Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. heHUet, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Mtvmy&nnky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám áru íiO kr. Lapunk irányeszméi és az egyházi élet. Nagyon egyoldalú és terméketlen volt hazánkban az egzházi élet ez előtt csak tíz évvel is. Administratióból állott az egész egyházi élet. Az egyház belső élete: a lelki gondozás, az egyháztársadalmi munka, az egyesületi tevékenység, a nagy közönségre kiható irodalmi eszmóltetés, a női nem ós az ifjúság valláserkölcsi foglalkoztatása, egyszóval az intensivebb keresztyén tevékenység még nagyon embryonális állapotban volt a magyar földön. Az egyházhatósági tevékenység súlypontja zsinaton, konventen, kerületi ós megyei gyűléseken a közigazgatás és törvénykezés egyoldalú munkájába merült bele, mi mellett az egyház szorosan vett vallási és erkölcsi élete napról-napra sorvadt, ernyedt, gyengült. Önámítás volna azt állítani, hogy ma már az evangéliumi magyar protestantismusnak akár egyházi, akár valláserkölcsi élete virágzásban, nagyobbszerű lendületben volna. Ellenkezőleg, bizonyos tekintetben rosszabbul állunk, mint tíz év előtt. A korábban csak lappangó belső bajok most az új egyházi rend óta egész erejökben kezdenek kitörni. Most az új rend próbakövén kezdjük belátni, hogy híveink hitereje, vallási buzgósága, egyházi hűsége egyes helyeken menynyire meggyengült, elcsenevószett. Ha nem így állana a dolog, akkor nem volna oly megdöbbentőleg nagymérvű egyes gyülekezeteinkben az aversio, nem volna oly tömeges a vegyes házasfeleknél a születendő gyermekek szerződéses eligérése s nem volna egyes helyeken oly tömeges az egyházi esketést mellőző házasulok száma. Mindezek kétségtelenül elvitázhatatlan kóros tünetek ós sürgős gyógyítást követelő nyilt sebek az egyházi és vallási élet testén; bár azt ismételve hangsúlyoznunk kell, hogy nem mai keletűek; most csak kitörnek az évek óta összegyülemlett kórcsirák és lappangó bajok, mire az új viszonyok kedvező alkalmul szolgálnak. Ila ép és szilárd volna híveink valláserkölcsi élete ós hithűsége, akkor az új törvények által kétségtelenül lazított egyházi kötelékek még elég erősek volnának a hívők megtartására. Ám azért más tekintetekben nagy és előnyös változások észlelhetők egyházi életünkben. Egyházalkotmányi, szervezeti, tanügyi, hitéleti, irodalmi s mindenekfelett egyháztársadalmi tekintetben sokat erősödtünk az utolsó tíz év alatt. A két utóbbi zsinat által újjászervezett egységes egyházalkotmányunk, az egyházi közalap létesítése, a misszió-ügy szervezése, középiskoláink gyökeres átalakulása határozottan a haladás, a javulás szemmel látható bizonyságai. Azt sem lehet elvitatni, hogy egyházi irodalmunk, melyet tíz óv előtt néhány egyházi lap s néhány prédikációs könyv képviselt, ma az egyházi lapok megszaporodott számával, egy hasznosan működő irodalmi társasággal, nagyszámú valláserkölcsi néplapokkal és valláserkölcsi füzetkékkel oly lendületet mutat, minőről tíz évvel ez előtt csak a legvérmesebb reményűek mertek álmodni. Egyháztársadalmi téren ma már vannak számos lelkészi és egyházi értekezleteink, melyekben főként az egyház belső bajainak orvoslására irányul a lelkészek és nem-lelkészek önkónytes buzgalma; vannak ifjúsági és nő-egyesületeink, melyek a serdülő ifjúság és a gyöngédebb női nem lelkében ébresztik és ápolják az evangélium iránti szeretetet; vannak buzgó lelkipásztoraink, kik a templomi igehirdetés mellett vallásos esték és felolvasások rendezésével ós tartásával is építgetik gyülekezetökben az Isten országát; vannak tevékeny hitfeleink, különösen lelkipásztoraink és tanítóink sorában, kik megértve korunk nagy hatalmának a sajtónak az egyházi és valláserkölcsi életre is jelentős befolyását, szívvel-lélekkel felkarolták a a biblia és vallásos iratok terjesztésének pastoralis tekintetben is fontos ügyét; vannak immár — s hála Isten, hogy vannak — a keresztyén beimissziónak is nemcsak buzgó barátjai, de kitartó