a feloszlatás ellen szavazott. Kubinyi Géza a szavazási mód és Kassa a gyűlés ellen felebbezést jelentettek be. Annak a kijelentésével, hogy a polgári és kereskedelmi iskolákban, valamint a gimnáziumokban a vallástanításról még nincsen kellőleg gondoskodva, határoztatott, hogy az állami intézetekben az állam, a felekezetiekben az egyház — közalap — fizesse a vallástanárokat és a kerületi gimnáziumokban külön vallástanár alkalmaztassék, ki minden tekintetben egyenlő jogú legyen az intézet többi tanáraival. A mai időben ezen oly fontos tárgy szemmeltartása és fejlesztése céljából külön tanügyi bizottság is neveztetett ki és pedig Glauf Pál és Radványi István elnöklete alatt: Materny Lajos, Fischer Miklós, Dobó Adolf, Jurin Sámuel és Jánoska György. Örvendetes tudomásul vétetett, hogy az egyházkerületi leányiskolának új szép és célszerű épülete Rozsnyón szeptember 8-án örömteljes és emelő érzelmekkel avattatott fel. Az épület 42,000 frtba kerül. Van az intézetnek már most 44 bennlakó és általában 101 tanulója. A kerület ezen alkalomból Terray Gyula, gömöregyházmegyei főesperesnek és rozsnyói lelkésznek külön köszönetet szavazott, mint ki évek óta fáradhatlanul buzgólkodott az ügy mellett, míg nem a legszebb siker koronázta művét. A közgyűlés szeptember 16-án nem végezhetvén tárgyait, még 17-én is folytatta és bevégezte az ülés fontos tárgysorozatát. Weber Samu. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése Kápolnás-Nyéken. (Folytatás és vége.) Egyik legfontosabb tárgya volt értekezletünknek a leik és zár vált, részére állítandó szeretetház, melynek eszméjét most két éve a dunamelléki egyházkerületi értékezlet vetette fel s melyre a tavali egyházkerületi közgyűlés hivatalosan is felhívta az egyházi értekezletek, illetőleg az egyházmegyei közgyűlések figyelmét. Egyik lelkésztársunk lendületes beszéddel üdvözölte a templomi értekezleten a felvetett s mielőbb megvalósítandó eszmét, örömét fejezvén ki a felett, hogy a lelkészek családjáról, mely eddig olyan volt, mint az árva kóró, mind több-töbh gondoskodás történik. Egyházi értekezletünk ki is mondotta s a másnapi közgyűlés szintén, hogy a szeretetház eszméjét örömmel üdvözli s annak létesítéséhez a maga részéről is úgy anyagi, mint erkölcsi támogatásával szívesen hozzájárul; sőt a kebelbeli 33 egyház és lelkész évi járuléka fejében már is 100 frt évi atalányt ajánl fel, azzal a megjegyzéssel, hogy ha az egyházmegyék többsége és az egyházkerületi közgyűlés a kerületi, azaz speciális szeretetház létesítésének eszméjét netalán elejtené, tekintettel arra, hogy Kolozsvárott a »fel tétlenül egyetemes jellegű* szeretetház immár a valósulás küszöbén áll: a vértesaljai egyházmegye ez esetben, tehát a kolozsvári országos intézet számára is hajlandó a most felajánlt általány-összeget megadni és e rég érzett szükséget kielégíteni hivatott intézetet tőle telhetőleg támogatásában részesíteni. Most következett Papp Albert mányi lelkésztársunk felolvasása, mely reflektálva a mostanában különféle irányban megindult egybázépítői buzgólkodásra, mindezt foldozgatásnak mondja, mivelhogy maga az alap rossz és így nem a nagy egyházi teher a baj, hanem ott a hiba, hogy hit nincsen! Mert magok a lelkészek közt is sok a hitetlen. Sok szomorú esetről van tudomása s el is mondja, hogy egy baranyai káplán miként tagadta meg a feltámadást, pedig bizonyosabb ez úgymond a felolvasó, mint a nehézkedés törvénye. E hiten alapul az egyház. Hoszszasabban értekezik erről. Végül azt mondja: legyen evangélizálva először önmaga az igehirdető, mert egy hitteljes lelkész aztán mindeneket megújíthat környezetében. Legyenek buzgóbbak a tanítók is, mert bennök is nagyon megfogyatkozott a hit, a mi nem csuda, mert hát a képezdei tanárok között is van olyan, a ki pl. gúnyosan szólt tanítványai előtt Jézus mennybemeneteléről . . . Nagy beteg a mi vallásos és egyházi életünk, de a betegséget csak úgy gyógyíthatjuk meg, ha első sorban igazi hívők lesznek magok a lelkészek ! . . . Ez élénk figyelemmel kisért felolvasásra egyik lelkésztársunk adott visszhangot, mondván, hogy olyan dolgot adott elő a felolvasó, a mi tőlünk messze van : — a feltámadást senki kétségbe nem vonja — a mi vallásunk alapja a Krisztus. Egy fecske nem csinál nyarat .. . s ő csak annyit mond egyik nagynevű volt püspökével egyházkerületünknek : ha csalódás volna is hitem, akkor is kebelemre ölelnem. . . . Ezzel végződött az egyházi értekezlet, melynek befejező része volt a »Te benned bíztunk eleitől fogva* szép énekünk buzgó elzengedezése és Biczó Pál pátkai lelkésztársunk kenetes és lendületes záró imádsága. Délután a másnapi gyűlés tárgyainak előkészítése végett közös értekezlet volt, azután a különböző bizottságok üléseztek. A közgyűlés maga másnap, szeptember hó 7-én d. e. 9 órakor vette kezdetét s mivel annak tárgyait az előző napi értekezleten alaposan meghánytuk-vetettíik, már délután fél egy óra tájban >éget is ért. Világi uraink közül mindössze hárman jöttek el; a többiek kimentették